Szeplőtelen fogantatás ünnepén, december 8-án, vasárnap délután négy órakor Ferenc pápa – a nemes római hagyományt követve – imádságot mondott a város központjában, a Spanyol tér magas oszlopán álló Szeplőtelen Szűzanya szobra előtt. Az imádság előtt a római tűzoltók régi kiváltságaként helyezték el a Szűzanya szobrának karjára a virágfüzért, a pápa ajándékát.
Szeplőtelen Szűz, Anyánk, Szeplőtelen Anya,
ma a te ünneped van, és mi köréd gyűlünk.
A neked ajánlott virágainkkal szeretnénk kifejezni szeretetünket és hálánkat;
ám te főként azokat a rejtett virágokat látod és fogadod örömmel,
melyek a mi imáink, sóhajaink, és még a könnyeink is,
különösen is a kicsik és a szegények könnyei.
Nézz rájuk, Anyánk, tekints rájuk!
Édesanyánk, Róma új jubileumra készül,
amely a remény üzenete lesz az emberiség számára,
válságok és háborúk próbatétele közepette.
Ezért vannak mindenütt építkezések a városban:
Te tudod, hogy ez mennyi kellemetlenséggel jár,
mégis mindez annak a jele, hogy Róma él,
hogy Róma megújul, hogy Róma megpróbál alkalmazkodni az igényekhez,
hogy befogadóbb legyen és hogy mindinkább betölthesse szerepét.
Ám anyai tekinteted túllát mindezen,
És mintha hallanám a hangodat, mely bölcsen így szól hozzánk:
„Gyermekeim, rendben van, haladjon ez az építkezés, de legyetek óvatosak:
Meg ne feledkezzetek a lélek építéséről!
Az igazi jubileum belül van, bent a szívetekben, ahogy mondod,
a családi és társadalmi kapcsolatokon belül.
Belül kell tehát dolgoznunk, hogy előkészítsük az Úr úját, aki eljön!”
Mert hisz nagyszerű lehetőség, hogy egy jó szentgyónást végezzünk,
hogy bocsánatot kérjünk minden bűnünkért,
mert Isten megbocsát mindent, Isten mindig megbocsát, mindig.
Szeplőtelen Anyánk, köszönjük neked!
Közbenjárásod jó nekünk, oly nagy szükségünk van rá,
mert anélkül, hogy akarnánk, végül teljesen belefeledkezhetünk
a szervezésbe, a tennivalókba,
és így a szentév kegyelme, mely a lelki újjászületés ideje,
a megbocsátás és a társadalmi megszabadulás ideje,
meglehet, hogy nem jól alakul és egy kicsit elfakul.
De itt a polgármester – tette hozzá szabadon a pápa – aki mindent előkészít, hogy ezek a megemlékezések e szentév során rendben legyenek. Imádkozzunk a polgármester úrért, akinek sok munkája van!
Bizonyára te, Mária, jelen voltál a názáreti zsinagógában,
azon a napon, amikor Jézus először prédikált faluja lakóinak.
Izajás próféta tekercséből olvasta fel:
„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” (Lk 4,18-19).
Aztán leült és így szólt: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok” (21. v.).
Te pedig, Anyánk, ott voltál a csodálkozó emberek között.
Büszke voltál őrá, a Fiadra,
de egyúttal megsejtetted a bezárkózás és az irigység drámáját, ami erőszakot szül.
Átélted ezt a drámát és mindig újra átéled szeplőtelen szíveddel,
mely telve van Krisztus Jézus Szívének szeretetével.
Anyánk, szabadíts meg minket az irigységtől:
hogy mindannyian testvérek legyünk és szeressük egymást!
Irigység, a ronda sárga irigység nélkül, mely belülről rombol.
Anyánk, te ma is egyre csak ismétled nekünk:
Hallgassatok Jézusra, hallgassatok őrá!
Hallgassátok őt, és tegyétek, amit mond” (vö Jn 2,5).
Köszönjük, Szent Anyánk! Újból csak köszönjük,
ebben a csekély reményű időben,
add nekünk Jézust, a mi reménységünket! Köszönjük, Anyánk!
