LANG MARK a Verbum Egyesület munkatársa, aki terjesztőként dolgozik, miközben filozófia szakon doktori tanulmányokat folytat. A beszélgetés során szó esik munkájáról, a terjesztési feladatok kulisszáiról, valamint filozófiai érdeklődéséről és tudományos pályafutásáról is. Mark nemcsak a tudományos világban, hanem a gyakorlati életben is keresi a választ fontos kérdésekre, és interjúnk során betekintést nyújt abba, hogyan ötvözi a két világot. Emberközelben Lang Mark, a Verbum Egyesület terjesztője.
Mesélnél egy kicsit a filozófiáról? Miért pont ezt a területet választottad?
A filozófia, úgy is mondhatnám, hogy kakukktojás a hagyományos tudományok között. Nem feltétlen egy konkrét szakterülettel foglalkozik. Közhelyszámba megy, de a filozófia a helyes kérdések feltevésének a „tudománya”. Manapság mindenki úgy tekint az felsőoktatásra, hogy ott egy szakmát fog elsajátítani, de az egyetem eszménye soha nem ezt jelentette. A filozófia talán az egyik utolsó olyan területe a felsőoktatásnak, ahol a tudományt a megértésért művelik, és nem valaminek a felhasználásáért: elsősorban az a célja a szaknak, hogy kritikus értelmiségieket képezzen. Ez egy kicsit elvontnak tűnik, de még egy ilyen lehetőségek terén beszűkült környezetben is, mint amit Románia jelent a számunkra, ha szétnézünk, hamar rájöhetünk, hogy a filozófiát végzettek fontos munkákat végeznek a közösségnek: tanárok, újságírók, politikusok, közszereplők, művészek. Ezt a legelején persze még én sem értettem, én is csak úgy jelentkeztem a szakra, mint általában az emberek, egyfajta megérzés alapján. Édesanyám mindig is nagy regényolvasó volt, elsősorban általa ragadt rám az olvasás szeretete, a középiskolában pedig Heveli László tanár úr adott a kezembe először Platónt és Nietzschét, onnantól nagyjából már világos volt számomra, hogy mivel is szeretnék foglalkozni.
Milyen témából doktorizol jelenleg?
A kutatási témámról elég nehéz úgy beszélni, hogy nem a filozófiával foglalkozó emberek számára is kézzelfogható legyen. Legegyszerűbben úgy tudnám megfogalmazni, hogy az ún. német idealizmusnak a hatását vizsgálom Søren Kierkegaard 19. századi dán filozófus és teológus műveiben. Kierkegaard egy nagyon érdekes szerző, ugyanis nála jelennek meg a gondolkodástörténetben először olyan témák, amelyek később majd a pszichológiában futnak be nagy karriert, úgy, mint a szorongás, az egzisztenciális döntés fogalmai, vagy a kétségbeesés mint az ember általános létállapotát leíró jelenség. Ahogy őt sem, engem sem a pszichológiai vonatkozásai érdekelnek ezeknek a jelenségeknek, hanem a filozófiai relevanciái. Például hogy mit árulnak el ezek a fogalmak magáról az emberről, mennyiben befolyásolja ezeknek a jelenségeknek a döntő szerepe azt, hogy az ember hogyan tekint a világra, a társadalomra, és persze hogy mit árul el ez a hit élményéről. Kierkegaard szerint ugyanis a hit élménye az, ami az embert igazán megkülönbözteti minden más élőlénytől.
Van olyan filozófus vagy filozófiai irányzat, amely különösen nagy hatással volt rád? Ha igen, miért?
A fentiek alapján talán valamelyest sejthető, hogy a német idealizmus érdekel igazán. Ez egy viszonylag szűk időkeretben lezajló „filozófiai mozgalom” volt, a 18. század végétől a 19. középéig tartott, hogy emlegessek néhány nevet is, ami talán ismerősen csenghet az olvasóknak, a nagy alakjai közé tartozik Kant és Hegel. Nehéz lenne mai értelemben jogról, politikáról, vallásról, arról, hogy mi az erkölcs, vagy akár a természettudományokról beszélni ezen szerzők alapvető művei nélkül. Ahhoz talán, hogy megértsük, kik is vagyunk, elsősorban – legalábbis szerintem – ezeket az embereket kell jól megértenünk.
De hogy ne csak rég halott embereket említsek – ami alapján úgy tűnne, hogy a kortársak között nincsenek igazi filozófusok –, nagyon kedvelem a nemrég elhunyt Vajda Mihály írásait, aki mindig igen szórakoztatóan és ötletgazdagon írt szinte minden témában, persze mindenbe belevitt egy nagy adag posztmodern csavart. S ugyanígy meg kell említeni az egy éve elhunyt, kolozsvári születésű filozófust, Tamás Gáspár Miklóst. Nem túlzás azt állítani, hogy az egyik legnagyobb kortárs magyar stiliszta volt, minden írásának az olvasása élményszámba megy.
Milyen kapcsolatod van a könyvekkel, újságírással? Egy nagykárolyi lapnál dolgoztál korábban.
A könyvek, az olvasás és az írás már egy jó ideje meghatározó szereplői az életemnek, s valószínűleg ez így is fog maradni. Erre már az alapképzés során tudatosan próbáltam készülni, és ezért is jelentkeztem szakgyakorlatra az otthoni Nagykároly és Vidékéhez. Igazából másfél hónapot töltöttem ott, ami arra volt elég, hogy beleláthattam a lapkiadás folyamatába, írhattam, s hasznos tanácsokat kaptam. Boros Ernő egyszemélyes szerkesztőségként végzi ott a munkáját, ami nem kis feladat, mivel egy lapszám összeállítása nagyon sok és különféle kompetenciákat igényel. Mindenképpen dicséretre méltó a lapkiadásban dolgozó emberek munkamorálja. Érdekes volt, ezért is örültem, amikor adódott a mostani lehetőségem a Verbumnál.
Milyen feladataid vannak az irodai munka és a terjesztés során?
A Verbum Egyesület adminisztrációját ketten végezzük Asztalos Ildikó kollégámmal, ő elsősorban a könyvelésért felel, de mivel ő az egyik leghosszabb ideje itt dolgozó alkalmazott, szinte mindenkit ismer, s szinte mindenre tudja a megoldást, így sokszor én is hozzá fordulok, ha valamilyen problémával találkozom. Ami a saját feladatkörömet illeti, elsősorban a terjesztésért felelek. Az egyesületnek két fő funkciója van, egyrészt lapkiadással foglalkozik, ideértve a Vasárnap hetilapot, a Keresztény Szó kulturális folyóiratot és a RomKat.ro online portált, másrészt pedig könyvkiadást végez. Ezeknek a kiadványoknak a terjesztésével foglalkozom, azaz a lapkiadás esetében én tartom a kapcsolatot a nyomdával, adom le a rendeléseket, hozom el az újságokat, s postázzuk ki a helyi terjesztőknek és plébániáknak. Ezen kívül én tartom a kapcsolatot a terjesztőkkel, s kezelem a rendelési adatbázist. Ez vonatkozik a könyvárusításra is: kezelem az online áruházunkat, s az ott beérkező rendelésekkel foglalkozom. Ugyanakkor különböző adminisztrációs feladataim vannak, úgy, mint az iktató vezetése, a leltár, pályázatok kapcsán felmerülő részfeladatok elvégzése stb. Ezen kívül persze mindig felmerülnek különböző eseti feladatok is.
Hogyan látod a szervezet misszióját? Mit gondolsz, hogyan tudsz hozzájárulni ehhez?
Szerintem a Verbum Egyesületnek nagyon fontos szerepe van a romániai magyar katolikus, de nem csak katolikus, hanem az egyáltalában vett magyar nyelvű keresztényi hitéletnek a fenntartásában és élővé tételében – főleg azt figyelembe véve, hogy lényegében a tömbmagyarság csak a Székelyföldön van jelen, ez még fontosabbá teszi azt a munkát, amit itt végeznek. Az, hogy a Vasárnap és a RomKat által az emberek minden héten értesülhetnek arról, hogy mi történik a közösségükben, ugyanakkor a Keresztény Szó és a könyvkiadás által létre tud jönni egyfajta kulturális élet is, alapvető feltétele annak, hogy ne csak egy mesterségesen fenntartott közösségről beszélhessünk. Az tesz ugyanis egy közösséget élővé, ha tagjai tudnak egymásról és gondolkodnak saját magukról, ebben pedig egyedülálló szerepe van a Verbum Egyesületnek.
Mesélnél egy kicsit Kaplonyról? Milyen volt ott felnőni, és mit hoztál magaddal ebből a közösségből?
Kaplony egy Nagykárolytól pár száz méterre lévő község Szatmár megyében. Amiről talán a legismertebb, az a neoromán stílusú temploma, amelyet a Károlyi család építtetett, ugyanis ide helyezték a családi kriptájukat. Életem legfontosabb emlékei kötnek ide. Sok jó dolgot említhetnék a gyerekkoromból, mert teli vagyok jó emlékekkel és tapasztalatokkal, amelyek a mai napig meghatározók a számomra. Az egyik legfontosabb ezek közül talán, és erre csak mostanság kezdtem igazán rájönni, hogy milyen fontos is lehet egy ember számára, ha egy igazán támogató és bensőséges környezetből érkezik. Még a mai napig is, bármikor is hazautazom, s bárkit is látok, mindig ugyanazzal a támogató attitűddel találkozom. Ez tényleg fel tudja tölteni az embert.
Hogyan képzeled el a jövődet? Milyen szakmai és személyes céljaid vannak a következő években?
Idén be szeretném fejezni a doktorimat, s lehetőség szerint az egyetem környékén szeretnék elhelyezkedni, akár kutatóként, akár megbízott oktatóként, mert csak így lenne lehetőségem folytatni mind az oktatást, amit nagyon szeretek, mind azokat a kutatási témáimat, amelyeket a jövőben még be szeretnék fejezni.
Mi a legfontosabb tanács, amit a karriered vagy az életutad során kaptál, és amit továbbadnál másoknak?
Nem szeretnék senkit tanácsokkal ellátni ilyen kérdésekben, mert még én sem jutottam el oda, ahová szeretnék. Csak annyit tudnék javasolni, hogy fontos, hogy az embernek legyenek céljai, de azzal is tisztában kell lenni, hogy nem minden a szorgalmon és a kitartáson múlik.
