A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Biblikus Teológia Kutatóintézet és a Római Katolikus Teológia Kar előterjesztésére Doctor Honoris Causa címmel tüntette ki Joseph Verheydent, a Leuveni Katolikus Egyetem emeritus professzorát. A díszdoktorrá avatás november 21-én a Babeş–Bolyai Tudományegyetem főépületében történt. Verheyden professzor a szinoptikus evangéliumok és a kora keresztény irodalom nemzetközileg elismert szaktekintélye, aki A History of Violence? The Bible on Violence, Suffering, and Hope címmel tartott ünnepi előadást.
Joseph Verheyden professzort a BBTE Római Katolikus Teológia Kar biblikus professzora, Zamfir Korinna köszöntötte a következő szavakkal: „Megtiszteltetés és nagy öröm számomra, hogy méltathatom Joseph Verheyden professzor kiemelkedő eredményeit a bibliatudomány és a kora keresztény irodalom területén. Egy életmű méltatása nehéz feladat, hiszen a szavak nem képesek visszaadni tudományos munkásságának terjedelmét és mélységét.”
Jelen voltak a kar tanárai, diákjai, szerzetesek, papok, hívők és érdeklődők. Az ünnepséget a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese, Markó Bálint nyitotta meg. Ezt követte Zamfir Korinna laudációja, melyben ismertette a professzor munkásságát és tudományos jártasságának sokrétűségét, ugyanis tanulmányai a teológiár, vallástudományokat, a keleti nyelveket és bizánci kultúrát, filozófiát, iszlám tanulmányokat és egyiptológiát is magába foglalják. Tudományos pályafutása elsősorban a Leuveni Katolikus Egyetemhez kötődik. Kutatóként kezdte (1987/1989), majd a Katolikus Teológia- és Vallástudományi Kar professzoraként 2023-ig oktatott, emellett a WorldCat 180 munkáját jegyzi. Zamfir tanárnő kiemelte, hogy Verheyden munkája egy detektívéhez hasonlít, ugyanis a Logienquelle kutatásával is foglalkozott, mely Jézus mondásainak a gyűjteményeivel és azok rekonstruálásával foglalkozik. Verheyden professzor paradigmaváltáshoz járult hozzá a korakeresztény irodalom kutatásában azzal, hogy kiemelte az apokrifek jelentőségét a kora kereszténység megértésében, és megmutatta, hogy a születő kereszténység sokkal összetettebb volt, mint azt a „kanonikus” és „apokrif”, az „ortodoxia” és a „heterodoxia” ellentéte sugallaná. Látszólag háttérbe szorul az említett munkák mellett, azonban Verheyden 1992 és 2022 között 578 könyvismertetőt írt, ezzel a fáradságos munkájával önzetlenül szolgálta a tudományos közösséget és jelentősen gazdagította a szakirodalom ismeretét. Mivel a professzor 2006 óta együttműködik a Biblikus Központtal és a Római Katolikus Teológia Karral, a konferenciák és kiadványok támogatásával a Sacra Scripta szerkesztőbizottságának tagjaként, továbbá a kar könyvtárát adományokkal gazdagította és vendégszeretetet tanúsított a kolozsvári kollégák leuveni tartózkodása során, nagy öröm, hogy a kolozsvári tudományos közösség tagjának mondhatjuk.
Ezt követően Olimpiu-Nicolae Benea, a Biblikus Teológiai Intézet elnöke méltatta a leendő díszdoktor tudományos munkájának a sokszínűségét, szintén hangsúlyozva, milyen sok kutatási területen kiemelkedett tevékenységeivel. Kifejtette, hogy munkájának nagy részét a kapcsolatépítés és a közös munka képezte más kutatókkal, nemzeteket és kontinenseket átívelően. Végezetül az elnök háláját fejezte ki, amiért szívén viseli és támogatja a Biblikus Teológiai Intézet kiadványát, a Sacra Scriptát.
Joseph Verheyden díszelőadását személyes hangon kezdte: elmesélte, hogy 2006-ban járt először a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia karán, ekkor ismerte meg a Biblikus Központot.
Az erőszak tematikája talán kevésbé illik az ünnepi alkalom hangulatához, mondta Joseph Verheyden, választását az indokolta, hogy a júniusban megrendezett nemzetközi biblikus konferencia, melynek témája – Az erőszakos bibliai szövegek recepciója a kánonon belül és kívül – nagy hatással volt rá.
Az előadás a Szentírás felől közelítette meg az erőszak témáját, ugyanis enyhe disszonanciát okoz az olvasóban, ha egy szent könyvet olvasva erőszakkal találkozik. Az erőszak meghatározása a professzor szerint a lehető legtágabb kell legyen, így beszélhetünk észlelt, történelmileg dokumentált erőszakról és elhitt, valamint elképzelt erőszakos cselekedetekről. Ezen kívül említhetjük még a pszichológiai és a rendszerszintű bántalmazást, továbbá a társadalom egészét érintő kizsákmányolást.
A cselekvők és áldozatok szempontjából vizsgálva a Biblia bemutatja, hogy a gonosz erők vagy emberek ok nélkül is árthatnak másoknak, de néha még Isten is szentesíti az erőszakot, például az özönvíz történetében. Ez a jelenség nyugtalanító, hiszen Isten időnként maga is részt vesz ártó cselekedetekben, példát mutatva a bűnnel szembeni fellépésre. Az erőszak a Bibliában gyakran önvédelemmel vagy egy nemzet megmaradásának védelmével igazolható, de a határok sokszor elmosódnak. Továbbá:„ A dolgok még bonyolultabbak, ha a háború nem a megszálló hatalomtól való felszabadításról szól, hanem egy olyan föld meghódításáról, amelyet Isten állítólag népének ígért. Ez igen kényes helyzet, mivel azok, akik azt mondják, hogy megkapták ezt az ígéretet, egyben azok is, akik ennek megfelelően cselekszenek, és Istent szövetségesükké teszik: »Isten velünk van«. Az ilyen állítások erejét soha nem lehet túlbecsülni. Ez felveti továbbá a háború legitimálásának kérdését, legyen szó dzsihádról vagy keresztes háborúkról.”
Fontos módszertani szempont a bibliakritikában a történetkritikai módszer alkalmazása, amely figyelembe veszi az adott kor kontextusát. Verheyden szerint a Jelenések könyvének értelmezéséhez jelentős a 2–3. századi keresztény hagyomány ismerete, továbbá a képek krisztológiai dimenziójának megértése. „A Bárányt leölik, de győztesként jelenik meg a mennyben. (…) Krisztust megölték, és Isten ezt azért engedte meg, hogy legyőzzön egy nagyobb gonoszt.” Az előadás a remény tematikájával záródott, miszerint a jó mégis legyőzi a gonoszt, azonban a hasonló csakis a hasonlóval gyógyítható, vagyis a szenvedést csakis szenvedéssel lehet legyőzni, ezáltal elhelyezve egy olyan gondolati hálózatban a szenvedést, mely értelmet tulajdonít neki.
Az ünnepi esemény végén az egyetem által készített kisfilmet nézhették meg a jelenlévők, amelyben az intézmény történetét mutatták be.
A délutáni órákban a Római Katolikus Teológia Karon Verheyden professzor nyílt előadást tartott Between Fame and Infamy: Epiphanius of Salamis the Heresiologist on „Perfect Imperfection” (Hírnév és hírhedtség között: Szalamiszi Epiphanisz hereziológus „a tökéletességről és tökéletlenségről”) címmel.
Kádár Kamilla, Kirner Katalin, Tankó Erdély Boglárka
Fotó: Bőjte Csongor, Bodó Márta
