A Szentlélekről szóló katekézissorozatának 14. állomásához érve a pápa azokról az ajándékokról, karizmákról szólt, amelyeket minden keresztény kap személyes és közösségi élete számára. Nem léteznek B-kategóriás keresztények. A világi hívők és a nők nem a papság segítői, sajátos karizmájukkal hozzájárulnak az egyház küldetéséhez – hangsúlyozta a pápa.
A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele. De mindezt egy és ugyanaz a Lélek munkálja, aki úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja. (1Kor 12.4–7.11)
Kedves testvérek! Az elmúlt három alkalommal a Szentlélek megszentelő működéséről beszéltünk, ami a szentségekben, az imában és Isten Anyja példájának követésében valósul meg – kezdte katekézisét a pápa. A Lumen Gentium zsinati konstitúció (LG 12.) erről így ír: „A Szentlélek az Isten népét nemcsak a szentségeken keresztül és a papi szolgálatokkal szenteli meg, vezeti és ékesíti erényekkel, hanem ajándékait »tetszése szerint juttatva kinek-kinek«” (1Kor 12,11). Tehát nekünk is vannak személyes ajándékaink, melyeket a Szentlélek ad nekünk.
Zsinat utáni megújulás
Itt az idő, hogy szóljunk a Szentlélek másik működési módjáról, mely a karizmákra vonatkozik. Két tényező határozza meg, mi a karizma. Az egyik szerint olyan ajándék, amelyet azért kapunk, hogy mindenkinek használjunk vele. A másik tényező szerint ajándék, amelyet személyre szabva kapunk Istentől, ki-ki a maga módján. A karizmák olyan díszítőelemek, melyek szebbé teszik Krisztus jegyesét. XVI. Benedek pápa megállapította: „Aki a zsinat utáni korszak történetére tekint, észreveheti a valódi megújulás dinamikáját, mely gyakran váratlan formákat öltött életteli mozgalmakban, és szinte kézzel foghatóvá teszi a szent egyház kimeríthetetlen életerejét”.
Újra föl kell fedeznünk a karizmákat, hogy ezáltal a laikus hívek és ezen belül is a nők szerepének előmozdítását ne csupán intézményi és szociológiai tényezőnek tekintsék, hanem annak bibliai és spirituális dimenziójában egyaránt. A világiak nem az utolsó helyen állnak, nem a papság külső munkatársai vagy segédcsapata. Megvannak a saját karizmáik, amelyekkel hozzájárulhatnak az egyház küldetéséhez – mutatott rá Ferenc pápa.
Amikor karizmákról beszélünk, fontos eloszlatni egy félreértést: nem látványos és rendkívüli adottságok és képességek, hanem rendes ajándékok, amelyeknek az ad rendkívüli értéket, hogy a Szentlélek ihleti őket, és az élethelyzetekben szeretettel megtestesül. Azért fontos a karizmákat így fölfogni, mert sok keresztény, amikor a karizmákról hall, szomorúságot és csalódottságot érez. Meg van győződve arról, hogy neki egy sincs, kirekesztve érzi magát vagy B-kategóriás kereszténynek. A szentatya aláhúzta: nem, nincsenek B-kategóriás keresztények. Mindenkinek megvan a maga személyes és közösségi karizmája. Akiben szeretet van, az már nem keveset birtokol. Szent Pál ezért tartja a szeretetet a legkiválóbb útnak (vö. 1Kor 12,31). Ezáltal szeretem az egyházat vagy a közösséget, amelyben élek. Az egységben minden karizma az enyém, mint ahogy az összes karizmám – tűnjék bármilyen kevésnek is – mindenkié, mindenki javát szolgálja. A szeretet megsokszorozza a karizmákat: egy ember karizmájából mindenkié lesz – zárta szerdai katekézisét a pápa.
Fordította: Gedő Ágnes, Vatican News
