Nézegetem a számtalan karácsonyi dekorációval, giccsel és hagyományosnak egyáltalán nem mondható adventi koszorúval telepakolt üzleteket. Azon túl, hogy még csak november közepe van, nem értem mire ez a sok lim-lom, miért veszünk egyre s másra fölösleges, az ünnep után amúgy is szemetesbe kerülő tárgyakat.
Nézegetem, ahogy emberek tömkelege vásárolgat karácsonyra hatalmas összegű és mennyiségű ajándékokat. A tegnap délután pl. egy előttem álló hölgy ezer lejt hagyott két játékra és egy karkötőre. Mintha az a gyermek, akinek vette a nagyon drága játékot, boldog lenne tőle. Szerintem elég volna egy ölelés és pár dicsérő szó is ahhoz, hogy jól érezze magát a családja körében. Azon túl, hogy még csak november van, nem értem miért szükséges megvásárolni a szeretetet.
Nézegetem, ahogy egy-egy helyen kigyúlnak a karácsonyi fények, a lelkek pedig üresek, magányosak és szomorúak maradnak. Az emberek vásárolnak, mert úgy illik, „kell.” Azt hiszik, hogy az egész évben elmulasztott minőségi időt és törődést meg lehet vásárolni a csillogó-villogó üzletekben fellelhető ajándékokkal. Mintha ezzel akarnák kompenzálni mindazt, amit elmulasztottak.
Nézegetem, ahogy lassan elfogynak a hagyományosnak mondható adventi koszorúk az üzletekből, helyette minden színű és formájú gyertyák jelennek meg, minél színesebb és drágább kellékekkel. Mintha elfelejtettük volna azt az egyszerűséget, ami az ünnep maga. Attól nem lesz szebb és meghittebb az advent, hogy giccses, több száz lejbe kerülő koszorút vásárolunk. Attól sem, hogy több ezer lejes ajándékokkal halmozzuk el a szeretteinket.
Ne értsetek, értsék félre! Nincs baj az ajándékkal! Mindenkinek más a szép, más az érték! A mennyiséggel és a minőséggel van problémám! Az ünnep és a rá felkészülő idő akkor lesz meghitt és valamit adó, ha mindezeket elfelejtve, egy kicsit jobbak tudunk lenni, mint voltunk. Ha másokkal töltünk időt és nem a bevásárlóközpont polcait üresítjük ki. Évről-évre az az érzésem, mintha az ünnepből kifelejtettük volna az ünnepeltet…
Próbáljunk a lényegre figyelni, hogy ne elfelejtett ünnep legyen az, amely „állítólag” a legértékesebb és a legszebb számunkra!
Ferencz Emese
