A Szentlélek és az egyház kapcsolatáról szóló katekézissorozatának 13. állomásához érkezve Ferenc pápa az első tanítvány, Mária szerepéről elmélkedett. Mint egy üres lap, amely hagyja, hogy ráírjanak: ezt a hozzáállást kell eltanulnunk Isten Anyjától, hogy készségesen kövessük mi is az Úr akaratát – mondta a szentatya. Az audiencián jelen volt a Gyulafehérvári Caritas 67 fős zarándokcsoportja, akiket külön köszöntött a pápa. Az audiencia végén pedig ismét felemelte szavát a háborúban álló országok megbékéléséért.
„Szeretettel köszöntök minden zarándokot, különösen a gyulafehérvári érsekség területéről érkezett Caritas-csoportot. Bízzuk magunkat Szűz Máriára, az Atya lányára, a Fiú anyjára, a Szentlélek jegyesére, hogy segítsen mindig megmaradnunk a háromságos Isten szeretetében, aki egymás testvéreivé tesz minket, és arra ösztönöz, hogy akként éljünk” – mondta Ferenc pápa a 67 fős zarándokcsoportnak, akik a Caritas vezetőségével, köztük Sajgó Balázs lelki igazgatóval érkeztek a Vatikánba.
„Erre az Olajfákról elnevezett hegyről, amely Jeruzsálemtől egy szombatnapi járásra van, visszatértek Jeruzsálembe. Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás. Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.” (ApCsel 1,12–14)
Mária, az első tanítvány
A Szentlélek különböző módokon fejti ki megszentelő működését az egyházban: Isten szaván, a szentségeken és az imán keresztül, és idetartozik a máriás ájtatosság is – kezdte katekézisét a pápa. A katolikus hagyományban úgy mondjuk: „Ad Iesum per Mariam”, vagyis „Márián keresztül Jézushoz”. A Szűzanya megmutatja nekünk Jézust, megnyitja előttünk a kapukat. Ő az édesanyánk, aki kézen fogva vezet minket Jézushoz. A Szűzanya sosem önmagára mutat, hanem Jézusra. Ez a Mária-tisztelet lényege: a Szűzanyán keresztül jutunk el Jézushoz. Szent Pál úgy határozza meg a keresztény közösséget, mint „Krisztus levele, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira” (vö. 2Kor 3,3). Mária az egyház első tanítványaként ő maga egy levél, melyet az élő Isten Lelkével írtak. Éppen ezért „olvassa és megérti minden ember” (2 Kor 3,2), azok is, akik nem tudnak teológiai könyveket olvasni, a „kicsinyek”, akikről Jézus azt mondja, hogy nekik fedik fel az Ország titkait, melyek a bölcsek és okosak elől rejtve maradnak (vö. Mt 11,25).
Azzal, hogy igent mond, legyen meg az Úr akarata, és elfogadja, hogy Jézus anyukája legyen, Mária mintha azt mondaná Istennek: „Íme, egy írótábla vagyok: az Író írjon rám, amit akar, tegye azt velem, amit akar a mindenek Ura”. Abban az időben viasztáblára írtak, ma azt mondanánk, hogy Mária egy fehér lapként ajánlja föl magát, amire az Úr azt ír, amit akar. „Mária igenje, amit az angyalnak mondott – ahogy azt egy ismert szentírásmagyarázó írta – az Isten előtti minden vallásos viselkedés csúcspontja, mivel a legmagasabb szinten fejezi ki a passzív készséget az aktív készenléttel együtt, a legmélyebb ürességet, amit a legnagyobb teljesség kísér”.
Ferenc pápa ekkor rámutatott: Isten Anyja tehát így válik a Szentlélek eszközévé annak megszentelő működésében. Az Istenről, az egyházról és a szentségről írt számtalan szó közül Mária mindössze kettőt javasol mindenkinek, amit a legegyszerűbb ember is kimondhat bármikor: „Íme, itt vagyok” és „legyen”. Mária az, aki igent mondott az Úrnak, és példájával, közbenjárásával arra ösztönöz minket, hogy mi is kimondjuk igenünket Istennek, valahányszor engedelmeskednünk kell vagy egy próbatétel előtt állunk.
Krisztus személye a kötelék a Szentlélekhez
Az egyház minden korban, de ma különösen olyan helyzetben van, mint a keresztény közösség volt Jézus mennybemenetele után. Az evangéliumot kell hirdetnie minden embernek, de ehhez várja a felülről érkező hatalmat. És ne feledjük, hogy abban az időben – ahogy az Apostolok cselekedeteiben olvassuk – a tanítványok Mária, Jézus anyja köré gyűltek (ApCsel 1,14). Igaz, hogy voltak más nők is vele együtt a cenákulumban, de az ő jelenléte más volt. Őt egy sajátos és soha el nem szakítható kötelék fűzi a Szentlélekhez, mely maga Krisztus személye, aki „fogantatott Szentlélektől és született Szűz Máriától” – ahogyan azt a Hiszekegyben imádkozzuk.
Assisi Szent Ferenc egyik imájában úgy köszönti Szűz Máriát, mint a „magasságos Király, az égi Atya lányát és szolgálóleányát, a szentséges Jézus Krisztus Urunk édesanyját, a Szentlélek jegyesét”. Az Atya lánya, a Fiú anyja, a Szentlélek jegyese! Nem illusztrálhatta volna egyszerűbb szavakkal Mária egyedi kapcsolatát a Szentháromsággal – fejtette ki katekézisében a pápa.
Mint ahogy minden képet, a Szentlélek jegyese megfogalmazást sem szabad abszolút értelemben tekinteni, hanem a benne található igazságot kell nézni, ami nagyon szép. Mária jegyes, de még azt megelőzően a Szentlélek tanítványa. Jegyes és tanítvány. Tanuljuk meg tőle, hogy engedelmesek legyünk a Lélek késztetéseinek, főleg akkor, amikor azt sugallja nekünk, hogy keljünk fel sietve és menjünk el segíteni valakinek, akinek szüksége van ránk, amint ő tett rögtön azután, hogy az angyal nála járt – zárta szerdai katekézisét a pápa.
Imádkozzunk a békéért
A fiatalokhoz, betegekhez, idősekhez és ifjú házasokhoz fordulva a szentatya arra bátorított, hogy minden nap találják meg Istenben az erőt és a bátorságot, hogy teljesen megéljék emberi és keresztény hivatásukat. Ezután a háborúban álló országokról szólt. „Testvéreim, a meggyötört Ukrajna szenved! Ne felejtsük el Ukrajnát; ne felejtsük el Palesztinát, Izraelt, Mianmart és a sok háborúban lévő nemzetet! Ne feledkezzünk el az ártatlanul lemészárolt palesztinok csoportjáról! Imádkozzunk a békéért! Oly nagy szükségünk van a békére” – fohászkodott a pápa.
Gedő Ágnes, Vatican News
