A szatmárnémeti Kálvária-templomban szenteli diakónussá Schönberger Jenő szatmári püspök a Piatra Neamțban születt Boroș Marius-Cristiant november 16-án, szombaton a fél tizenkettőkor kezdődő szentmisén. Ez alkalomból beszélgetett vele a szatmári egyházmegye sajtószolgálata.
Kérem, mutatkozzon be röviden: hol született, hol végezte tanulmányait, és mit mondana el magáról és családjáról?
A nevem Boroș Marius-Cristian, Piatra Neamțban születtem, a Neamț megyei Bârgăoani községből származó római katolikus csángó családból. Az általános és az alsó tagozatos tanulmányaimat Piatra Neamțban végeztem, középiskolába a bákói Szent József Római Katolikus Teológiai Líceumba jártam. Érettségi után öt éven át az Jézus Társasága rendben (jezsuiták) voltam. 2003-ban kezdtem meg tanulmányaimat az olaszországi Genovában, a N. Paganini Állami Zenekonzervatóriumban.
A kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián szereztem alapfokú diplomát 2004–2008 között. Ugyanitt szereztem mesterdiplomát zenéből 2008 és 2010 között. 2012 és 2016 között teológiai tanulmányokat végeztem a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen, 2018-ban szereztem diplomát. 2014 és 2019 között doktoráltam, megszereztem a művészetek doktora címet a jászvásári George Enescu Nemzeti Művészeti Egyetemen.
Mi vezette a diakónusi hivatáshoz? Milyen szerepet játszott családja, különösen a felesége e hivatás felismerésében?
Az egyik legmagasabb ideálom Jézus követése volt. Úgy érzem, életem során mindig diakónus szerettem volna lenni. Az utóbbi években egyre erősebben éreztem a meghívást az egyházban való szolgálatra, amelynek beteljesedését reménnyel és alázattal várom. A családom teljes mértékben támogatott ebben a döntésben, mivel a feleségem, Beáta, hívő és gyakorló katolikus, aki megérti, mit jelent Isten különleges hívása. Készen áll arra, hogy osztozzon a diakónusi szolgálat küldetésében. Két lányunk, Bettina és Laura, akik ebben az évben részesültek a bérmálás szentségében, szüleik példáját látva nevelkednek és fejlődnek.
Ön tanár is. Hogyan befolyásolja tanári hivatása a diakónusi hivatását, és fordítva? Hogyan gazdagítják egymást ezek a szolgálatok?
Tanárként a tanítványaimat énekre és klasszikus énekre oktatom, igyekszem felkészíteni őket arra, hogy a világ legnagyobb színpadain szerepelhessenek. Nagy örömömre sok szép eredményt értem el: évek óta kiemelkedő eredményeket érünk el az iskolai versenyeken, több tanítványom is fellép hazai és külföldi operaszínpadokon. A diakónusszentelési szentmisén két tanítványomat is várom, hogy énekeljenek.
Diakónusként Isten igéjét fogom hirdetni az egyházi rend által kapott tekintéllyel, és minden képességemmel azon leszek, hogy a híveket a valódi lelki életre bátorítsam, hűségesen követve Jézus tanítását, és tiszteletteljes engedelmességgel mindenkori püspököm és plébánosom iránt.
Egy diakónus, aki tanári hivatást tölt be, nem lehet olyan, mint egy hétköznapi tanár: célja mindig magasabb szintű lesz a tanításban és a nevelésben. Nemcsak azt akarja, hogy tanítványai tudjanak, hanem azt is, hogy elérjék az üdvösséget.
Hogyan segíti a tanári tapasztalat, különösen a fiatalokkal való munka a diakónusi hivatásra való felkészülésében?
A tanári tapasztalatom minden alkalommal segít, amikor a fiatalokkal való találkozások során nevelő szerepben lépek fel. Sok éven át vezettem a Kálvária-plébánia ifjúsági kórusát, és velük együtt sikeresen tettük élőbbé a szentmiséket. Ez reményt ad arra, hogy diakónusként össze tudom majd fogni őket különféle tevékenységekben, azzal a céllal, hogy dicsőítsük Istent, és valódi bölcsességre tegyünk szert.
Milyen különleges feladatai lesznek diakónusként saját plébániáján? Hogyan képzeli el tevékenységét a diakónusi szolgálatban?
Legfőbb feladatom a plébános mellett a liturgikus szolgálat lesz a Kálvária-plébánián és a hozzá tartozó két fíliában, Szinfalun és Alsóhomoródon. Emellett az ifjúsági kórusért is felelős leszek. A diakónusi szolgálat mindenki számára más és más, attól függően, hogy kinek milyen tehetsége és képességei vannak. Én igyekszem hallgatni Isten szavára, és érzékennyé válni arra, amit ő a liturgia, a szeretetszolgálat és a misszió során kér tőlem.
Véleménye szerint hogyan és milyen módon kellene egy megszentelt személynek Krisztust képviselnie az emberek között?
Egy megszentelt életet élő személy arra hivatott, hogy minél inkább hasonlóvá váljon a Megváltóhoz az imádságban és a mások lelki igényeire való nyitottságban. Ugyanakkor törekszik arra, hogy bölcsességben és kegyelemben növekedjen, hogy így nyomatékos tanúságot tegyen saját életével Krisztusról.
Forrás: szatmári egyházmegye
