„Folytatni kívánjuk a II. vatikáni zsinat örökségét, amelynek bölcs rendelkezéseit végig kell vinni” – mondta Luciani pápa 1978. augusztus 27-én, azon a napon, amikor mint újonnan megválasztott pápa meghatározta pápai programját. Ez a „folytatni kívánjuk” ma is nagyon aktuális. A vatikáni I. János Pál Alapítvány a Pápai Athenaeummal együttműködve tanulmányi konferenciát szervez I. János Pál pápa, Albino Luciani szellemi örökségéről november 12-én a Pápai Gergely Egyetemen Luciani pápa, a Lumen gentiumtól a zsinat utáni időkig levéltári dokumentumok fényében címen.
Miután a Pápai Gergely Egyetemen két tanulmányi napot szenteltek I. János Pál tanítása forrásainak – az elsőt magánarchívumának dokumentumai, a másodikat személyes könyvtárának alapján –, a vatikáni I. János Pál Alapítvány a Pápai Gergely Egyetemmel együttműködve folytatja tudományos és kutatási tevékenységét, amely Albino Luciani, I. János Pál pápai programjának hat kötetére összpontosít. Mindegyik témának egy-egy tanulmányi napot szentelnek. Az I. János Pál által megadott sorrendet követve az első kötet a II. vatikáni zsinatra és annak örökségére összpontosít.
Dario Vitali, a Pápai Gergely Egyetem egyháztan professzora a II. vatikáni zsinattal kapcsolatos naplókból és írásokból származó gazdag anyagra támaszkodva Albino Luciani a zsinaton: a fejlődő egyház víziója című előadásában képet ad Albino Luciani és a II. vatikáni zsinat kapcsolatáról, valamint arról, hogy a zsinati esemény hogyan táplálta és gazdagította Luciani gondolkodását és pasztorális tevékenységét. A diskurzus folytatását Maria Grazia M. Zunelli, a Pápai Gergely Egyetem Dogmatikai Teológiai Tanszékének doktorandusza nyújtja, témája: Boldog Albino Luciani zsinat előtti gondolkodása: vízió a forrásban lévő egyházról. Luciani püspök és a zsinat fogadtatása Vittorio Venetón lesz a következő téma, amelyet Davide Fiocco, a trevisói I. János Pál Felsőbb Vallástudományi Intézet professzora tárgyal. Giovanni Vian, a velencei Ca’ Foscari Egyetem kereszténység- és egyháztörténeti professzora Trivenetói püspökök a II. vatikáni zsinaton: Albino Luciani hozzájárulása a zsinathoz címen nyújt elemzést. A lagúnaváros pátriárkája lett a II. vatikáni zsinatot követően, erről az időszakról, itteni, a zsinat ihlette pasztorális gyakorlatáról Mauro Velati, az I. János Pál Vatikáni Alapítvány munkatársa tart előadást. Gilfredo Marengo, a I. János Pál Pápai Teológiai Intézet alelnöke és az általános teológiai antropológia professzora a konferencia programját zárja, reflexiói az 1975-ös jubileumi évvel kapcsolatosan mutatják Albino Luciani gondolkodását az akkor tartott hit éve kontextusában. Az előadásokat megelőzi egy videófelvétel vetítése, amely Albino Luciani magánarchívumából származó, a II. vatikáni zsinatról szóló anyagokat tartalmaz.
Albino Luciani egyszerű, közvetlen és derűs személyisége nagyon népszerű volt, pápává választása után rögtön el is nevezték „mosolygós pápának”. Nyilatkozatai szerint folytatni kívánta a második vatikáni zsinat által elindított reformfolyamatokat, alapvető változásokat tervezett a katolikus egyház működésében. Egy észak-olaszországi kis hegyi faluban, a Velencétől 100 km-re északra fekvő Forno di Canale-ban (1964 óta Canale d’Agordo) született 1912. október 17-én. Édesapja, Giovanni Luciani sokáig vendégmunkás volt Svájcban – csakúgy, mint édesanyja, Bortola Tancon is –, majd a velence-muranói üveggyár alkalmazta üvegfúvómesterként. A család nagy szegénységben élt (Albino nővére többször koldulni kényszerült), de négy gyermeküket nagy szeretetben és hitben nevelték. Albino már hatéves korában kijelentette, hogy pap szeretne lenni. Elemi iskolai tanulmányait Bellunóban kezdte 1918 októberében, majd 1923-ban felvették a feltrei kisszemináriumba, 1928-tól a bellunói szeminárium növendéke lett. Az ifjú Lucianit mindvégig az intézet egyik legjobb tanulójaként tartották számon, mivel kitűnt szorgalmával és feltűnően jó memóriájával. Iskolái végeztével, 1935. július 7-én a bellunói Szent Péter-bazilikában pappá szentelték, majd július 9-én kinevezték szülőfaluja káplánjává, még ugyanazon év december 18-án Agordóba helyezték át segédlelkészként, az ottani Bányaműszaki Intézetben hittant oktatott. 1937 júliusától tíz éven át a bellunói szeminárium igazgatóhelyettesi funkcióját töltötte be, dogmatikát, filozófiát, egyházjogot, patrisztikát, egyházi művészetet, homiletikát, katetekikát tanított.1947. február 27-én a római Pápai Gergely-Egyetemen (Pontificia Università Gregoriana) teológiai doktorátust szerzett. Disszertációját, amely 1950 márciusában nyomtatásban is megjelent Az emberi lélek eredete Antonio Rosmini szerint címmel írta. Novembertől Girolamo Bortignon bellunói püspök titkára, december 16-tól pápai kamarás, az egyházmegyei szinódus titkára lett. 1948. február 2-án kinevezték az egyházmegye provikáriusává (helyettes helynök) és az egyházmegyei hitoktatási intézet igazgatójává. Itteni gyakorlati tapasztalatairól szól az 1949 decemberében közreadott Katekézismorzsák című könyvecskéje. 1954. február 6-tól a bellunói püspök általános helynöke tisztséget töltötte be. XXIII. János pápa 1958. december 15-én kinevezte Vittorio Venetó-i püspökké, a Római Szent Péter-bazilikában szentelte. Mint püspök vett részt a második vatikáni zsinat ülésszakaszain: I. 1962. október 8. – december 8. (Róma); II. 1963. szeptember 28. – december 4. (Róma); III. 1964. szeptember 13. – november 21. (Róma); IV. 1965. szeptember 13. – december 9. (Vatikán). A zsinat után visszatért egyházmegyéjébe. 1966. augusztus 16. és szeptember 2. között kéthetes hivatalos látogatást tett Burundiba.1969. december 15-én VI. Pál pápa felmentette a Vittorio Venetó-i püspökségből és velencei pátriárkává nevezte ki, hivatalát február 8-án foglalta el. Az egyházmegye lelkipásztori vizitációját már október 25-én megkezdte.1970. február 1-jén Vittorio Veneto díszpolgára lett. Az 1970. szeptember 28. – november 5. között tartott II. püspöki szinóduson felszólalt A papok lelkipásztori szolgálata és az igazság a világban címmel.1972 júniusában az Olasz Püspöki Konferencia alelnökévé választotta. 1972. szeptember 16-án fogadta a Velencébe látogató VI. Pál pápát, aki pápai stóláját Luciani pátriárka nyakába akasztotta.1973. március 5-én VI. Pál pápa bíborossá nevezte ki. Az 1974. szeptember 27. –október 26. között tartott III. püspöki szinóduson előadást tartott Evangelizáció a modern Európában címmel. 1975. május 18-án Németországban tett lelkipásztori látogatást, november 6. és november 21. között pedig Brazíliában.1976 januárjában publikálta fiktív levelekből összeállított Illustrissimi című könyvét. (Magyarul: Illusztris barátom! Eisenstadt, Prugg Verlag, 1981) Az 1977. szeptember 30. – október 29. között tartott IV. püspöki szinóduson előadást tartott A hitoktatás korunkban címmel. 1978. augusztus 6-án meghalt VI. Pál pápa. Luciani bíboros augusztus 10-én érkezett Rómába. 1978. augusztus 26-án, a konklávé második napján, a harmadik fordulóban pápává választották. Ez az eredmény meglepte, csak társai biztatására fogadta el a tisztséget. „Quid mihi fecistis? Dominus parcat vobis” (Mit tettetek velem? Az Úr bocsásson meg nektek!) szólt a megválasztóihoz. Az I. János Pál nevet vette fel, névválasztásával azt jelezte, hogy XXIII. János pápa és VI. Pál pápa örökségét folytatja, de nemcsak követőjük lesz pápai tevékenységében, hanem el is tér tőlük. 1978. augusztus 27-én először hangzott el rádióüzenete urbi et orbi pápai áldással. 1978. szeptember 3-án a Vatikánban ünnepélyesen megkezdte legfőbb pásztori szolgálatát. 1978. szeptember 28-án halt meg dolgozószobájában, a vatikáni Apostoli Palotában. 1978. október 4-én Carlo Confalonieri bíboros-dékán temette el, Róma városa szó szerint megsiratta a mosolygó pápát, mert a temetési szertartás kezdetén eleredt az eső és csak a végén állt el. Az eső ellenére több mint egymillió hívő zarándokolt ravatalához. I. János Pál érzékelte az egyház hanyatlását, aggodalommal töltötte el a harmadik világ élete, a Vatikán helyzete (a fényűzés ellen, a bíborosok ellen akart fellépni, rendbe kívánta tenni a Vatikáni Bankot, amelynek vezetőit 34 év múltán, 2012-ben vád alá is helyezték hűtlen kezelés gyanújával) Mint teológus konzervatív nézeteket vallott, egy, az emberek felé nyitó egyházat képviselt.
Forrás: Vatican News (RO), I. János Pál életrajza
