Ahogy az idő múlik, és beköszönt az élet harmadik szakasza, sokan hajlamosak arra a kényelmes gondolatra támaszkodni, hogy „arra a kis időre már minek” tervezni vagy célokat kitűzni. Az időskor sokak számára a fizikai és szellemi leépülés szimbóluma, és gyakran azzal a téveszmével jár, hogy a jövő már nem tartogat új lehetőségeket. De vajon igaz ez? Miért érdemes mégis tervezni és célokat kitűzni, akár az élet utolsó szakaszában is?
Az időskor nem csupán a végső hajrá, hanem egy új kezdet lehet. Ahelyett, hogy a hátralévő időt csupán a múlt emlékeivel töltenék el, érdemes a jövőre is fókuszálni. Az életkor előrehaladtával rengeteg tapasztalattal és bölcsességgel gazdagodik az ember, amit a fiatalabb generációknak is átadhatnak. A tudás és tapasztalat felhasználása a környezet számára is értékes lehet. A célok kitűzése és az aktív életmód fenntartása hozzájárul az életminőség megőrzéséhez is. Az egészséges táplálkozás, a rendszeres testmozgás és a szellemi aktivitás fenntartása nemcsak a fizikai állapotot javítja, hanem a mentális egészséget is erősíti. Azok, akik aktív életet élnek és célokat tűznek ki maguk elé, gyakran boldogabbak és elégedettebbek az életükkel, mint azok, akik feladják a küzdelmet. Az időskor nemcsak a magányról szól. Az emberek közötti kapcsolatok ápolása elengedhetetlen a boldogsághoz. Az új barátságok kialakítása, a közösségi eseményeken való részvétel és a régi kapcsolatok felfrissítése mind hozzájárulnak az élet színessé tételéhez. Azok, akik aktív résztvevői a közösségüknek, gyakran tapasztalják, hogy az élet gazdagabb és értelmesebb.
Sokan azt gondolják, hogy az álmok és célok csak a fiatalok privilégiumai. Pedig az időskorban is valóra válthatnak új vágyak. Az utazás, a művészetek, a tanulmányok vagy akár egy új hobbi felfedezése mind izgalmas célok lehetnek. Az időscsoportomban mondta egy 75 éves hölgy, hogy most kezdett el nyelveket tanulni, és nagyon élvezi. Órákra jár, házi feladatokat old meg, online beszélget más országban élő és más nyelvet beszélő emberekkel. Az élet utolsó szakasza nem jelenti azt, hogy le kellene mondani a szenvedélyekről vagy a régi, akár fiatalkori álmokról – éppen ellenkezőleg! Az új célok kitűzése frissességet és energiát adhat a mindennapokhoz.
Az időskor nemcsak fizikai, hanem érzelmi utazás is. Az érzelmi intelligencia, amely az élet során fejlődik, abban segíti az idősödő embert, hogy jobban megértse önmagát és a másikat. Az érzelmi érettség lehetővé teszi, hogy mélyebb kapcsolatokat építsen, és hogy megossza tapasztalatait másokkal. Az érzelmek kifejezése és a szociális interakciók hozzájárulnak a boldogsághoz és a lelki egészséghez. Az „arra a kis időre már minek” gondolat végső soron a pesszimista hozzáállás egyik megnyilvánulása. Az időskorban valódi értéket lehet találni, ha felfedeződnek az élet apró örömei, és ha bátorsággal néznek szembe a jövővel. Az élet már nem csupán a célok eléréséről szól, hanem az élmények megéléséről, a szeretet és a barátság ápolásáról, valamint a belső béke megtalálásáról. Vagy, mert vagyunk. Erről jut eszembe a történet, miszerint egy antropológus játékra invitálta egy afrikai törzs gyermekeit. Egy kosár finom gyümölcsöt tett egy fatörzs mellé, és azt mondta nekik: Az első, aki eléri a fát, megkapja a gyümölcskosarat. Amikor jelezte nekik, hogy induljanak, meglepődött, hogy együtt, kéz a kézben mentek, míg elérték a fát, és megosztották a gyümölcsöt. Amikor megkérdezte tőlük, miért tettétek ezt, amikor egyikőtök megkaphatta volna az egész kosarat. Döbbenten, csodálkozva válaszoltak: – Ubuntu! – Más szóval, hogyan lehet egyikünk boldog, míg a többiek boldogtalanok. Az ubuntu civilizációjukban azt jelenti: vagyok, mert vagyunk.
Tehát, kedves olvasó, ne hagyd, hogy a korod határozza meg a vágyaidat és céljaidat. Az időskor értékes időszak, tele lehetőségekkel és új kalandokkal. Ahelyett, hogy feladnád, merj álmodni és cselekedni, hiszen sosem késő új célokat kitűzni és felfedezni az élet csodáit! Ne mondd, hogy már minek! Legyél, hogy legyünk!
Ferencz Emese
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/43-as számának Életmód rovatában.
