Mindenszentek ünnepe, avagy festum omnium sanctorum, november 1-je: az üdvözülteket ünnepeljük, ez a megdicsőült egyház ünnepe. A hivatalosan szentként tiszteltek mellett sok hétköznapi ember üdvözülését is hisszük, reméljük, az élő és elhalt hívek titokzatos közösségét valljuk, és november első napjaiban ezt éljük át. A szentek közösségének tagjai egymásért könyörögnek, a küzdő egyház, a földön élő lelkek közössége a megholtakra gondol, legyenek ők a szenvedő egyház (a meghalt, de még a tisztítóhelyen szenvedő lelkek) avagy a diadalmas egyház (a már mennybe jutott, üdvözült hívek). Ellátogatunk a temetőbe, a sírokhoz, gyertyát gyújtunk, imádságos emlékezéssel idézzük meg szeretteink emlékét. Hetilapunk, a Vasárnap, portálunk, a RomKat.ro irodalommal segít halottjainknak világítani. Fogadják szeretettel.
Csak a lángok jelzik ellobbant vágyaikat, a szenvedélyt,
amivel öleltek, amivel ölni tudtak volna, mosolyukat,
mozdulataikat, tekintetüket, járásukat évek óta elnyelte
a kétméternyi mély, mindenük humusz. Hol van már
feszes bőrük, formás alakjuk, félreismerhetetlen hangjuk!
Felszívták hajszálgyökerek, lárvák, az élősködő idő, a némaság.
Milyen jó volna hinni, hogy nem csak emlékképek ők,
nem csak illatnyom, mozdulattörmelék, s hogy egyszer, mikor
nem is számítunk rájuk, visszatérnek, és azt mondják, ennyi volt,
halálunknak vége, kishitűek, miért szomorkodtok, itt vagyunk,
minden ott folytatódik, ahol abbamaradt, és együtt leszünk mindig.
Az ablakból a temetőre látni –
kialudtak a gyertyák,
mozdulatlanok az árnyak.
2021. augusztus
A vers megjelent a Vasárnap 2024/44-es számában a Gyertyafényben, Amikor a temető megélénkül című összeállítás részeként.
