Egy szinodális jellegű kommunikációért címmel október 28–30. között tartotta plenáris ülését a Vatikánban a Kommunikációs Dikasztérium. A pápa csütörtökön fogadta audiencián a dikasztérium tagjait, akiket arra buzdított, hogy keressék az igazságot, álljanak a gyengék mellé, munkájukkal hidakat építsenek és a szeretetközösséget szolgálják.
A szinodális kommunikáció a digitális korban és a mesterséges intelligencia közegében: a világ minden tájáról érkezett egyházi és világi szakértők tanácskoztak ezekről a témákról a dikasztérium vezetői, 20 tagja és 20 tanácsadója jelenlétében.
A jó kommunikátor ismérve
„Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére” (Ef 6,14–15) – buzdít Szent Pál a mai liturgiában, amely akár a jó kommunikátor meghatározása is lehet. És valóban, a tiétek hivatás és küldetés egyben! – kezdte beszédét Ferenc pápa. Munkájukkal és kreativitásukkal, a technológia eszközeinek okos felhasználásával, de elsősorban a szívükkel egy nagy és lelkesítő feladatot kell végezzenek: hidakat építeni, amikor sokan falakat emelnek; a közösséget segíteni, amikor sokan megosztást szítanak; hagyni, hogy megszólítsanak korunk drámái, miközben sokan inkább a közönyt választják.
Ezekben a napokban a plenáris ülésen arról gondolkodtak, miként lehet egy szinodális kommunikációt elősegíteni, folytatta a pápa. A most lezárult, szinodalitásról szóló szinódus stílusát kell átvennie ezentúl az egész egyháznak. Közösségi életünk minden megnyilvánulásában az a feladatunk, hogy visszhangozzuk azt az isteni szeretetet, amely Krisztusban vonzott és vonz minket. Ez jellemzi az egyházhoz tartozást: ha ugyanis politikai vagy vállalati kategóriák szerint gondolkodnánk és cselekednénk, akkor nem volnánk egyház. Ha világias szempontokat alkalmaznánk, vagy ha szervezeteinket bürokráciára redukálnánk, akkor nem lennénk egyház. Egyháznak lenni azt jelenti, hogy abban a tudatban élünk, hogy az Úr szeret minket előbb, ő hív minket először, ő bocsát meg nekünk először. Mi pedig ennek a határtalan irgalmasságnak a tanúi vagyunk, amelyet ingyenesen kaptunk és ezzel megváltozott az életünk, részletezte Ferenc pápa.
Milyen a jó újságíró?
Vajon ennek mi köze az újságírói munkához? – kérdezhetnétek tőlem. Nagyon is sok! – mondta a pápa, majd kifejtette: Kommunikátorként éppen az a hivatásotok, hogy az egyházi szeretetközösséget szőjétek az igazság övével a derekatokon, a megigazulás páncéljával, lábatokon a készség sarujával készen a béke evangéliumának hirdetésére. Ferenc pápa ekkor egy álmát osztotta meg a Kommunikációs Dikasztérium tagjaival. Olyan kommunikációról álmodom, mely össze tud kötni személyeket és kultúrákat. Olyan kommunikációról, mely képes elmesélni és felmutatni a világ minden sarkán történő eseményeket és tanúságtételeket, és azt mindenki számára elérhetővé teszik. Ezért örömteli számomra, hogy a gazdasági nehézségek és a költségcsökkentés mellett bővítettétek az immár több mint 50 nyelvű vatikáni média kommunikációs kínálatát, a bantu lingala, a mongol, és az indiai kannada nyelvekkel.
A szentatya így folytatta beszédét: Szívtől szívig ható kommunikációról álmodom, ahol hagyjuk, hogy megérintsenek minket az emberi dolgok, a sok testvérünk szenvedése. Ezért bátrabban kell kommunikálni, nem saját elképzeléseinket terjesztve, hanem tisztességesen és szenvedélyesen elmesélni a valóságot. Olyan kommunikációról álmodom, ami az önfeláldozásra nevel, lelkes, kíváncsi és hozzáértő; mely képes túllépni a szlogeneken, és ráirányítani a figyelmet a szegényekre, a legutolsókra, a migránsokra, a háború áldozataira. Amelyik segíti a befogadást, a párbeszédet, a béke keresését. Ma nagy szükség van a békességszerzőkre. Sose fáradjatok bele, hogy elmondjátok történeteiket a világ minden részén – buzdított a pápa.
Ne féljetek a digitális világot belakni, új utakat és nyelvezeteket keresni! Az evangélium találkozások, gesztusok, tekintetek és párbeszédek története. Nekünk, kommunikátoroknak oda kell figyelnünk az emberekre, aggodalmaikra, szenvedésükre, mert Jézus szeretetével találkozva képesek leszünk testvéri kötelékeket szőni, felismerni minden ember méltóságát és gondjainkba venni közös otthonunkat – idézte a pápa most megjelent Dilexit nos kezdetű enciklikáját. Segítsetek nekem megismertetni a világgal Jézus Szívét, olyan kommunikációval, mely a szeretetközösség eszköze! Jóllehet a világot szörnyű erőszak gyötri, mi, keresztények meglátjuk a remény apró lángocskáit, a jó történéseket. A rossz nem fog győzni, mert Isten irányítja a történelmet és üdvözíti életünket.
A szentévi szertartásokat közvetíti a vatikáni média
Ferenc pápa itt visszatért az anyagi nehézségekre, és azt kérte, hogy a Kommunikációs Dikasztérium segítsen forrásokat találni működéséhez. Ez rossz hír, de egyben jó hír is, mert megmozgatja mindenki kreativitását – fogalmazott. A néhány hét múlva kezdődő szentév nagy lehetőség arra, hogy tanúskodjunk a világnak hitünkről és reménységünkről. Előre is köszönöm mindazt, amit majd tesztek, a dikasztérium munkáját a Rómába érkező zarándokok segítésében, és azokra is gondolva, akik nem tudnak majd utazni, hiszen a vatikáni médiának köszönhetően velünk együtt élhetik meg és követhetik a jubileumi szertartásokat. Ferenc pápa végül szívből jövő áldásával búcsúzott a Kommunikációs Dikasztérium munkatársaitól, imáikat kérve szolgálatára.
Forrás: Gedő Ágnes/Vatican News
