Ferenc pápa napsütéses őszi időben tartotta meg október utolsó szerdáján az általános kihallgatást a Szent Péter téren. Katekézisében ezúttal a Szentlélek jelenlétéről és cselekvéséről elmélkedett, melyek az egyház életében a szentségeken keresztül valósulnak meg.
Ma tovább folytatjuk elmélkedésünket a Szentlélek jelenlétéről és működéséről az egyház életében, mely a szentségek révén valósul meg – kezdte tanítását a szentatya. A Szentlélek megszentelő tevékenysége mindenekelőtt két csatornán, Isten igéjén és a szentségeken keresztül jut el hozzánk. Ám az összes szentség között van egy, ami kiváltképpen a Szentlélek szentsége, és ma erre szeretném a figyelmet összpontosítani, ez pedig a bérmálás szentsége.
A kézrátétel ősi gesztusa
Az Újszövetségben a vízkeresztség mellett egy másik rítus is szerepel, a kézrátétel, melynek célja a Szentlélek látható és karizmatikus közvetítése, az apostolok művéhez hasonló hatásokkal, ami pünkösdkor történt az apostolokkal. Az Apostolok Cselekedetei egy jelentős eseményről számol be ezzel kapcsolatban. Miután a tanítványok megtudták, hogy Szamáriában egyesek befogadták Isten igéjét, elküldték oda Pétert és Jánost Jeruzsálemből. „Lejöttek – mondja a szöveg – és imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket; mert még nem szállt le egyikükre sem, hanem csak megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében, majd rájuk tették a kezüket, és ők megkapták a Szentlelket” (ApCsel 8,14–17). Ehhez járul még az, amit Szent Pál ír a korinthusiakhoz írt második levelében: „Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket” (2Kor 1,21–22). A Lélek foglalója! – erősítette meg nyomatékkal a pápa. A Szentlélek mint „királyi pecsét” témája, amellyel Krisztus megjelöli bárányait, az alapja az „eltörölhetetlen jegyről” szóló tanításnak.
Az idő múlásával a kenet szertartása önmagában megálló szentség formájában állandósult, különböző formákat és tartalmat öltve magára az egyház különböző korszakaiban és különféle szertartásaiban. Ez a katekézis most nem az a hely, ahol ezt a nagyon összetett történelmet végigjárhatnánk – magyarázta a pápa. Számára úgy tűnik, hogy az Olasz Püspöki Konferencia Felnőtt Katekizmusa egyszerű és világos leírását adja, hogy az egyház felfogásában mi a bérmálás szentsége. Ez így szól: „A bérmálás minden hívő számára ugyanaz, mint ami a pünkösd lett az egész egyház számára. (…) Megerősíti a keresztségi beletestesülést Krisztusba és az egyházba, továbbá megerősíti a prófétai, királyi és papi küldetést. Megadja a Lélek ajándékainak bőségét (…). Ezért, ha a keresztség a születés szentsége, akkor a bérmálás a növekedés szentsége. Egyúttal a tanúságtétel szentsége is, mert ez szorosan kapcsolódik a keresztény élet érettségéhez.”
Ne fokozzuk le „utolsó kenetté” a bérmálást!
A probléma abban áll, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy a bérmálás szentségét a gyakorlatban ne fokozzuk le „utolsó kenetté”, vagyis az egyházból való „eltávozás” szentségévé. (A szerkesztő megjegyzése: ezt a jelenséget magyar nyelven „kibérmálkozásnak” hívják.) Ferenc pápa itt szabadon hozzáfűzte: „Úgy mondják, hogy ez a „búcsúzás szentsége”, mert ha egyszer a fiatalok felveszik azt, el is mennek, hogy majd az esküvőkor térjenek vissza. Ezt mondják az emberek. De nekünk gondoskodnunk kell arról, hogy a bérmálás az egyház életében való aktív részvétel kezdetének a szentsége legyen! Ez egy olyan cél, amely lehetetlennek tűnhet számunkra, tekintettel a jelenlegi egyházi helyzetre, de ez nem jelenti azt, hogy felhagynánk a szándékunkkal. Biztosan nem ez történik minden bérmálandóval, legyenek gyerekek vagy felnőttek, de az fontos, hogy legalább néhányan legyenek, akik aztán a közösség vezetőivé válnak.
Váljunk a Lélek lángjának hordozóivá
Ebből a célból hasznos lehet segítséget kérni a szentség vételére való felkészüléshez olyan világi hívektől, akik személyesen találkoztak Krisztussal, és átélték a Szentlélek valódi megtapasztalását. Vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy úgy élték meg azt, mint a gyermekkorukban kapott bérmálás szentségének kivirágzását. De ez nem csak a jövőbeni bérmálandókra vonatkozik, hanem mindannyiunkra hatással van, mindenkor. A megerősítéssel és a megkapott kenettel együtt, ahogy arról az apostol biztosít minket, megkaptuk a Lélek foglalóját is, amelyet másutt „a Lélek zsengéjének” nevez (Róm 8,23). Élni kell ezzel a foglalóval, meg kell ízlelni az első gyümölcseit, ahelyett, hogy elásnánk a földbe a kapott karizmákat és talentumokat.
Szent Pál arra buzdította tanítványát, Timóteust, hogy „szítsa fel magában újra Isten adományát, amelyet kézrátétellel kapott” (2Tim 1,6). Az itt használt ige olyan képet sugall, mint aki felszítja a tüzet, hogy az újra lángra lobbanjon. Íme egy szép célkitűzés a jubileumi évre! – ajánlotta a pápa. Távolítsuk el a megszokás és a közömbösség hamvait, váljunk a Lélek lángjának hordozóivá, mint a fáklyavivők az olimpiai játékokon. A Szentlélek segítsen bennünket, hogy lépéseket tegyünk ennek érdekében – kérte és zárta katekézisét Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatás során.
P. Vértesaljai László SJ, Vatican News
