Az 1445-ben született Sandro Botticelli a korai reneszánsz festészet és a firenzei iskola egyik legjelesebb képviselőjének számít. Firenzében egy tímármestercsalád sarjaként született, de gyenge egészségi állapota miatt nem folytatta a családi hagyományt, ehelyett taníttatták. Mestere Fra Filippo Lippi volt, és szoros kapcsolatot ápolt a kor egyik legkiemelkedőbb művészetpártoló nemes családjával, a Mediciekkel. A későbbi munkáin viszont egyértelműen érzékelhető Savonarola prédikátor hatása. Stílusa merevebbé és szomorkássá vált.
Az általunk itt elemzett munkája a Madonna gyermekkel és aranyalmával címet viseli és 1487 körül készült el. Az alkotás műfaja tondó, vagyis kör alakú festmény, amely a reneszánsz korban nagy népszerűségnek örvendett.
A festmény középpontjában Mária áll, a karjában tartott gyermek Jézussal. A háttér egyszerű, a jelenet a szereplőkre koncentrál, különösen Mária és a gyermek közötti érzelmi kapcsolat hangsúlyozásával. Mária nyugodt, méltóságteljes arcával Jézusra néz, miközben a gyermek a néző felé fordul, kezében egy aranyalmával, amely tulajdonképpen egy gránátalma. Így az eredendően negatív szimbólummal rendelkező gyümölcs, amely a bűnbeesésre utal, a megváltás és szeretet győzelmének jelképévé válik. A festmény elegáns harmóniát sugároz, a figurák egymás felé hajló mozdulatai gyengédséget és intimitást közvetítenek. Mária kék és vörös ruházata is szimbolikus jelentéssel bír. A kék Mária égi tisztaságára, a vörös pedig Krisztus szenvedésére utal. Az őket körülvevő angyalok kezében többször is megjelenik a liliom és a rózsa, amelyek Máriára utalnak. Összességében Botticelli alkotása különleges példája az Istenanya ábrázolásának.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/43-as számában.
