A megszentelt élet szolgálatában: „hogy életük legyen, és bőségben legyen”

0
124

A Romániai Rendfőnöknői Konferencia az idén ünnepli 30 éves működését. Az első általános gyűlést 1994 novemberében tartották a bukaresti nunciatúrán John Bukovsky apostoli nuncius jelenlétében. Az évforduló apropóján különösen is nagy öröm, osztotta meg portálunkkal Homa Ildikó sss, a Romániai Rendfőnöknői Konferencia elnöke, hogy ,,a tavaly elindíthattunk egy határokon átívelő együttműködési programot, amely lehetővé tette azt, hogy újabb képzéseket és találkozókat szervezzünk Románia, Magyarország és Szlovákia szerzetes nővérei számára”. A Conrad N. Hilton Alapítványhoz benyújtott pályázat részeként a három ország elnöksége elkötelezte magát, hogy a pályázat ideje alatt évente találkozzon, hogy megoszthassa egymással a legjobb eljárásmódokat és stratégiákat, amelyek révén a saját régiójában egyre inkább teljesítheti küldetését, nevezetesen azt, hogy a szerzetesi közösségek támogatója, segítője lehessen.

A pályázat célja a régióban szolgáló szerzetesnővérek számára térítésmentes képzési lehetőségek biztosítása. A képzési alkalmak során öt cél megvalósítását tűztük ki: megújulási lehetőségek biztosítása, vezetői készségek fejlesztése, gyermekvédelmi stratégiák kiépítése, lelkivezetők képzése, sikeres működésmódok megosztása egymással.

A három rendfőnöknői konferencia elnöksége egy közös tanácskozási napot tartott október 16-án Budapesten, az MRK székhelyén, és ez alkalmat adott nekünk is arra, hogy összegezzük a Romániai Rendfőnöknői Konferencia (CRSM) harminc éves múltját, hogy rátekintsünk tevékenységeink gyümölcseire és reflektáljunk a szerzetesi életünk kihívásaira, valamint az abból fakadó feladatainkra.

A 30 év alatt rengeteg közös rendközi képzést szerveztünk a CRSM keretén belül, és nem volt olyan év, hogy ne lett volna elérhető valamilyen rövidebb vagy hosszabb időtartamú képzés a nővérek számára. A tematikát illetően voltak teológiai (biblikus, szerzetesi teológia témájú) és lelkiségi képzések (liturgikus életről, imádságról), pszichológiai jellegű  képzések (kiégésről, önismeretről, középkori válságról, szexualitásról), valamilyen technikai jellegű (számítógép kezelés, könyvelés, pályázatírás) képzések.

Hosszabb időtartamú képzéseket is szerveztünk:  a képzők képzését, a lelkivezető képzést (négy ízben is), valamint az Élet bőségben pszichoterápiás programot, amelyet 10 éven át vezettem, és amelynek keretében több mint 50 nővér részesült mentálhigiénés jellegű szakszolgáltatásokban.

A konferencia évente egy általános gyűlést tart, amelynek része mindig az elöljárók részére szervezett képzés is, valamint a közös reflexió. 

A posztkovid időszakban megpróbáltuk az országszerte a  szerzetesi életért felelelős megbízottakkal együtt keresni  és megfogalmazni azokat a kihívásokat, amelyek a ma szerzetesét érik, és amelyekkel a folyamatos képzési alkalmak során nekünk foglalkozni kell.  A teljesség igénye nélkül megnevezek párat, amely talán nemcsak számunkra, de az egész egyház számára is feladat lehet: Hogyan beszélhetjük és érthetjük meg a mai fiatalok nyelvét? Mennyiben akadályozzák a szociális-karitatív projektjeink és az adminisztráció az elsődleges hivatásunkat, hogy mindig ,,az Úr lábánál üljünk”? Vannak-e hiteles lelkivezetőink és hogyan használjuk a lelkivezetést mint eszközt? A technológia és individualizmus mennyire kísért minket?

Ezek a kihívások nemcsak minket érintenek. A közös találkozónkon felismertük, hogy a szlovákiai és magyarországi szerzetesi élet hasonló kérdésekkel szembesül.

Megerősítő élmény volt hallani mindegyik konferencia elnökségi tagjaitól, hogy miként keresik a válaszokat ezekre a kérdésekre és elhatároztuk, hogy a következő tanácskozáson, amelyet 2025 áprilisában  Kolozsváron fogunk megszervezni, a most megkezdett közös reflexiót két téma mélyítésével fogjuk folytatni, nevezetesen a hivatáspasztoráció és a folyamatos képzés témáival.

A találkozó öröme hatványozott volt számomra nemcsak azért, mert a konferencia keretén belül az ország szerzeteseinek szolgálatában már a 24. évemet töltöm, hanem azért is, mert a szlovák és magyaroszági konferencia elnökökben a saját közösségem tagjait is köszönthettem. 

Homa Ildikó sss, a Romániai Rendfőnöknői Konferencia elnöke