Hogyan lehet kezelni azt az időszakot, amikor nyugdíjas lesz az ember? Hogyan lehet átélni és értelmet találni a felszabadult időnek? Vajon munka nélkül haszontalan az ember? Mit tegyen, ha megszűnik a napi kapcsolat azokkal, akik éveken át életük részei voltak? Mit tehet az ember azért, hogy ne érezze egyedül magát?
A magány okozta depresszió, szorongás és ürességérzet megbetegíti a lelket és a testet egyaránt. Fontos tehát, hogy a munkából való kilépés után is közösségben maradjunk, és érdemes a szabadidőt kellemesen eltölteni. Ehhez szükséges a tudatos időbeosztás és az előre tervezés. Az ember időbeosztás híján csak az itt és most érzelmi hangulat alapján dönt és halogat. Megpihenünk, kényelmes érzetünk van és könnyű meggyőzni magunkat arról, hogy majd holnap megyünk el sétálni, majd holnap hívjuk fel a barátunkat. A magány sérülékennyé és bánatossá tesz, tehát az ember belekerül egy ördögi körbe, amikor a bánatra hallgat és emiatt nem megy társaságba, így továbbra is bánatos marad a magánytól.
Ebben az időszakban nehézség az is, hogy az ember egyre gyakrabban találja magát szemben az élet mulandóságával. A romló egészségi állapot következtében ismerősök, barátok, családtagok hunynak el, sokszor kell megküzdeni a veszteséggel. Mind pszichésen, mind testileg nagyon fontos megküzdési stratégia a rendszeres egészségügyi vizsgálat, akkor is, ha nincs semmilyen konkrét tünet. A megelőzés létfontosságú.
Sajnos sokan azzal a mentalitással nevelkedtek, hogy a személyiségük teljességéhez nagyban hozzájárul, hogy a munkában jól teljesítsenek, emiatt ott érzik hasznosnak és értékesnek magukat. Idős korban nagyon fontos újraértékelni ezt az ok-okozati összefüggést és megtalálni azt a belső motivációt, hogy az élet nem ért véget, a munkán kívül sok más érdekes dolog van, sok olyan aktivitást lehet kipróbálni, amire eddig nem volt idő.
Figyelembe kell venni a természetes változásokat, amelyek a testben-lélekben történnek. Hogy valaki lassúbb, többet kell pihenjen, már nem forog talán olyan gyorsan és kreatívan az elméje, ezeket fontos elfogadni, de mégsem alárendelődni ezeknek. A társunkkal vagy egy jó baráttal egy kellemes séta vagy piknik a parkban, közös zenehallgatás, éneklés és nosztalgiázás sokat segíthet. Előbbi segíti a kapcsolódást két ember között, utóbbi pedig formában tartja az agyat, amely különösen fontos a demenciában szenvedő betegeknek, de minden idősödő embernek.
Remek agyserkentő a kirakózás és a keresztrejtvényfejtés is, a közös rajzolás, festés pedig a kreativitás nyújtotta örömforrást biztosítja. A kertészkedés, a friss zöldségekből kipróbált új receptek kipróbálása még a rutint is megtöri a hétköznapokban. Serkenti a figyelmet nemcsak egy új recept, hanem minden, ami kimozdít a komfortzónából. Ajánlat: minden hétre legalább egy új tevékenységet beiktatni. Ha előre el van tervezve, erősíti az elköteleződést, nem hagyjuk magunkat lebeszélni.
A menopauza is egy olyan változás, ami elkerülhetetlen, viszont nagyon fontos érteni, miben is áll. Az ösztrogénszint és ezzel együtt az oxitocin is süllyed. Emiatt nem olyan fontos már minden apró érzelmi megnyilvánulás, sem a béke minden áron való fenntartása. Ezzel magyarázható, hogy egyes nők ilyenkor kezdenek új életet, és elsősorban a saját, nem mások igényeinek kielégítésére törekedni.
A férfiakra is jellemző, hogy idősebb korukban nyugodtabbnak és magabiztosabbnak mutatkoznak, végre megtalálják önmagukat. Ez a változás, melyet szintén a hormonok módosult aránya gerjeszt, teljesen normális. Az idősödő férfiaknak alacsonyabb a tesztoszteron és a vazopresszin szintje, valószínűleg az ösztrogén és az oxitocin sokkal jelentősebb hatással van rájuk és ezáltal gyengébbnek és empatikusabbnak érezhetik magukat.
Fontos, milyen generációhoz tartoznak az idősek. A generációk között nagy a szakadék a meg nem értettségből fakadóan, és ha a fiatalok elköltöznek, gyakran az idős akár éveket magányosan tölt a családi házban. Ahhoz, hogy a családi melegséget újra megéljük, tiszteletben kell tartani a generációs különbségeket. A babyboomerhez és az X generációhoz tartozók például szeretik, ha gyermekeik meglátogatják őket, de ők maguk ritkán kelnek útra. Viszont ha szükség van rájuk, akkor bármit megtesznek, rengeteget segítenek, vigyáznak az unokákra.
Ők jellemzően fiatalon, huszonévesen házasodtak, nem igazán voltak még érettek a családi életre, amikor belekezdtek, ezért sokszor apaként, anyaként nem álltak a helyzet magaslatán – ám nagyszülőként annál inkább remekelnek. A fiataloknak fontos megérteni ezeket az erősségeket és ezeknek örülni, nem a hiányosságokat javítgatni, mert azzal csak elidegenednek a családi kapcsolatok. Akik a legjobban örülnének a generációk közötti nagyobb együttműködésnek, azok pedig az unokák. Az unokáknak is szükségük van a nyugodtabb családi légköre, ebben az amúgyis stresszes és rohanó világban hadd legyen a család olyan, mint egy ringató bölcső.
Mészáros Andrea pszichoterapeuta
Fotók: Pixabay
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/42. számában.
