Az étel és az étkezés fontos része az életünknek, mégis sokaknak okoz gondot. A modern ember egyik problémája a stresszevés, amely arról tanúskodik, hogy az étkezés és a lelki jóllét szorosan összekapcsolódik. Napjainkban egyre gyakrabban emlegetjük a stresszevést, kényszerevést, az étkezési zavarokat. Nem csoda, hiszen felgyorsult világunkban rengeteg információ, inger ér bennünket, jóval több mint amennyi elődeinket érte.
A kényszerevés a leggyakoribb evéssel kapcsolatos probléma, ami előfordul a férfiaknál és a nőknél is egyaránt. A kényszerevők gyakran titokban, egyedül esznek, mert szégyellik azt, hogy mekkora mennyiségű ételt fogyasztanak. A család és az ismerősök gyakran nem is tudnak arról, hogy az illető ilyen fajta problémákkal küzd. A stressz és az érzelmi megpróbáltatások mindenki életében jelen vannak, kikerülhetetlen tényezők, amelyekkel nap mint nap szembe kell néznünk, azonban vannak olyan helyzetek, amikor a stresszkezelés, az érzelmek feldolgozása nem megfelelő módon történik: finom falatokkal, étkezéssel próbáljuk kompenzálni a ránk nehezedő nyomást, a bennünk felmerülő negatív, fojtogató érzéseket.
Mi is az az érzelmi evés? Egy mondatban összefoglalva: ilyenkor valamilyen érzelmi feszültséget próbálunk csillapítani az evéssel. Tehát nem azért esszük meg azt a tábla csokit, mert éhesek vagyunk, hanem azért, mert valamilyen erős érzelmet nem tudunk kezelni. Lehetünk szomorúak vagy éppen nagyon boldogok, de előfordulhat az is, hogy túl nagy a hajtás és a stressz az életünkben. Azaz nem a testi, hanem sokkal inkább az érzelmi szükségleteinket szeretnénk pótolni. Ilyenkor az evés, a nassolás egy pótcselekvés, amely után komoly lelkiismeret-furdalást érzünk. Persze egyszer-egyszer azért mindenkivel megtörténhet, hogy bánatában nassol valamit, eszeget egy kis csokit. Nincs is ezzel semmi baj. Baj akkor kezdődik, amikor minden érzelmi feszültséget azonnal és automatikusan evéssel próbálunk csillapítani.
Az érzelmi evést valójában bármilyen érzelem kiválthatja. Azt gondolnánk, hogy inkább a szomorúsággal függ össze, de nem, hisz éppen úgy reagálhatunk a pozitív eseményekre is túlevéssel, ahogyan a szomorúságra. Például sokan stresszes helyzetekben azonnal a csokihoz, chipshez nyúlunk. Minél stresszesebb és zsúfoltabb a napunk, annál inkább. Odáig juthatunk az idő előrehaladtával, hogy az evés lett a legnagyobb vigaszunk a bajban. Így ha bármi miatt zaklatottak vagyunk, akkor azonnal kéznél lesz valami nassolnivaló.
A dolog azért nem mindig ennyire nyilvánvaló. Ahhoz, hogy az étkezési zavarok megszűnjenek, elsősorban a kiváltó okot kell feltárni. Ilyenek lehetnek például feszültségkezelési gondok, az érzelemkifejezés nehézségei, konfliktuskezelési problémák. Egy másik ok lehet, hogy hiányoznak az emberi kapcsolatok az életünkből, de ha eszünk, akkor megnyugszunk, és nem gondolkodunk ezen. Kiváltó ok lehet, ha nehezen tudjuk beosztani a napjainkat, sokszor elcsúszunk a teendőkkel és kapkodunk, ellenben az emiatt érzett idegességet és stresszt kiválóan lehet evéssel csillapítani. Egy másik kiváltó ok lehet a szeretetéhség: ha környezetünkben nem, vagy kevés embertől kapunk valódi tiszteletet és szeretetet, kevésre tartjuk magunkat és úgy érezzük, az emberek sem becsülnek meg eléggé, akkor ezt a hiányt az evéssel ideig-óráig pótolni lehet.
A kényszeres evő csapdában érzi magát, hiszen ez is ugyanolyan függőség, mint például az alkoholizmus. Az illető feszültté válik, ellenállhatatlan vágyat érez az evésre, ám néhány falat után elveszti a kontrollt, és sokkal nagyobb adagot fal be, mint amennyit eredetileg tervezett. Emiatt aztán felébred benne a bűntudat, ami újból szorongáshoz vezet, az e miatti feszültséget pedig ismételten evéssel vezeti le.
A kényszeres evésnek többféle kezelési módja is létezik. A pszichoterápia mellett igen hatékony például a hipnózis, mert így könnyebb feldolgozni a régi traumákat, illetve újra feltölteni a szeretet- és biztonsághiányt, ami még gyerekkorban alakult ki. A mozgásterápia pedig a testtudat erősítésében segíthet, hogy a kényszeres evő könnyebben fel tudja ismerni a szervezete jelzéseit. És persze sokat tehetünk okos étkezéssel is a jobb közérzetért. Mivel a kényszerevés egy biológiai, pszichikai és szociális probléma, mindenképp szakértővel kell kezeltetni, ugyanis a kényszerevők több mint fele depresszióban szenved. A szakemberek meg tudják tanítani a kényszerevőket arra, hogyan éljenek egy normális, egészséges életet kényszerevés és depresszió nélkül.
Összeállította: Minier Csaba
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/41-es számában a Játsszuk, ami nincs, de lehetne; Mit tehetünk testi, lelki, szellemi egészségünk megőrzésének érdekében? című összeállítás részeként.