Mászófal fogadta a Közösségépítők kilencedik konferenciájára érkező segítő szakembereket október 8-án a székelyudvarhelyi Művelődési Házban. A fal kapaszkodói kőkemény kövek voltak, melyekből jutott elvitelre is. „Én mint kapaszkodó” – ez állt minden kő egyik oldalán, megfordítva pedig olyan kifejezések szerepeltek, mint empátia, nyitottság, remény, türelem, szeretet… A köveket marosszentgyörgyi és udvarhelyi, budvári nappali központok gyerekei gyűjtötték, és az udvarhelyszéki idős csoportok tagjai festették. Ajándékként vihette haza a konferencián résztvevő közel száz személy, hogy erőt merítsen, amikor mások számára kapaszkodóként szolgál, és akkor is, amikor neki kell valamiben megkapaszkodni, hogy hivatásában megmaradjon, erőt merítsen.
Mibe is kapaszkodik a segítő szakember? A Gyulafehérvári Caritas által szervezett konferencián néhány résztvevőtől kaptunk erre választ:
„Számomra a munkahelyi kapaszkodóm elsősorban a jó Isten. Vele kezdem minden napomat, úgy érzem, ő az, aki itt tart, aki megtart.” (Bálint Lajos Lóránt, a csíkszeredai Szent Ágoston nappali foglalkoztató központ vezetője és csíki régiós koordinátor)
„A kolléganőimmel fenntartott kapcsolatot tartom kapaszkodómnak. Ez szakmai, emberi, baráti kapcsolat. (Máthé Katalin szociális munkás az oklándi polgármesteri hivalatban)
„Számomra a háló a kapaszkodó, kollégástól, gyermekestől, szülőstől, és ebben a hálóban mindenki egyenként fontos erőforrás.” (Tókos Norbert szociálpedagógus a zetelaki gyermekközpontban)
„Nekem a kollégák sokszínűsége nyújtja a kapaszkodót. A szervezeten belül többféle segítő szakember létezik, van, akitől tanácsot, segítséget kérni, van, aki mellett lehet fejlődni, tanulni.” (Benedek Alexandra pszichológus, a Ki-Út és komplex gyerekprogram munkatársa)
„Számomra az a kapaszkodó, hogy segíthetek a gyermekeknek céljaik elérésében, úgy lenni jelen az életükben, – szinte – mint az édesanya, hogy biztonságban érezzék magukat. Az tölt fel, hogy ha szeretetet adok, azt viszonozzák. Közel kell férkőzzünk egymáshoz, és ez lehetséges, tapasztalom, mert régóta dolgozom nevelőként. Türelem, ráfigyelés kell, mert a nehezen kezelhető vagy rossznak nevezett gyermekben még nagyobb a szeretet. (Czombó Kupás Leila Emese nevelőnő a boldogfalvi szociális intézménynél)
„A transzcendentális világba kapaszkodok, a jó Istenbe, és rajta keresztül mindenkibe, akivel kapcsolatba kerülök. Elfáradok, nehézségekkel találkozom, de ilyenkor feltöltődési momentumokat keresek olvasmányokban, vagy eljövök egy ilyen konferenciára. Itt a kiválasztott kövecském hátán az elfogadás szerepelt, és próbálok itt most mindent, ami jön elfogadni, befogadni morális értékeimen keresztül megszűrve.” (Böjte Annamária szociális munkás a Hargita megye tanácsához tartozó Gyermekvédelmi Igazgatóságnál)
„Kapaszkodóm az Istenbe vetett hitem, a Szentírás mint bölcsesség, tudás. Kapaszkodó a személyes találkozás, az egymáshoz való kapcsolódás, a bizalom, és kapaszkodó a remény, hogy nem hiába vagyok itt, feladatom van, és ha a helyemen vagyok, akkor kapaszkodóvá tudok válni.” (Récsei Mária, a marosszentgyörgyi gyermekközpont intézményvezetője)
Kapaszkodóvá váltak az elhangzott előadások is a jó gyakorlatok megosztása által. Ludescher László ágazati igazgató bevezetőjében használt párhuzama a sziklamászás és a segítő szakma között, hisz mindkettő esetében fontos a közelmaradás, akár a falhoz, akár a hátrányos helyzetű emberhez, a közösséghez. Lényeges a mérlegelés és tervezés mellett az egyensúly és annak külső-belső megtalálása, megtartása. Elmondta: „Remélem, e konferencia segít, hogy az egyensúlyunkat kicsit jobban megtaláljuk, azok az emberek, akik naponta találkoznak a kiszolgáltatottsággal, a belső egyensúlyukat megleljék. A Caritas víziója, hogy ezt nem lehet egyedül csinálni. Ezt, ha nem hálóként végezzük, ha nincsenek ott a pedagógusok, a polgármesteri hivatalok, a minisztérium, a szociálpolitikák összehangolva, akkor a munkánk kínlódás. Integrált megközelítés ez, és partnerek kell legyünk, közösen segítséget nyújtva a ránk bízott közösségeknek.
A vízióhoz ígéret társult. Szakács-Paál István, Székelyudvarhely megválasztott polgármestere köszöntőjében a közösségépítést mint közösen és szívesen vállalt feladatot hangsúlyozta, kijelentve: „Pár nap múlva új fejezet kezdődik Székelyudvarhely életében. Egy valami nem fog megváltozni: a Gyulafehérvári Caritas minden projektje során számíthat az önkormányzatra.”
Maros megyében Marosvásárhely után a legdinamikusabban fejlődő település Marosszentgyörgy. A soknemzetiségű település polgármestere, Sófalvi Sándor Szabolcs a hálózatépítésben hisz. A Gyulafehérvári Caritasszal partnerségben számos programnak ad otthont Marosszentgyörgy, melyek az esélyegyenlőséget célozzák meg. Az emberközeli kapcsolatokat ápolni, az éhezőket etetni, szomjazókat itatni – a polgármester hiszi, hogy ez a küldetése, és ezért fordít figyelmet, anyagi alapot a szociális szolgáltatásokra. Azt mondja, utcákat aszfaltozni bárki tud, de emberközelben lenni, a legkisebbekre odafigyelni őszintén, szeretettel, az az igazi művészet. E munka gyümölcse sokáig érik be, türelem kell hozzá, de „az ember, ha figyelünk rá, meghálálja.”
Híddá válni, egyaránt fontosként kezelni az intézményekben dolgozókat és a vulnerábilis fiatalokat – ezt a kihívást vállalta fel a Sepsi Helyi Akciócsoport Egyesület. Ügyvezető igazgatója, Veres Nagy Tímea a nemzetközi Uplift kutatási projekt sepsiszentgyörgyi vonatkozását ismertette A sérülékeny/sebezhető fiatalok hozzáférése a különböző közszolgáltatásokhoz című előadásában. „Nem az oktatáshoz való hozzáférés a hátrányos helyzetű fiatalok eszköze egy jobb élethez, hanem a minőségi oktatáshoz való hozzáférés.” Ez a járható út akkor is, ha szavait idézve Románia a rajtakapás és a büntetés országa, akkor is, ha itt „a diáknak tanulnia kell, hogy meg tudjon bukni. Hiába, hogy négyesre feltornázta magát, ez csak az évismétléshez elegendő.” A hídépítők a projekt után sem zárták le a kapcsolatot, az általuk megszólított fiatalok most ifjúsági stratégia kidolgozásán dolgoznak.
A romániai gyerekek 35,8 százaléka mélyszegénységben él. Esetükben nem az a kérdés, hogy prágai sonkát esznek-e reggelire, hanem az, hogy kerül-e bármi is a tányérjukra. Kedvezményezettek azok, akiknek valamelyik szociális intézmény meg tudja teremteni a napi egyszeri betevőt, és még nem esett szó az oktatásban való részvételi lehetőségeikről. Őket hatványozottan érintik a Covid-19 világjárvány következményei, az online-világ veszélyei. Okos és biztonságos oktatás a virtuális világban – ezt a témát választotta Fülöp Orsolya, a Gyulafehérvári Caritas ágazati aligazgatója. Egy olyan projektet mutatott be, melyben hét romániai Caritas-szervezet, több mint 10 nappali központ, 50 szakember, 200 gyerek és 70 szülő bevonásával keresték a biztonság lehetőségeit. Az aligazgató elmondta, szorosabbra kell szőni a hálót, hogy helye legyen benne minden gyereknek, és az ne csapdaként szolgáljon, hanem biztonságot nyújtson számukra.
Kapaszkodó volt a konferencia résztvevői számára a program részét képező színházi előadás is. Levél magamhoz – a Caritas Youth4Change (Fiatalok a változásért) projektjének megdöbbentő alkotása a marosvásárhelyi Művészeti Líceum és az Avram Iancu Technológiai Líceum diákjainak tolmácsolásában, majd Vizi Imre kíséretében Móga Klára énekelt, azt üzenve, hogy értékeljük szeretteinket addig, amíg mellettünk vannak.
Utolsó előadóként Bojoievschi Éva ifjúsági mentor szólt a közönséghez Művészetterápiás tapasztalatok a Caritas mentor programjának fiatal résztvevőivel címmel. A fiatalok leveleiből idézve elmondta, „ezek a gyerekek megmutatták a tiszta embert, aki a boldogság útján szeretne élni.” Meggyőződése, hogy bár generációkként a páncélok változnak, a vágyak ugyanazok. Az ember – korától függetlenül – az a lény, aki mintákat követ, aki céljait értékeire építi, aki vágyik arra, hogy figyelmet kapjon, aki gyógyulni képes. Ehhez kellenek a kőkemény kapaszkodók neki és segítőinek egyaránt.
Balázs Katalin
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
