Európa hanyatlását el kell fogadnunk, sommásan foglalja össze Christoph Schönborn OP bíboros, bécsi érsek kissé nyugtalanító és kényelmetlen meglátását. Egyházként hiába bámuljuk a köldökünket a „tagadhatatlan kontinentális mozgások” közepette, mondja. Ferenc pápa a remény zarándokaként indult útnak Nyugat Európába mindössze tizenhárom nappal távol-keleti látogatásáról visszatérve, hogy Luxemburgban és Belgiumban az öreg kontinenst gyökereire és alapértékeire emlékeztesse.
Az orosz–ukrán háború árnyékában, a covid-világjárvány utóhatásaival küszködve, a jelentős mértékben az éghajlatváltozás következtében jelentkező migrációs válság nyomása alatt, az iszlám térnyerésével, illetve a keresztény egyházakkal szembeni növekvő közömbösséggel és az azoktól való eltávolodással szembesülve Európa mintha irányvesztetté vált volna. Ezen belül pedig mintha az európai katolikus egyház sem találná a helyét a társadalmi, környezeti, gazdasági, technológiai és egyéb kihívások közepette. A sokak által aggodalommal kísért németországi szinodális útkeresés is sokkal inkább a problémák felismeréséről és az azokkal való őszinte szembenézésről, mintsem azok könnyen átvehető és adaptálható megoldásairól szól egyelőre.
Mindeközben október hónap folyamán a katolikus egyház képviselői a világ minden tájáról a szinodális útkeresés jegyében a püspöki szinódus tizenhatodik rendes közgyűlésének második ülésszakára gyűltek össze, hogy az egyház helyét keressék a mai világban. Miközben a 2023. októberi összejövetel néhány forróbb témáját – mint például a női diakónusok, a papi cölibátus és az LMBTQ-közösségek felvállalása – félretette a szinódus, amiket tanulmányi csoportok hatáskörébe utaltak, Európa egyik része méltán érezheti úgy, hogy a számára égető (vagy annak tűnő) kérdéseket parkolópályára tették. Tagadhatatlan, hogy ezekre a kérdésekre a világegyháznak megnyugtató válaszokat kell találnia, mégis követhető a szervezők döntése, mert ellenkező esetben könnyen előfordulhatott volna, hogy Európa ismét köldöknézegetésbe fogott volna.
Azáltal, hogy a világegyház minden területe képviselteti magát, az Európát képviselő szinódusi tagok globális kontextusban nézhetnek rá a világegyház és saját helyi egyházaik kihívásaira, miközben másoktól vehetnek példát. Ehhez kellő alázat kell egy olyan kontinenstől, amely eddig példaadásával mutatott irányt. A legfontosabb szinodális újítás, hogy minden eszmecsere imádságos légkörben, a Szentlélekre figyelve történik. Ez jó kiindulási alap.
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/40-es számában.
