Egyházmegyéinkben a plébániai alkalmazottak közül a kántori szolgálatot vállalók nagy számban jelen vannak, sok olyan feladatot ellátva, mely sokszor nem egyszemélyes munka. Sorozatunkban kántorokkal olvashatnak beszélgetést, akik különböző települések különböző nagyságú közösségeiben élik hivatásukat. Az e heti Emberközelben BAKÓ BOTOND gyergyóalfalvi kántorral készített beszélgetésemet olvashatják.
Milyen szerepet töltött be gyerekkorodban a vallás, a templomba járás? A kántori szolgálat mennyire volt gyerekként ismerős?
Jobbágytelkén születtem és nőttem fel, egy olyan faluban, ahol a hagyományoknak elég fontos szerepe volt a mindennapokban, melyek bizonyos foszlányaiból én is kaptam. A vallás is magától értetődő volt, majdnem a teljes lakosság római katolikus, szokták is a Nyárádmente felső részét „Szentföld” néven is emlegetni. A falu középpontjában van a templom, a szülői házunk közvetlen szomszédságában. Talán ezért is éreztem mindig közelebbinek a templom körüli életet. Visszaemlékezve mindenki templomba járt, gyerekként ministrált (a főministráns szerepkörért versengtünk), vonzott a templom még hétköznapokon is. Ott mindig volt kántori szolgálat, ezért észrevétlenül magamba szívtam a különböző énekeket. Ennek előnyére kántor koromban figyeltem fel, hogy nem okoz gondot a liturgiai szövegek, válaszok változata.
A gyerekkor, a család mennyire befolyásolt abban, hogy a zenei pályát válaszd? Hogyan kezdődött a kántori pályád?
A családom támogatása mellett a faluközösségben is aktívan jelen volt a népének, néptánc, népzene. Szerencsés helyzetéből és elhelyezkedéséből a falu értékes zenei hagyományra tett szert, ami szintén befolyásolt nemcsak engem, hanem a fiatalságot is. Többen zenei továbbtanulást is választottak, közülük jelenleg is hat aktív kántor tölt be szolgálatot velem együtt. Érdekes lehet ez a szám egy kb. 600 lelkes faluból. Én nem a zenei továbbtanulást választottam, de önszorgalomból megtanultam a kottát olvasni, tizedik osztály végén szülőfalum kántora felkérésére már egy teljes szentmisét orgonáltam. A kezdeti stressz után erről csak jó emlékeim vannak.
A földrajz karon is tanultál. Mi vonzott mégis a kántorság felé?
Az egyetem kiválasztásánál sem volt szempont a zenei vonal, de mégis kísért. Igen, Kolozsváron a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Földrajz Karán végeztem, és mint földrajztanár képzeltem el a jövőmet. Ugyanakkor motivált a kolozsvári orgonák és kántorok játéka, ezért önszorgalomból megtanultam a pedál használatát, amit legelőször Marosvásárhelyen láttam a középiskolás éveim alatt, hogy egyáltalán létezik. Nem voltak hosszú távú terveim vele, csak egyszerűen vonzott.
A gyulafehérvári főegyházmegyében létezik egy egyezményes kántorvizsga. Milyen emléket őrzöl erről?
Az egyik, szintén földrajz szakos lakótársammal, akinek ugyancsak fontos volt a vallásos zene, rávettük egymást, hogy ha már ez ennyire megy nekünk, menjünk el és jelentkezzünk a kántorvizsgára. Talán itt volt a fordulópont, és itt kezdett előtérbe kerülni számomra a kántorizálás: ekkor vette kezdetét az elméleti felkészülés, amiben nagy segítségemre volt Bakos László marosvásárhelyi kántor úr. A vizsga sikerült, és a Gondviselésnek köszönhető, hogy most a lakótársam és én is kántorként szolgálunk.
Mi egy kántor hitvallása, legfontosabb feladata?
Legszembetűnőbb feladata, hogy vezesse az éneket és segítse a nép bekapcsolódását a közös énekes imádságba a különböző vallási szertartásokon. Ezt a mai kor fiatalságával nehéz csak a templom falai közé szorítani, szerencsére én is több alkalommal találkozom külön velük, ahol ezt próbálom tanítani. Számomra a legfelemelőbb érzés, ha hallom, hogy a templom énekel, és hiszem, hogy mind a gyerekekkel, mind a fiatalokkal és idősekkel meg lehet találni azt a közös hangot, amiben mindenki magáénak érzi az énekes imádságot és be tud kapcsolódni. Környékünkön a kántor megbecsült személy a közösségben, aki ezt példás életével próbálja meghálálni. Ezeknek az összessége adja meg számomra mint kántor a hitvallásomat.
Hogyan telnek egy kántor mindennapjai? Melyek a megszokott vagy kevésbé szokványos feladatok?
Ötödik éve vagyok kántor Gyergyóalfaluban. A ritmikusan felépített egyházi évünk nagyon jól szimbolizálja egy kántor mindennapjait. Vannak hétköznapok, amiknek a lényegét megadják az ünnepek. Megszokottnak mondanám a hétköznapokat, kevésbé szokványosnak az ünnepeket. Ahogy minden ünnepet megelőz egy felkészülési időszak, úgy egy kántor is kell készüljön, gyakoroljon, kísérletezzen a kórusán. A hétköznapjaim úgynevezett adatgyűjtésről is szólnak. Nem ritka, hogy lejár egy nagyobb ünnep, de én már tudom, mit szeretnék jövőre ugyan erre az ünnepre venni az énekkarral, esetleg hangszeresek bevonásával, látva a fejlődési tendenciát, lelkesedést, hívek bekapcsolódását stb. Az átlagos hétköznapokat a napi szentmise teszi ünnepibbé. A helybéli ünnepnapok mellett a kerületi búcsúk adnak alkalmat újabb találkozásokra, a gyergyói kerületben jó megtapasztalni az ilyen szintű összetartást a félévente megszervezésre kerülő lelki napok és néhány magánszervezésű kántori összejövetel mellett.
A kántor figyelme több mindenre kell kiterjedjen a szentmise alatt. Mennyire tudsz figyelni az igeliturgiára, a prédikációra?
Tudja a jobb kezem, mit csinál közben a bal, tudják a kezeim, mit csinál közben a láb, ezek összhangban legyenek az énekkel, a vetített szövegekkel, és még figyelni is kell a lényegre. Több feladat, de úgy tapasztaltam, ezek segítenek nekem jelen lenni a szolgálatban. A prédikációk alatt, mivel nincs feladat, nem okoz gondot nekem az arra figyelés, még akkor sem, ha az a sokadik aznapra.
Az egyházi év mely időszakának énekeit énekled a legszívesebben?
Azért is annyira tökéletesek az egyházi énekeink, mivel mindegyik hozza magával az akkori időszaknak megfelelő hangulatot, érzést. Szenvedő, fájdalmas, szomorkás hangvételű énekeket többnyire nagyböjtben hallunk. Csendes, várakozó lelkületű énekekkel készülünk a karácsonyra, ezért is kedvesek nekem az adventi népénekek, de a latin énekek csúcsa, a gregorián is közel áll hozzám, amiket szívesen énekeltetek. A visszajelzésekből arra következtetek, hogy az emberek is szeretik, ami további lendületet ad nekem.
Van-e valamilyen mottó, bibliai rész, énekszöveg, ami erőt adott, utat mutatott az elmúlt évek során?
Az énekek szövegei vasárnapról vasárnapra elgondolkodtatnak a felolvasott részek mellett. Sokszor csak megszokásból, mert tudjuk, énekeljük. A kivetített szöveg ebben is segít, hogy tudatosítsam, mit éneklek, mert az csak hozzáad, nem elvesz az értékéből. Egy külön kiemelt mottóm épp ezért nincs, viszont gyakran előfordul, hogy egy-egy mondat, énekszöveg visszacseng, végigkísérve napomat, hetemet.
Milyen tapasztalatokat szereztél az elmúlt évek során kántorként?
A kezdeti nehézségek után (új környezet, új emberek, új munkakör) jó megtapasztalni, hogy az embereknek szüksége van a templomra, a hitre. Régebb is, most is a közösségeket egyik legjobban megtartó erő ez, amiben magasztos és felemelő részt venni egész közelről. Úgy gondolom, sosem mondhatjuk eléggé tapasztaltnak magunkat, mindig formálódunk, gazdagodunk az új helyzetek, élmények által. Teljesen ismeretlenül cseppentem bele abba a helyzetbe, hogy én vezetek és tartok fenn egy közösséget, mint a kórus és gyermekszkóla. Nagyon jó meglátni a gyermekek csillogó szemében, hogy bíznak bennem, és hétről hétre lelkesen jönnek énekelni. Kiváltságnak érzem, hogy a hittanos találkozások, az ünnepekre, elsőáldozásokra, pásztorjátékokra való felkészülések során a falu minden gyermekével megismerkedhetek és végigkövethetem életútjukat. Ez segít fennmaradni és visszaigazolás is egyben, hogy jó helyen vagyok. Igyekszem a teendőimet úgy végezni, hogy ne csak rutinos legyen a szolgálatom, hanem jelen tudjak lenni szívvel-lélekkel.
Gyergyóalfaluban a templom kórusát is te vezeted. Milyen ez a feladat?
Igen, a nyarakat leszámítva a templomi kórus is végig jelen van az ünnepeken. Úgy képzelem, mint az orgonát: vannak sípok, amiket kevés hangolás után meg tudunk szólaltatni közösen. Nagy dolog szólamban énekelni, templomban szólamra énekelni. Hála Istennek van egy közösség, akiknek fontos a liturgia ilyen formájú emelése, vállalva a heti két napot, amikor eljönnek próbára. Jó egy irányba haladni és megtapasztalni, amikor mindenki szívét-lelkét beleadva van jelen. Nekem nem adatott meg, hogy részese legyek egy kórusnak, de úgy érzem, velük együtt fejlődöm én is, szeretek velük foglalkozni. Felelősséggel teli feladatnak érzem, hogy mit és hogyan énekelünk az adottságunkhoz mérten, de ugyanakkor feltölt és motivál is ez a szerep.
Mit üzennél a pályakezdő kántoroknak, miért válasszák ezt a pályát?
Ötödik éve, hogy nem dolgozom. Nem érzem, hogy dolgozom. Mikor azt csinálhatja valaki, amit szeret, hivatás lesz belőle. Ha valaki ezt ugyanígy érzi, neki is meg fogja érni!
Az interjú a Vasárnap hetilap 2024/39. számában jelent meg.
