Négynapos luxemburgi-belgiumi apostoli útjáról hazatérőben a szentatya ismét válaszolt a vele utazó újságírók kérdéseire szeptember 29-én. Ferenc pápa sajtótájékoztatójában több aktuális témát is érintett: Balvin király boldoggá avatása; az abortusz gyilkosság; kötelességünk a szexuális visszaélések áldozatait segíteni és kártalanítani, a bántalmazókat elítélni, elkülöníteni és gyógykezelni; az erkölcsi törvényeket a háborúban is be kell tartani; minden aránytalan háborús reakció erkölcstelen; a nők szerepe a társadalomban és az egyházban.
A szentatya sajtótájékoztatójának szerkesztett magyar fordítását olvashatják a Magyar Kurír tolmácsolásában.
Michael Merten (Luxemburger Wort):Luxemburg volt az első meglátogatott ország, sokan emlékeznek ott-tartózkodására, és egészen biztos a kávézóban is, ahol meglepte az embereket. Milyen benyomásai vannak erről a luxemburgi napról, mit visz magával Rómába, és van-e valami, ami esetleg meglepte ott?
Ferenc pápa: Köszönöm, a kávézóba való kiruccanás csínytevés volt, legközelebb pizzériába megyek! Luxemburg igazán lenyűgözött: kiegyensúlyozott társadalom, jól átgondolt törvények és gazdag kultúra. Azért nyűgözött le annyira, mert nem ismertem. Belgiumot ellenben ismertem, mert többször jártam ott. De Luxemburg meglepetés volt, a kiegyensúlyozottsága, a fogadtatás, ez olyasmi, ami meglepett. Azt hiszem, az üzenet, amelyet Luxemburg Európának adhat, pontosan ez… Köszönöm!
Valérie Dupont (RTBF francia nyelvű belgiumi állami televízió): A Baldvin király sírjánál mondott szavain egy kicsit elképedtek az emberek Belgiumban.
Ferenc pápa: Tudja, az elképedés a bölcselet kezdete, és ez helyénvaló!
Valérie Dupont: Hogyne! Egyesek még Belgium demokratikus életébe való politikai beavatkozásnak is tekintették. A király boldoggá avatási eljárása az állásfoglalásához kapcsolódik? És hogyan lehet összeegyeztetni az élethez való jogot, az élet védelmét és a nők szenvedésmentes élethez való jogát?
Ferenc pápa: Ezek mind életek. A király bátor volt, mert a halált jelentő törvényt nem írta alá, inkább lemondott. Ehhez bátorság kell! Ehhez „belevaló” politikus kell, ehhez bátorság kell. Ez egy különleges helyzet, és ezzel üzenetet is küldött. Azért is tette, mert szent volt. Ez az ember szent, és a boldoggá avatási eljárása haladni fog előre, mert bizonyítékot adott hozzá.
A nők. A nőknek joguk van az élethez: a saját életükhöz, a gyermekeik életéhez. Ne felejtsük el kimondani: az abortusz gyilkosság. A tudomány azt mondja, hogy már egy hónappal a fogamzás után megvan minden szerv. Egy emberi lényt ölsz meg! És azok az orvosok, akik vállalkoznak rá – hadd mondjam ki – bérgyilkosok. Bérgyilkosok! Ezt nem lehet vitatni. Egy emberi életet ölnek meg. És a nőknek az élet megvédéséhez van joguk. A születésszabályozási módszerek másik dolgot jelentenek. Nem szabad összekeverni a kettőt. Most csak az abortuszról beszélek. Ez nem lehet vita tárgya. Elnézést, de ez az igazság! Köszönöm!
Andrea Vreede (Flamand és holland nyelvű belgiumi televízió): Szentatya, ezen a belgiumi útján is volt egy hosszabb találkozója a szexuális visszaélések áldozatainak egy csoportjával. Történeteikben gyakran hallunk elkeseredett kiáltásokat az eljárások átláthatóságának hiánya miatt, a zárt ajtók miatt, a velük szembeni hallgatás miatt, a fegyelmi eljárások lassúsága miatt, az eltussolások miatt – amelyről ön ma beszélt –, az elszenvedett károk anyagi jóvátételével kapcsolatos problémák miatt. Úgy tűnik, a dolgok csak akkor változnak meg, ha személyesen önnel beszélhetnek, ahogyan ezen az úton is történt. Brüsszelben az áldozatok számos kérést is megfogalmaztak önnek. Hogyan kíván eljárni e kérések teljesítése érdekében? Nem lenne-e talán jobb, ha létrehoznának egy külön osztályt a Vatikánban, talán egy független szervezeti egységet, ahogyan azt néhány püspök kéri, hogy jobban kezeljék ezt a sebet az egyházban, és visszanyerjék a hívek bizalmát?
Ferenc pápa: Köszönöm! Az utolsó kérdésre: a Vatikánban már létezik ez az osztály. Megvan a struktúra a visszaélések, a visszaélésekkel kapcsolatos ügyek számára. Az elnöke most egy kolumbiai püspök. Létezik egy bizottság, O’Malley bíboros hozta létre. Ez működik. És minden beérkezik a Vatikánba, és megvitatják őket. A Vatikánban is fogadtam a bántalmazottakat, igyekszem erőt önteni beléjük, hogy előre tudjanak haladni. Ez az első dolog.
A második. Meghallgattam a bántalmazottakat. Azt hiszem, ez kötelességem. Néhányan azt mondják, a statisztikák azt mondják: a bántalmazások 40-42-46 százaléka a családban, a lakhelyen történik, és csak 3 százaléka az egyházban. Engem ez nem érdekel, én az egyházban előfordulókkal foglalkozom. Felelősséggel tartozunk azért, hogy a bántalmazottakat segítsük, hogy gondjainkba vegyük őket. Vannak, akiknek pszichológusi kezelésre van szükségük, segítenünk kell nekik ebben. Szó van kártérítésről is, mert a polgári jogban van ilyen. A polgári jogban, azt hiszem, Belgiumban ötvenezer euró: ez túl alacsony, nem sok haszna van. Azt hiszem, ekkora összegről van szó, de nem vagyok biztos benne. Törődnünk kell a bántalmazottakkal, és meg kell büntetnünk a bántalmazókat, meg kell büntetnünk őket, mert a bántalmazás nem olyan bűn, amely ma előfordul, de holnap már nem. Ez tendencia, pszichiátriai betegség. Ezért gyógykezelést kell nyújtani nekik, és így ellenőrzés alatt tartani őket. Nem lehet egy bántalmazót szabadon hagyni a hétköznapi életben, nem dolgozhat plébánián vagy iskolában. Néhány püspök, pap, aki ilyen cselekményt követett el, a vizsgálat és az elítélés után például könyvtárban kapott munkát, tehát nem kerülhetett kapcsolatba gyerekekkel az iskolában vagy a plébánián. És ezt folytatnunk kell. Azt mondtam a belga püspököknek, hogy ne féljenek, és menjenek előre, előre. A szégyen az, ha eltussolják az eseteket, ez a szégyen. Köszönöm!
Courtney Walsh (Fox Tv): Ma reggel olvastuk, hogy kilencszáz kilogrammos bombákat használtak Naszrallah meggyilkolására. Több mint ezer embernek kellett elhagynia otthonát, sokan meghaltak. Ön szerint Izrael nem lépte át a határt Libanonban és Gázában? Hogyan lehet ezt megoldani? Van-e üzenete ezeknek az embereknek?
Ferenc pápa: Minden nap felhívom a gázai plébániát. Több mint hatszáz ember van ott, a plébánián és iskolában, és elmondják nekem, milyen dolgok történnek, sőt, milyen kegyetlenségek történnek ott. Azzal kapcsolatban, amit ön mond, nem igazán értem, hogyan is történtek a dolgok. De a védelemnek mindig a támadással arányosnak kell lennie. Ha valami aránytalan, az uralmi tendenciáról árulkodik, ami túllép az erkölcsösségen. Ha egy erővel rendelkező ország ilyen dolgokat tesz – ez bármely országra igaz –, ha ilyen „túlzással” teszi ezeket a dolgokat, akkor ezek erkölcstelen cselekedetek. A háborúban is vannak betartandó erkölcsi törvények. A háború erkölcstelen, de a háborúban betartandó szabályok jeleznek némi erkölcsöt. De amikor nem tartják be ezeket, akkor – ahogy Argentínában mondjuk – „rossz vér” van ezekben a dolgokban.
Annachiara Valle (Famiglia Cristiana): Tegnap a Leuveni Katolikus Egyetemen tartott találkozó után kiadtak egy közleményt, amelyben az olvasható, hogy „az egyetem helyteleníti Ferenc pápa konzervatív álláspontját a nők társadalmi szerepéről”. Azt mondják, egy kicsit korlátozó, hogy a nőkről csak az anyaság, a termékenység, a gondoskodás kategóriáiban beszél, ami egy kicsit diszkriminatív is, mert ez a szerep a férfiaknak is tulajdonítható. És ehhez kapcsolódva mindkét egyetem feltette önnek az egyházban gyakorolt felszentelt szolgálatokra vonatkozó kérdést.
Ferenc pápa: Először is: ez a közlemény akkor készült, amikor én még beszéltem. Előre elkészítették, és ez nem erkölcsös. Erkölcsösség! Ami a nőket illeti: én mindig a nők méltóságáról beszélek, és ott olyasmit mondtam, amit a férfiakkal kapcsolatban nem mondhatok el: az egyház nő, Jézus menyasszonya. Az egyházat férfiasítani, a nőket férfiasítani nem emberi, nem keresztény dolog. A nőiségnek megvan a maga ereje. Sőt, a nő – ezt mindig mondom, ezt mondtam – fontosabb, mint a férfi, mert az egyház nő, az egyház Jézus menyasszonya. Ha ez konzervatívnak tűnik ezeknek a hölgyeknek, én Carlo Gardell vagyok [ismert argentin tangóénekes]. Mert nem értik… Látom, van egy korlátolt elme, mely nem akar hallani erről. A nő egyenlő a férfival, egyenrangú vele, sőt, az egyház életében a nő felsőbbrendű, mert az egyház maga nő. Ami a szolgálatot illeti, a nőhöz kapcsolódó misztika nagyobb, mint a szolgálat. Van egy nagy teológus [Hans Urs von Balthasar], aki kutatta ezt a témát és részletesen írt róla: melyik a nagyobb, a péteri szolgálat vagy a máriás szolgálat? A máriás szolgálat a nagyobb, mert ez az egység szolgálata, mely bevon, és más a vezetésnek, az irányításnak a szolgálata. Az egyház anyasága női anyaság. A felszenteléssel járó szolgálat sokkal kisebb szolgálat, mely a hívek kísérésére szolgál, de mindig az anyaságon belül. Vannak teológusok, akik tanulmányozták ezt és írtak róla. Ha valaki erről beszél, az valós dolog, nem mondom, hogy modern, de valós. Nem régimódi. A nőt férfiassá tenni akaró túlzásba vitt feminizmus nem működik. Sem a maszkulinizmus nem működik, sem a feminizmus nem működik. Ami működik: a nő-egyház, mely nagyobb, mint a papi szolgálat. És erre néha nem gondolnak. Köszönöm a kérdést!
És köszönöm mindannyiatoknak ezt az utat, a munkát, amelyet végeztetek. Sajnálom, hogy most szűkös idő áll rendelkezésünkre. De köszönöm szépen! Imádkozom értetek, ti is imádkozzatok értem! Kérlek benneteket, imádkozzatok értem! Köszönöm!
(Szólnak a pápának, hogy a Kanári-szigetek közelében mintegy ötven ember veszett a tengerbe.)
Fájdalommal tölt el, hogy azok az emberek meghaltak a Kanári-szigeteknél. Ma sok-sok szabadságot kereső migráns veszíti életét a nyílt tengeren vagy a part közelében. Gondoljunk csak Crotonéra: száz méterre a parttól! Gondoljunk csak rá! Ezt meg kell siratnunk, meg kell gyászolnunk. Köszönöm!
Forrás: Magyar Kurír (Fordította: Tőzsér Endre SP)
