A pápa belgiumi apostoli látogatásának egyik motivációja a neves oktatási intézmény alapításának 600. évfordulója. Pénteken délután fél 5-kor tett látogatást az egyetemen. Beszédében kiemelte: „A határok kitágítása, az ember és a társadalom számára nyitott térré válás az egyetem nagy küldetése.”
Pénteken délután a Leuveni Katolikus Egyetem és a flamand hatóságok elöljárói fogadták a szentatyát, akit a rektor köszöntött, majd bemutattak egy videót a menekültek támogatásáról és az érintettek tanúságtételeiről. Ezt követően Ferenc pápa fordult beszéddel a jelenlévőkhöz. A program végén köszöntötte az egyetem által támogatott menekült fiatalok képviselőit.
Az egyetemek ne váljanak sivatagi katedrálisokká
Az 1425-ben pápai bullával alapított oktatási intézmény tanáraihoz szólva a pápa hangsúlyozta az egyetem elsődleges feladatát: átfogó képzést kínálni, hogy az emberek megkapják a jelen értelmezéséhez és a jövő tervezéséhez szükséges eszközöket. A kulturális képzés valójában soha nem öncélú. Az egyetemek ne kockáztassák meg, hogy „sivatagi katedrálisokká” váljanak. Természetüknél fogva olyan helyek, amelyek új ötleteket és ingereket adnak az emberek életének és gondolkodásának, valamint a társadalom kihívásainak, vagyis generatív, újat ösztönző terek – mutatott rá Ferenc pápa. Majd arra hívta a tanárokat a Krónikák első könyvének idézete alapján („Bárcsak megáldanál engem s kiterjesztenéd határaimat”), hogy terjesszék ki a tudás határait. Nem fogalmak és elméletek szaporításáról van szó, hanem arról, hogy az akadémiai és kulturális képzést létfontosságú térré tegyük, amely magában foglalja az életet és az élethez szól. A határok kiterjesztése, az ember és a társadalom számára nyitott térré válás az egyetem nagy küldetése – szögezte le Ferenc pápa.
Az igazság kereséséről lemondó kultúra
Ezt követően megállapította, hogy „ambivalens helyzettel találjuk szemben magunkat, amelyben szűkek a határok. Egyrészt belemerülünk egy olyan kultúrába, amelyet az igazságkeresésről való lemondás jellemez. Másrészt, amikor az igazságról beszélünk egyetemi kontextusban és más területeken is, gyakran egy racionalista hozzáállásba esünk, amely szerint csak az tekinthető igaznak, amit meg tudunk mérni és meg tudunk tapasztalni.
A szellem fáradtsága
Az első tekintetében rámutatott arra, hogy a szellem fáradtsága jellemez bennünket, amely állandó bizonytalanságot és a szenvedély hiányát kelti bennünk, mintha hiábavaló lenne értelmet keresni egy olyan valóságban, amely megérthetetlen marad. Az igazság keresése fárasztó, mert arra kényszerít bennünket, hogy kilépjünk önmagunkból, kockáztassunk, kérdéseket tegyünk fel magunknak. És ezért a szellem fáradtságában jobban lenyűgöz bennünket a felszínes élet, amely nem tesz fel túl sok kérdést; mint ahogyan jobban vonz minket a könnyed, kényelmes „hit”, amely soha nem kérdőjelez meg semmit.
A lelketlen racionalizmus
Másrészt a lelketlen racionalizmussal állunk szemben. Ma azt kockáztatjuk, hogy ismét beleesünk ebbe a technokrata kultúra hatására. Amikor az ember puszta anyaggá alacsonyodik, amikor a valóság a látható világ határain belülre van kényszerítve; amikor az ok csak matematikai és „laboratóriumi”, akkor eltűnik a rácsodálkozás, eltűnik az a belső csoda, ami arra késztet bennünket, hogy tovább keressünk, hogy feltekintsünk az égre és kutassuk az elrejtett igazságot, amely alapvető kérdésekkel néz szembe: Miért élek? Mi értelme van az életemnek? Mi a végső célja és állomása ennek az útnak?
„Uram, tágítsd ki határainkat!”
A pápa idézte Romano Guardini egyik gondolatát: „Igazságunk törvénye azt mondja, hogy az ember csak akkor ismeri fel önmagát, ha felülről, önmaga fölé emelkedve, Istenből indul ki, mert létezését csakis belőle meríti” (Ima és igazság, Brescia 1973, 56). Rámutatott az egyetemi tanároknak, hogy a szellem fáradtsága és a lélek nélküli racionalizmus ellen tanuljunk meg mi is így imádkozni: „Uram, tágítsd ki határainkat!” Kérjük, hogy Isten áldja meg munkánkat egy olyan kultúra szolgálatában, amely képes szembenézni a mai kihívásokkal.
Jó élesztő, amely hozzájárul az emberiség javához
Majd köszönetet mondott, hogy kitágítva a határokat befogadó teret teremtettek sok menekültnek, akik kénytelenek elmenekülni hazájukból. Kitárták karjaikat, hogy üdvözöljék ezeket a fájdalommal teli embereket, hogy segítsenek nekik tanulni és fejlődni. Hangsúlyozta: „Erre van szükségünk: egy határokat kitágító kultúrára, amely nem „szektás” és nem helyezi magát mások fölé, hanem éppen ellenkezőleg, benne van a világ tésztájában, amelybe egy jó élesztőt hoz, amely hozzájárul az emberiség javához. Ez a feladat, ez a „legnagyobb remény” van rátok bízva!” Legyetek az igazság nyugtalan keresői, és soha ne oltsátok ki szenvedélyeteket, hogy ne engedjetek a gondolatok lazaságának. Legyetek főszereplői a befogadás, az együttérzés, a leggyengébbekre és a világunk nagy kihívásaira való odafigyelés kultúrájának kialakításában – zárta beszédét Ferenc pápa a Leuveni Katolikus Egyetem tanáraihoz.
Somogyi Viktória / Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
