Mit vittek magukkal az itthoni közösségi tapasztalatukból és mit tanultak a külföldi egyházi közösségektől? – erre voltunk kíváncsiak, amikor három erdélyi származású, de évek óta külföldi egyházmegyében élő és tevékenykedő személyt kérdeztünk. Az alábbiakban Becze Antóniusz Titusz müncheni plébánossal készült interjúnkat olvashatják. A transzparens kommunikáció és az átlátható módon szerveződő egyházmegyék tapasztalata meghatározó bajorországi élete során.
Milyen közösségben szolgál? Hogyan néz ki ez a közösség?
A münchen-freisingi egyházmegye területén, München városában teljesítek szolgálatot. Az egyházmegyét inkább plébániai egységek, mintsem egyedi plébániák alkotják. Több plébánia alkot egy egységet, legtöbb esetben a plébános vezetésével. A helyi önkormányzati körzetben három katolikus plébánia létezik. A Szent Ignác- és Szent Kaníziusz-plébániákon kb. tízezer hívő vezetésével bíztak meg. Az ignáci közösség kb. 40 százalékát teszi ki a plébániai egységnek és progresszívnak vallják magukat, míg a kaníziuszi hívek a hagyományosabb módszerek hívei.
Milyen értékeket vitt ki az erdélyi közösségi és hittapasztalatából, ami mind a mai napig megtartja, irányt ad számára?
A kisebbségi létünk és az azzal együtt járó „harcos” kitartás meghatározó volt számomra nemcsak az otthoni környezetben, hanem az itteni miliőben is. Az ebből adódó ragaszkodás a jézusi küldetéshez a mai napig megtartóerőnek bizonyul.
Milyen kihívásokkal szembesült az új környezetben? Hogyan sikerült ezeket az esetleges akadályokat venni?
Sokféle kihívás adódik egy új környezetben. Kihívást jelentett az új nyelv, az új egyházi struktúra, az új társadalmi rend, a politikai mentalitás, és még ha banálisan is hangzik, az új gasztronómiai hatások is. Mindamellett, hogy a német társadalom jóléti társadalomként határozza meg magát, ennek ellenére, vagy pontosan ezért nagyon erős kultúrsokként éltem meg a váltást. Meg vagyok győződve, hogy ezeket a kihívásokat vagy kultúrsokkot nemcsak akadályként lehet megtapasztalni, hanem akár új lehetőségként felfogni. Csakis így változik meg a negatív szorzó és válik pozitív tapasztalattá.
Mi az, amit ott tanult meg, és ma már el sem tudja képzelni enélkül a (hit)életét?
Mivel Csíkszeredában egy egyházi, nemzetiségi homogén közösség határozta meg az életemet, ebből kifolyólag a kezdeti akadályokat nagyon nehezen tudtam áthidalni. Az itteni hitélet és egyházi struktúra heterogénebb összetétele jelenti számomra a nagy kihívást. Ez a fajta „diaszpóralét” magában hordozza a legnagyobb veszélyforrást: az asszimilációt. Ez azonban nemcsak a hívek nemzeti, hanem vallási identitását is aláássa. Mindez gyakran elgyökértelenedést eredményezhet és a vallásközösség formális elhagyásához vezethet. Így a legnagyobb lelkipásztori kihívások egyike a vallásos öntudat megerősítése, ami viszont a hovatartozás tényét is konszolidálja a híveinkben. Ez a tevékenység hihetetlenül intenzív és meghatározza a hitéletem gyakorlását is. Ebben az erőpróbában viszont nem árt, ha a közösségi vezetők stabil hitalapokra építenek.
Mi az, amit az erdélyi közösségeknek érdemes volna ellesnie, eltanulnia a németországi közösségektől, egyházi intézményektől?
Mivel 2001 óta Bajorországba tevődött át életem súlypontja, így a gyulafehérvári főegyházmegye élete, működése csak hallásból és részben az írott sajtón keresztül jutott el hozzám. Így a szülőföldem hitéletével kapcsolatban nem rendelkezem elegendő tárgyilagos tapasztalati információval. Pont ezért tartózkodnék bármilyen „okos” tanácstól vagy összehasonlítási alaptól. Leginkább személyes tapasztalataimat tudnám megosztani.
Nagy segítségként élem meg itt az egyházmegyék transzparens struktúráját. Ezek az intézmények korántsem tökéletesek, viszont gyakorlati szinten jól működnek. A szemléltetés kedvéért: kitűnő a központilag digitalizált kartotékrendszer, vagy a plébániák és az egyházmegye gazdasági életével kapcsolatos transzparens kommunikáció. Nagyszerűnek találom a lelkipásztori helyek (nálunk helyezésekként ismerős) átlátható pályázati rendszerét. Dicséretes a hosszú távú stratégiai tervezés, a liturgikus könyvek és segédanyagok vagy a spirituális és a teológiai továbbképzés profi szintje.
Nehézségként élem meg a közéletben betöltött túlméretezett szerepünket. Itt az ideológiáktól és pártpolitikai programoktól való teljes elhatárolódás köti le az energiánkat, ami hihetetlenül sok konfrontációval párosul.
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/38-as számában a Fókusz-összeállítás részeként (összeállította: Szász István Szilárd).
Jitianu Liviu zürichi plébános összefoglalója:
Varga Gabriella írása:
[…] Erdélyiek a nagyvilágban: transzparens módon működő egyházmegyék […]