Dévai hittanosok és felnőtt kísérőik zarándoklaton vettek részt Olaszországban. Elsődleges úticéljuk Róma volt, de több más, fontos zarándokhelyre is eljutottak. Jártak Assisiben, Páduában, Bolognában, La Vernában, Brezjében (Szlovénia). Az augusztus végi zarándoklat jutalom volt azoknak a hittanosoknak (Széll Réka, Kiss Dóra, Varga Miklós, Kásler Zsolt, Széll Márk), akik az elmúlt tanév során részt vettek a plébánia tevékenységein, őket négy felnőtt kísérte el az úton. Kun-Gazda Kinga Viola beszámolóját olvashatják.
Kíváncsisággal vegyes izgalommal vágtunk neki a zarándoklatnak, tudtuk, hogy hosszú út áll előttünk. Az utazás során ez az izgalom alábbhagyott: sokat beszélgettünk, imádkoztunk, viccelődtünk, rácsodálkoztunk teremtett világunk szépségére – mindjárt könnyebben telt az idő. Első megállónk Magyarországon, a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhelyen volt, itt a tizedik alkalommal megszervezett motoros zarándoklat zajlott, a szentmisét Bonaventura ferences szerzetes celebrálta.
Másnap reggel feltöltődve indultunk Olaszország fele Szlovénián keresztül, persze Trojánéban nem hagyhattuk ki a helyi különlegesség, a finom óriásfánk kóstolását. Az estét már Goriziában töltöttük, itt csatlakozott hozzánk Réka, Dóra és Márk.
Harmadnap estére értünk Rómába. Fáradtak voltunk a hosszú úttól, fáradtságunkat a katolikus egyház által működtetett Szent István Házban pihenhettük ki, ahol a nővérek szeretettel fogadtak bennünket, a szállás kiváló volt.
A következő napokon bejártuk Róma nevezetes templomait, tereit, természetesen annyit, amennyi időnkbe belefért. Zarándoklatunkat a Vatikán Múzeummal kezdtük, ahol az épület nagysága, pompája, a kiállított tárgyak lenyűgöztek bennünket. Sokunkban felmerült a kérdés, hogy hogyan lehetett olyan pontossággal, szakértelemmel egy-egy műalkotást elkészíteni, ráadásul úgy, hogy noha évszázadokkal ezelőtt készültek, mindmáig épek, szépek. Felfigyeltünk a szervezettségre, a szabályokra, amelyet minden látogató betartott.
Következő állomásunk a Szent Péter-bazilika volt. A hagyomány úgy tartja, hogy Szent Péter apostol sírjára építették, ám mégsem ez a templom a római egyházmegye székesegyháza, hanem a mintegy 120 éven át épített Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház, ahol a pápák mutatnak be szentmiséket. Kupoláját Michelangelo tervezte, díszítésén olyan művészek dolgoztak, mint Bramante, Raffaello, a Sangallo család tagjai, Michelangelo, Giacomo della Porta, Maderno, Bernini, Giotto.
A Santa Maria Maggiore-bazilika nagyságával, szépségével nyűgözött le. Itt találhatóak Jézus jászlának a maradványai, az 5. századtól minden nap szentmisét tartanak itt. Aranykazettás mennyezete gyönyörű.
Különleges élményt jelentett térdepelve végigmenni a Szent Lépcsőn. Az egyházi hagyomány szerint ezen a 28 lépcsőfokon ment fel Jézus Pilátushoz, mielőtt elítélte volna a nép. A lépcső maradványait Ilona császárnő hozatta el Jeruzsálemből.
Róma nemcsak templomairól nevezetes, hanem mesés barokk kútjairól és szobrairól is. A Trevi-kút az idelátogatók egyik legkedveltebb úti célja. A Trevi-kúthoz kapcsolódó szokás azt tartja, hogy ha jobb kezünkkel a bal vállunk felett pénzérmét dobunk a vízbe, biztosan visszatérünk még Rómába. Így aztán naponta mintegy 3000 eurónyi pénzt dobnak a kútba, amelyet éjjelenként összegyűjtenek, s a rászorulóknak adják.
Természetesen nem maradhatott el a Colosseum megtekintése, amely az Örök Város egyik jelképe. Nevét a közvetlenül mellette álló, monumentális (colossus) Néró-szoborról kapta. Átadásakor, Kr. u. 80-ban, 100 napon át, 5000 vadállat lemészárlásával ünnepelték az ellipszis alakú aréna létrejöttét. A hely elsődlegesen a gladiátorharcok és más játékoknak adott otthont. A rendkívül ésszerűen megtervezett építmény becslések szerint 50–55 ezer ember befogadására volt alkalmas, a tömeg zavartalan mozgását 80 bejárat biztosította.
A hazaút során megálltunk Assisiben, itt az Assisi Szent Ferenc-bazilikát néztük meg, ahol Szent Ferenc sírja is található. Szent Ferenc relikviáinak kápolnájában láthattuk a szent ruháját és a Naphimnusz eredeti szövegének töredékét.
Páduában a Sant’ Antonio-bazilikába tértünk be, itt Szent Antal ereklyéit őrzik. A 13. században épült bazilika Veneto régió legjelentősebb zarándokhelye. A templomban van Szent Antal kápolnája, ahol a szent sírja található. Csodás reneszánsz alkotás, építése az 1500-as években kezdődött és még abban az évszázadban be is fejeződött. Középen áll Szent Antal oltár-sírja, Tiziano Aspetti munkája 1594-ből.
Tettünk egy rövid kitérőt La Verna fele, amely ugyancsak Szent Ferenchez kapcsolódó fontos zarándokhely a Penna-hegyen. Assisi Szent Ferenc itt kapta a stigmákat, tiszteletére emelték a La Verna-szentélyt. Szlovéniát a csodaszép Dolomitokon áthaladva értük el, megálltunk Brezjében, ahol megtekintettük a Segítő Szűz Mária nemzeti kegyhelyet.
Zarándoklatunk minden napját imádsággal kezdtük és imádsággal is zártuk, szentmiséken vettünk részt, a látottakat megbeszéltünk. A hittanosok által megosztott élményekből megtudtuk, hogy zarándoklatunk csúcspontja a Ferenc pápával való találkozás volt. A pápa ugyanis időnként auditoriumot tart a Szent Péter-bazilika előtti téren, az eseményen a mi csoportunk is részt vett. Különleges élmény volt közelről látni a szentatyát, és igen megindító, amikor a sokaságból több kisgyermeket adtak át neki megáldásra.
Mindent összegezve: a zarándoklat során lelki ajándékokban mindannyian gyarapodtunk. A szülőknek köszönjük, hogy megbíztak bennünk, és elengedték velünk gyermekeiket a hosszú útra, Bonaventura ferences szerzetesnek pedig, hogy mindezt lehetővé tette. Isten fizesse!
Kun-Gazda Kinga Viola
