Harminc év történelmileg nem hosszú idő, de egy kisebb létszámú közösség életében meghatározó, és hálaadásra indítja annak tagjait. 2024. szeptember 21-én Csíkszeredában a hálaadás lelkületével tartottak nyílt napot a szociális testvérek a Segítő Mária Kollégiumban abból az alkalomból, hogy a szerzetesrendek szétszóratása után harminc évvel ezelőtt, 1994 szeptemberében, Csíkszeredában indult újra az egy fedél alatt lakó testvérközösség élete.
A családias hangulatú rendezvényen a testvérek a közösség tisztelőivel, barátaival együtt ünnepelték az Úr megtartó hűségét, gondoskodó szeretetét közösségük iránt. Megtisztelő volt Bálint Emil főesperes, Urbán Erik ofm, érseki helynök részvétele a program első részében.
A helyszín nem volt véletlen, hiszen a Szociális Testvérek Társasága Romániai Kerületéhez tartozó jelenlegi testvérek közül többen dolgoztak rövidebb vagy hosszabb ideig a Segítő Mária Gimnáziumban tanárként vagy a kollégiumban nevelőként. A diákbentlakás első nevelője, Murányi Teréz testvér végezte a kollégiumban az ugartörő munkát Bálint Lajos érsek megbízásából, és egy évig matematikát is tanított. Homa Ildikó testvér nevelőként, Dănescu Teodora testvér némettanárként, Székely Csilla testvér rövid ideig helyettesítő biológiatanárként, Farkas Ibolya testvér 1994. szeptember elsejétől 2022. december elsejéig tanított magyart, pár évig oroszt és hittant is, 1998-2006 között pedig iskolaigazgatóként is hozzájárult az intézmény oktató-nevelői életének, munkájának megszervezéséhez, színvonalának emeléséhez. Fogarasi Edit testvér a diákok lelkinapján vezetett csoportot, Szentkirályi Éva testvér a spiriatya felkérésére kézműves programot tartott az iskola cserkészeinek, megvarrta a csapat zászlóját, és imáival folyamatosan támogatja az iskolát.
A szombati nyílt napon a hálaadás, az ünneplés örömére hangolt a hegedű gyönyörű hangján Juhász Ernő hegedűtanár. Ezt követően Ibolya testvér, a program koordinátora kifejezte háláját mindazok iránt, akik jelenlétükkel megtisztelték a közösséget, ugyanakkor hangot adott meggyőződésének, hogy a teremben lévők nem véletlenül vannak együtt, hanem a Szentlélek hozta el erre az eseményre épp Szent Máté apostol ünnepén. Máté meghívása azt példázza, hogy Isten Fia, Jézus mindig megelőlegezett bizalmával lép az életünkbe, mint Mátét, minket is azzal hív ki bűnös életünkből, hogy olyan feladatot ad nekünk, amellyel kiszeretheti belőlünk a jót világi hívőként, családosként, papként, szerzetesként.
Arra hívta meg a jelenlevőket, hogy a csíkszeredai testvérközösségük harminc évéért hálaadó ünnepségük alkalmával mindenki keressen meg legalább egy eseményt az életéből, amiért külön is hálás, és majd az ünnepi szentmisén helyezzék a paténára ezt a hálájukat. A megnyitót gyönyörű zenei mozzanat, IacobTibornak, a Segítő Mária Gimnázium hetedik osztályos tanulójónak zongorajátéka (Vivaldi: Négy évszak. Nyár) követte, majd két előadásra került sor. Dr. Homa Ildikó testvér, a romániai kerület elöljárója JELEN(LÉT) a szociális testvérek lelkisége itt és most az egész világon című nagyon pergős, dinamikus előadásával a közösség sajátos lelkiségébe adott betekintést a résztvevőknek. Mindjárt az elején utalt arra, hogy az alapító, Slachta Margit nélkül, aki idén 140 éve született és 50 éve halt meg, nem beszélhetnénk most szociális testvérekről. A kivetítőn ekkor a pár napja, szeptember 18-án Budapesten megtartott síremlék-avatón készült fényképet láthattuk.
A szociális testvéri lelkiség rövid, de lendületes, lényegre törő bemutatójára figyelve a hallgatóság mintegy bátorítást is kaphatott saját élethivatásnak megvizsgálására, például a közösség születésének kapcsán elhangzott kijelentéssel ,,a jó Isten arra hívja, hogy egy meghatározott – specifikus módon kövesse, járja az utat” miután egy ínséget érzékel, és ‚,felelőssé válik azért, amit észlelt’’. Az ilyen típusú kijelentés is megszólította a jelenlevőket: ,, Aki valójában találkozik Jézussal, nem maradhat ugyanolyan, mint korábban”-Ferenc pápa (2016) nyomán. Ildikó testvér nagyon szemléletes előadásából a résztvevők szélesebb képet kaphattak közösségünk víziójáról, hogy a közélet porondjára állítson olya szellemi munkásokat, akiknek hivatásbeli feladata, hogy a katolikus közérdeket, a család, nő és gyermek ideiglenes boldogulását képviselje modern eszközökkel. Társaságunk DNS-eként értelmezte a társaságunk négy alappillérét: ,,bencés alapokon álló, modern formában megjelenő, szociális tudatossággal rendelkező és szentlelkes’’, amelyet a biztos négy lábon álló szék’’ metaforájával szemléltett azt is kiemelve, hogy óva attól, hogy múzeumi tárgyak legyünk, hanem figyelve arra, hogy ,,Mire nyugtalanít a Lélek’’ bátor döntéseket hozva a Szentlélek vezetésével a kor igényeinek megfelelően rugalmasak legyünk, s ha az evangélium megköveteli, merjünk szembe szállni egy adott kultúrával.
A visszajelzések alapján az is megérintette a résztvevőket, hogy bencés lelkiségünk szellemében figyelmünket inkább a jóért való dolgozásra, a jóságért való lelkesedésre, fáradozásra, az erények gyakorlására irányítjuk, a pozitív látásmódot tápláljuk magunkban és nem a rossztól való félelmet, a rossztól negatív értelemben való félelmet, a bűntől való rettegést helyezzük előtérbe. Juhász Ernő lélekhez szóló hegedűjátékát követően Murányi Teréz testvér, Társaságunk lelkes irattárosa előadása által a közösségünk múltjába nyerhettünk bepillantást. Mindjárt a bevezetőben ismertette a harminc évvel ezelőtt elkezdett csíkszeredai közösségépítést megelőző történetet: ,,Harminc év testvéri jelenlétről és szolgálatról emlékezünk Csíkszeredában, noha már 1991. október elsején megjelent itt az első szürke testvér, pont 33 éve.” Egyik pap megjegyzésére utalva emelte ki, ,,hosszú ideig sokakban teljesen összetartozott a Segítő Mária Gimnázium és a szociális testvérek. Ez az összekapcsolás nem jár messze a valóságtól.
A csíkszeredai közössségi életünk elindulásához az Úristen a Segítő Mária Gimnáziumot és bentlakást használta fel. nem beszélhetünk a szociális testvérekről a Segítő Mária Gimnázium és leánybentlakás említése nélkül, – és ez fordítva is igaz’’. Az ugartörés eseményeit a bentlakásban és a testvérközösségben, majd a közösségi élet alakulását, fejlődését részletesen mutatta be Teréz testvér. A kivetítő vásznon megjelenő képek segítettek az időben visszamenni, közösség életében fontos mozzanatokat felidézni. Mind az örömök, mind a kihívások, az események felidézték bennünk egy-egy számunkra kedves, fontos személy alakját is, akik közül sokan már nincsenek a földiek sorában, de hálánk irántuk megmarad míg élünk. A kiselőadás befejezésében Teréz testvér mindannyiunk gondolatát fogalmazta meg: ,, A testvérek mindvégig a gyermek-, nő- és családvédelem területein dolgoztak, betöltötték azt a feladatkört, amelyet a Szociális Testvérek társasága kezdettől írt a zászlójára. Csíkban a testvéreknak van múltja és jelene, reménykedve hisszük, hogy a Segítő Mária oltalmában az Úr kegyelméből jövő is adatik nekünk.’’
Iacob Tibor szívet melengető Chopin-zongorajátékával ért véget az ünnepség első része. A szünetet követő második részben öt műhelyfoglalkozás egyikén vehettek részt a jelenlevők: Fogarasi Edit testvér és a kültagcsoport műhelye, Székely Csilla és Fülöp Magdolna testvérek: Szólj, Uram, hallja a te szolgád, Dănescu Teodora testvér: Nemzetközi énektanulás, Imre Edit: Táncmeditáció, Farkas Ibolya testvér: Életvezetés Sára testvérrel című műhelybe kapcsolódhattak be. A visszajelzések szerint feltöltőek, hasznosak voltak a műhelyek.
Az ünneplés, a hálaadás szentségimádással és azt követően szentmisével zárult. A szentmise keretében ígéretet újítottak azok a kültagok, akiknek a nyári marosfői lelkigyakorlaton nem sikerült résztvenniük. A szentségimádáson Sára testvér egy-egy rövid gondolatával imádkoztak a testvérek, majd szentségi áldásban részesített mindannyiunkat Simó Gáspár spirituális.
A szentmisét Tamás József nyugalmazott püspök mutatta be, akinek támogatását az elmúlt évek során folyamatosan tapasztalta a közösség. A szentmisén Bátor Botond pálos szólt a jelenlévőkhöz megjegyezve, hogy az elmúlt 30 év alatt Erdély és Csíkszereda részévé lettünk. ,,Sok munka, eredmény mellett, ami által Isten közelébe hurcoltatok másokat, talán mégis az volt az igazi küldetésetek, amit zseniális és szent rendtársatok, Sára testvér megfogalmazott: „… Ó Krisztus szeretete nagy, végtelen lángtenger, majd tisztára tökéletessé égeti mindazt, ami bennem van. Hordanom kell ezt a testet, amit az Úrtól erre a néhány földi évre kaptam. Minden rossz hajlamával, indulatával, szenvedélyességével, vadságával hordoznom kell és megszelidíteni Krisztusért és Krisztusban! Hordani és megszentelni és dolgozni ezen!” …. Embernek lenni emberek között, nem fentről, hanem köztük, nem többnek gondolva magatokat, hanem értük levőnek.
A szentmisét követően Ibolya testvér külön köszönetet mondott a szentmisén koncelebráló papoknak, mindenkihez valami személyes gondolattal szólva. Vasárnap, 2024.szeptember 22-én az erdélyi szociális testvérek folytatták közösségi ünneplésüket. A csíksomlyói kegytemplomban szentmisével kezdték a napot, ahol Urbán Erik felidézve a közösség lelkiségének lényegét buzdította testvéreket.
A testvérek kérték a Szűzanya közbenjárását a közösség új munkaévének kezdetén. A szentmisét követően a testvérotthonban folytatták az új munkaév megnyitóját. A Mercédesz Szűzanya oltalmába ajánlották a most kezdődő új munkaévet. A nap különleges mozzanatát képezte az ünnepélyes déli ima a közösség szentségi kápolnájában, melynek sajátos mozzanatát képezte egy rövid felvételi rituálé. Csíki Amanda megkapta a ,,tananyagot”, a közösség lelkiségébe bevezető írásokat, a bencés Regulát, a közösség imafüzetét, a zsolozsmát és nyilvánosan is a társaság új jelentkezője lett kifejezve, hogy lelkesedéssel és nyitottan indul a társaságba való ,,begyökereződés” útján.
A testvérek nagy örömmel fogadták az új jelentkezőt és biztosították imájukról. Istennek adtak hálát mindenért, amit az ünnepi tortájukra is felírtak, és kérték Isten áldását, a Szentlélek ajándékait az új munkaévre az egész közösség számára.
Farkas Ibolya testvér
