Nagyváradon tartották 2024. szeptember 16–19. között az Európai Keleti Katolikus Püspökök 25. találkozóját, amelynek témája: A püspök és papok közötti kapcsolat – testvériség és emberség. Szinódus a szinodalitásról. A találkozót az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) égisze alatt szervezték meg, Virgil Bercea, a Nagyváradi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke meghívására.
A találkozón hatvan püspök és pap vett részt, akik Ukrajna, Magyarország, Szlovákia, Ciprus, Fehéroroszország, Olaszország, Görögország, Franciaország, Ausztria, Spanyolország, Bulgária, Törökország, Észak-Macedónia, Szerbia, Horvátország, Románia keleti katolikus egyházait képviselték. A romániai püspöki konferencia és a Moldovai Köztársaság latin rítusú katolikus püspökei is jelen voltak. Claudio Gugerotti bíboros, a Keleti Egyházak Dikasztériumának prefektusa, Giampiero Gloder, a Romániába és a Moldovai Köztársaságba akkreditált apostoli nuncius és Gintaras Grušas, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke is részt vett a találkozón. A hivatalos megnyitót szeptember 16-án délután tartották a nagyváradi városháza Traian Moșoiu termében. Az európai keleti katolikus püspökökkel együtt jelen volt Sofronie Drincec, Nagyvárad ortodox püspöke, a különböző nagyváradi keresztény közösségek képviselői, Ciprian-Vasile Olinici, a romániai Vallásügyi Államtitkárság államtitkára, Florin Birta, Nagyvárad polgármestere és a polgári hatóságok képviselői. A rendezvényre üdvözletét küldte a romániai görögkatolikus egyház nagyérseke, Lucian Mureșan bíboros.
A találkozóra öt évvel a kommunista rendszer alatt hitükért meghalt román görögkatolikus püspökök boldoggá avatása után került sor. Ők a börtönök szentjei, a forrás, amelyből meríthetjük a szeretetet ezek iránt a helyek iránt és az erőt a továbblépéshez.
A központi téma inspirálta a résztvevők megbeszéléseit a püspöki szinódus XVI. közgyűlésének második ülésére való felkészülés során, amelyet 2024. október 2–27. között tartanak a Vatikánban. Az Ukrajnában zajló háború és az ebből fakadó menekültválság továbbra is állandóan foglalkoztatja az egyházat, mivel ezek az események folyamatos kihívások elé állítják a püspökök és a papok közötti kapcsolatot, különösen a diaszpórában.
A lelkipásztorok közötti közösség tanúsága különösen fontos közösségeink hitbeli útja és keresztény élete szempontjából, valamint Krisztus evangéliumának élő továbbadása szempontjából ezekben az időkben, amelyeket háborúk, megosztottság és konfrontációk jellemeznek, de a hit és a keresztény üzenet iránti növekvő közömbösség vagy felületesség is. Egy olyan európai környezetben, amelyet súlyos politikai, társadalmi, kulturális és vallási kihívások jellemeznek, mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy erősítsük az egységet és a szolidaritást egyházaink között, hogy meggyőző, szeretettel és reménnyel telt tanúságot tegyünk az evangéliumról és az üdvösségről.
Fontos, hogy legyenek jó papjaink, mert ma már nem az üldöztetés korát éljük, amikor az emberek hajlandóak voltak életüket adni katolikus hitük megtartásáért. Ma törékeny helyzettel állunk szemben, ami még a szeminaristáinkkal való kapcsolatunkban is tetten érhető.
Az olyan kérdések kezelésében, mint a mai világot sújtó érzelmi eltávolodás és a depresszió, a keresztény értékeket megkérdőjelező technológiák fejlődése és a mai családok törékenysége, továbbra is központi szerepe van az imának, az Isten igéjével való kapcsolatnak, a gyónásnak, az önreflexiónak és a püspök morális érzékének, valamint az önfegyelemnek. Krisztus evangéliumának hirdetése a hiteles keresztény élet központi eleme. Minden válság nemkívánatos válaszokat szülhet: vagy belső szekularizációt, amely az egyházat kiüresedéssel fenyegeti, vagy steril nosztalgiát egy idealizált múlt iránt, amelyet nem lehet visszahozni.
A püspökök és papok testvérisége Krisztus megváltott emberségében való részvétel, amely radikális áldozatot követel, és feltételezi a saját egóról való lemondást az örök élet megtalálása érdekében. Ugyanakkor a püspökök és papok testvérisége az egész emberiség szolgálatát jelenti. A papoknak és püspököknek segíteniük kell a híveket, hogy közösségben és szolgálatban éljenek, a szentháromságos egységre és szeretetre reflektálva, mert a közösség az egyházi élet szíve.
E találkozó során megtapasztaltuk a szentmisén való mindennapi részvétel szent pillanatait, amely a mi életünk, egységünk és a világ iránti szeretetünk forrása. A szentmise az a forrás, amelyből békénk megújul, és általa kapjuk az erőt, hogy ezt a békét terjesszük országaink népei között. A találkozó alkalmat adott arra is, hogy megismerjük Nagyvárad városát, amelyet szép vallásközi párbeszéd jellemez.
Ezekben az időkben, amikor Európa közvetlenül tapasztalja az ukrajnai háború sebeit és a világ más részein zajló háborúk következményeit, a közösség és a szolidaritás továbbra is központi szerepet játszik a különböző európai keleti katolikus egyházak hitének útján. Felemeljük a hangunkat az igazság és az igazságosság védelmében, és elkötelezzük magunkat, hogy terjesztjük a fényt és a reményt, amit a szívünkben hordozunk! Az európai keleti katolikus püspökök évente találkoznak, a következő találkozót 2025 szeptemberében Bécsben (Ausztria) tartják.
Nagyvárad, 2024. szeptember 19.
Fotó: Eugen Ivuţ / nagyváradi görögkatolikus püspökség
