Nagyváradon tartották 2024. szeptember 16-19. között az Európai Keleti Katolikus Püspökök 25. találkozóját, amelynek témája: ,,A püspök és papok közötti kapcsolat – testvériség és emberség”. Szinódus a szinodalitásról”. A találkozót az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) égisze alatt szervezték meg, Virgil Bercea, a Nagyváradi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke meghívására.
A találkozón hatvan püspök és pap vett részt, akik Ukrajna, Magyarország, Szlovákia, Ciprus, Fehéroroszország, Olaszország, Görögország, Franciaország, Ausztria, Spanyolország, Bulgária, Bulgária, Törökország, Észak-Macedónia, Szerbia, Horvátország, Románia keleti katolikus egyházait képviselték. A romániai püspöki konferencia és a Moldovai Köztársaság latin rítusú katolikus püspökei is jelen voltak. Claudio Gugerotti bíboros, a Keleti Egyházak Dikasztériumának prefektusa, Giampiero Gloder, a Romániába és a Moldovai Köztársaságba akkreditált apostoli nuncius és Gintaras Grušas, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) elnöke is részt vett a találkozón. A hivatalos megnyitót szeptember 16-án délután tartották a nagyváradi városháza Traian Moșoiu termében. Az európai keleti katolikus püspökökkel együtt jelen volt dr. Sofronie Drincec, Nagyvárad ortodox püspöke, a különböző nagyváradi keresztény közösségek képviselői, Ciprian-Vasile Olinici, a romániai Vallásügyi Államtitkárság államtitkára, Florin Birta, Nagyvárad polgármestere és a polgári hatóságok képviselői. A rendezvényre üdvözletét küldte a romániai görögkatolikus egyház nagyérseke, Lucian Mureșan bíboros.
A találkozóra öt évvel a kommunista rendszer alatt hitükért meghalt román görögkatolikus püspökök boldoggá avatása után került sor. Ők a börtönök szentjei, a forrás, amelyből meríthetjük a szeretetet ezek iránt a helyek iránt és az erőt a továbblépéshez.
A központi téma inspirálta a résztvevők megbeszéléseit a püspöki szinódus XVI. közgyűlésének második ülésére való felkészülés során, amelyet 2024. október 2-27. között tartanak a Vatikánban. Az Ukrajnában zajló háború és az ebből fakadó menekültválság továbbra is állandóan foglalkoztatja az egyházat, mivel ezek az események folyamatos kihívások elé állítják a püspökök és a papok közötti kapcsolatot, különösen a diaszpórában.
A lelkipásztorok közötti közösség tanúsága különösen fontos közösségeink hitbeli útja és keresztény élete szempontjából, valamint Krisztus evangéliumának élő továbbadása szempontjából ezekben az időkben, amelyeket háborúk, megosztottság és konfrontációk jellemeznek, de a hit és a keresztény üzenet iránti növekvő közömbösség vagy felületesség is. Egy olyan európai környezetben, amelyet súlyos politikai, társadalmi, kulturális és vallási kihívások jellemeznek, mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy erősítsük az egységet és a szolidaritást egyházaink között, hogy meggyőző, szeretettel és reménnyel telt tanúságot tegyünk az evangéliumról és az üdvösségről.
Fontos, hogy legyenek jó papjaink, mert a ma már nem az üldöztetés korát éljük, amikor az emberek hajlandóak voltak életüket adni katolikus hitük megtartásáért. Ma törékeny helyzettel állunk szemben, ami még a szeminaristáinkkal való kapcsolatunkban is tetten érhető.
Az olyan kérdések kezelésében, mint a mai világot sújtó érzelmi eltávolodás és a depresszió, a keresztény értékeket megkérdőjelező technológiák fejlődése és a mai családok törékenysége, továbbra is központi szerepe van az imának, az Isten igéjével való kapcsolatnak, a gyónásnak, az önreflexiónak és a püspök morális érzékének, valamint az önfegyelemnek. Krisztus evangéliumának hirdetése a hiteles keresztény élet központi eleme. Minden válság nemkívánatos válaszokat szülhet: vagy belső szekularizációt, amely az egyházat kiüresedéssel fenyegeti, vagy steril nosztalgiát egy idealizált múlt iránt, amelyet nem lehet visszahozni.
A püspökök és papok testvérisége Krisztus megváltott emberségében való részvétel, amely radikális áldozatot követel, és feltételezi a saját egóról való lemondást az örök élet megtalálása érdekében. Ugyanakkor a püspökök és papok testvérisége az egész emberiség szolgálatát jelenti. A papoknak és püspököknek segíteniük kell a híveket, hogy közösségben és szolgálatban éljenek, a szentháromságos egységre és szeretetre reflektálva, mert a közösség az egyházi élet szíve.
E találkozó során megtapasztaltuk a szentmisén való mindennapi részvétel szent pillanatait, amely a mi életünk, egységünk és a világ iránti szeretetünk forrása. A szentmise az a forrás, amelyből békénk megújul, és általa kapjuk az erőt, hogy ezt a békét terjesszük országaink népei között. A találkozó alkalmat adott arra is, hogy megismerjük Nagyvárad városát, amelyet szép vallásközi párbeszéd jellemez.
Ezekben az időkben, amikor Európa közvetlenül tapasztalja az ukrajnai háború sebeit és a világ más részein zajló háborúk következményeit, a közösség és a szolidaritás továbbra is központi szerepet játszik a különböző európai keleti katolikus egyházak hitének útján. Felemeljük a hangunkat az igazság és az igazságosság védelmében, és elkötelezzük magunkat, hogy terjesztjük a fényt és a reményt, amit a szívünkben hordozunk! Az európai keleti katolikus püspökök évente találkoznak, a következő találkozót 2025 szeptemberében Bécsben (Ausztria) tartják.
Nagyvárad, 2024. szeptember 19.
Fotó: Eugen Ivuţ / nagyváradi görögkatolikus püspökség
