A szentatya a szerdai általános kihallgatáson összegezte benyomásait leghosszabb apostoli útjáról, amelyet szeptember 2–13. között tett Indonéziában, Pápua Új-Guineában, Kelet-Timorban és Szingapúrban. „A testvériség a válasz a gyűlölködés és a háború csapására. A kereszténység vonzás által növekszik, az együttérzésen keresztül mutathatjuk meg a világnak Krisztust” – hangsúlyozta Ferenc pápa az audiencián.
Elvinni az Úr szavát, megismertetni őt, és találkozni az ott élő népek lelkületével – ezt jelenti az apostoli utazás, ami nem egyenlő a turizmussal. Öreg pápaként hálát ad Istennek, amiért eljuthatott ezekbe a távoli országokba, hiszen fiatal jezsuitaként ott szeretett volna misszionárius lenni – többek között ezeket a gondolatokat osztotta meg a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel a szentatya. Elsőként VI. Pál indult el keletre 1970-ben, végigjárva a Fülöp-szigeteket és Ausztráliát, aki több ázsiai országba és a Szamoa-szigetekre is eljutott. Szent XXIII. János volt az első pápa, aki kilépett a Vatikánból, aki vonattal utazott Assisibe – emlékezett elődei történelmi utazásaira Ferenc pápa.
Az egyházban túlságosan Európa-központú, nyugatias módon gondolkodunk, pedig valójában az egyház jóval nagyobb Rómánál és Európánál, sokkal élőbb azokban az országokban. Ezt tapasztalta meg Ferenc pápa az ázsiai és óceániai közösségekben, papokat, apácákat, világiakat, főleg hitoktatókat hallgatva meg, akik tovább viszik az evangelizálást. Ezek az egyházak nem térítenek, hanem vonzás által növekszik – ahogyan bölcsen mondta XVI. Benedek pápa.
Indonézia: az együttérzéssel tanúskodni Krisztusról
Ezután Ferenc pápa sorra vette az általa felkeresett országokat, elsőként Indonéziát, ahol a keresztények a lakosság 10%-át, a katolikusok mindössze 3%-át alkotják, szemben a muzulmán többséggel. Ennek ellenére az egyház élő, dinamikus, képes átadni az evangéliumot ebben a nemes kultúrájú országban, amely harmóniába fonja a különbözőségeket. A keresztények az együttérzés gyakorlásán keresztül tudnak tanúságot tenni az Üdvözítő Krisztusról, és egyben találkozni a nagy vallási és kulturális hagyományokkal. Közelség, irgalmasság, együttérzés – emlékeztetett a szentatya az Úr három vonására, amelyet követnünk kell. „Hit, testvériség, együttérzés” – ez volt indonéziai látogatásának mottója, és ezek a szavak hidat alkotnak, akár a jakartai mecset és a székesegyház alatti barátság alagút. A testvériségé a jövő, ez a válasz az ellen-civilizációra, a gyűlölet és a háború ördögi cselszövéseire, de a szektásodásra is.
Pápua Új-Guinea: a fenntartható fejlődés laboratóriuma
Indonézia után Pápua Új-Guinea következett, ahol egy missziós, kilépő egyházzal találkozott a pápa. A Csendes-óceáni szigetcsoporton több mint nyolcszáz nyelvet beszélnek, ez ideális környezet a Szentléleknek arra, hogy megszólaltassa a szeretet üzenetét a nyelvek szimfóniájában. A szentatya örömmel időzött a misszionáriusokkal és a hitoktatókkal, meghatotta őt a fiatalok éneke és zenéi. „Bennük egy új jövőt láttam, törzsi erőszak nélkül, függőségek nélkül, ideológiai, anyagi gyarmatosítás nélkül; a testvériség és a csodálatos természeti környezet gondozásának jövőjét. Pápua Új-Guinea a fenntartható fejlődés laboratóriuma lehet, amelyet áthat az evangélium kovásza” – mondta Ferenc pápa, aki külön kiemelte vanimói látogatását, ahol az őserdőben a legeldugottabb törzsek között szolgálatot teljesítő misszionáriusokkal találkozott.
Kelet-Timor: mosoly a gyermekek arcán
A keresztény üzenet embert és társadalmat formáló ereje mutatkozott meg Kelet-Timor történetében, Ferenc pápa ázsiai utazásának következő állomásán. Az egyház itt osztozott a nép függetlenségi törekvéseiben, mindig a béke és a kiengesztelődés felé irányítva a lakosságot. A hit és a kultúra egymást gazdagító kölcsönhatásának tanúi lehetünk Kelet-Timorban, ahol a pápát megfogta az örömteli lelkület, a mosolygó emberek látványa, a sok gyermek. A tavasz levegőjét érezte, látva az egyház fiatalságát: családok, gyermekek, fiatalok, sok szeminarista és szerzetesnek készülő ifjú.
Szingapúr: a remény többet ad az anyagiaknál
Ferenc pápa ázsiai és óceániai utazása Szingapúrban zárult, ebben a nagyon modern városállamban, mely a földrész gazdasági és pénzügyi központja. A keresztények bár kisebbségben élnek, élő egyházat alkotnak, mely harmóniára és testvériségre törekszik a különböző nemzetiségű, kultúrájú és vallású emberekkel. A gazdag Szingapúrban is vannak „kicsinyek”, akik az evangéliumot követik, sóvá és világossággá válnak, és az anyagi haszonnál nagyobb reményről tesznek tanúságot. Ferenc pápa köszönetet mondott Indonézia, Pápua Új-Guinea, Kelet-Timor és Szingapúr lakóinak, amiért olyan nagy melegséggel, szeretettel fogadták. Köszönetet mondott az országok vezetőinek is, és mindazoknak, akik segítették látogatását rendben, problémamentesen lebonyolítani. Hálát adott Istennek az utazás ajándékáért, majd az Úr áldását kérte mindazon népekre, akikkel találkozott, vezesse őket a béke és a testvériség útján!
Fordította: Gedő Ágnes, Vatican News
