Óriási érdeklődés mellett mutatták be Novák Tamás Hősnők című, 52 perces, dramatizált dokumentumfilmjét Slachta Margit (1884–1974) és Kéthly Anna (1889–1976) életútjáról szeptember 16-án, hétfőn este Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
Slachta Margit Kassán született, lengyel származású felvidéki nemesi családban. Ő volt a magyar Országgyűlés első női képviselője, 1920-ban került be a parlamentbe a Keresztény Nemzeti Egység Pártjának női tagozataként működő Keresztény Női Tábor jelöltjeként. 1923-ban megalapította a Szociális Testvérek Társaságát.
Kéthly Anna egy kilencgyermekes munkáscsalád második gyermekeként látta meg a napvilágot. Ő volt a magyar Parlament második női tagja. Mivel már fiatalon dolgoznia kellett, munka mellett végezte el a négy polgári iskolát. Ezután gyors- és gépírói, majd könyvelői képesítést szerzett. A Magyarországi Szociáldemokrata Pártba 1917-ben lépett be. 1922-ben került be az Országgyűlésbe, és mandátumát hosszú ideig megtartotta.
A film hétfő esti budapesti díszbemutatóján Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke köszöntötte a megjelenteket. Emlékeztetett a sokat idézett, Slachta Margitra vonatkozó bonmot-ra: „Egyetlen férfi van a Parlamentben, az is nő.” Ez a találó megjegyzés Kéthly Annával kapcsolatban is újra és újra előkerül. Mindketten aktívan politizáltak, de világképük és demokrácia felfogásuk jelentősen eltért egymástól, más politikai táborhoz tartoztak: Slachta Margit keresztényszociális elveket vallott, míg Kéthly Anna szociáldemokrata volt. Ugyanakkor közös volt bennük, hogy mindketten küzdöttek a valódi demokráciáért, a szabadságért, a szociális javak igazságosabb elosztásáért, egy társadalmilag érzékenyebb, jobb Magyarországért, még ha a megvalósítást teljesen másként is képzelték el. Míg egyikük a kereszténységben, a konzervatív értékekben hitt, másikuk a szociáldemokráciában látta a jövő útját. Ami azonban a legfontosabb, hogy a történelem nagy, sorsfordító pillanataiban is kitartottak az általuk vallott értékek mellett, vállalva ezzel a személyüket sújtó kockázatokat.
Novák Tamás filmje erre fókuszál, arra az időszakra, amikor két diktatórikus rendszer – előbb a nemzetiszocializmus, majd a kommunizmus – kihívásaival kell szembenézniük a demokrácia és a szabadság híveinek.
Slachta Margitot és Kéthly Annát világok választották el egymástól, és ez nem változott 1945 után sem, amikor a parlamentben ellenfélként, de nem ellenségként vívták a maguk rendíthetetlen politikai csatáját. Közös volt bennük a demokrácia, a szabadság, az emberi méltóság és a szenvedők, a perifériára sodródottak melletti bátor kiállás. A kommunista diktatúra elleni állhatatos küzdelmük ugyanarra a sorsra ítélte őket, egyiküket börtönre, mindkettőjüket politikai emigrációba kényszerítette. Ám erkölcsi tartásuknak köszönhetően mindketten felmutatták, hogy létezik a demokratikus, nemzeti függetlenséget értéknek valló nézet, helye és képviselete van a magyar politikai gondolkodásban, amihez újra és újra vissza lehet nyúlni. Ez akkor is igaz, ha voltak tévedéseik.
Nem kell minden döntésükkel egyetérteni, ők maguk sem értettek minden korábbi döntésükkel egyet. Lehet és kell is velük vitatkozni. Ami azonban a leglényegesebb, hogy koherens, maradandó értékrendet képviselő életművekkel van dolgunk. Slachta Margit és Kéthly Anna megmutatták: mindig, minden helyzetben van döntési lehetőség és egyéni felelősség is. Belső szabadságunk révén – akár a külső szabadság hiányában is – képesek vagyunk rá, hogy felvállaljuk értékeinket, akár személyes egzisztenciális kockázatok árán is. Ez az a hősiesség, amire a film címe is utal.
Üdvözölte a megjelenteket Pál Ákos Bertalan, a Nemzeti Filmintézet vezérigazgatója is. Szavai szerint a dokumentumfilm műfaja óriási változásokon ment keresztül az elmúlt években. Novák Tamás alkotása dramatizált dokumentumfilm, profi színészek elevenítik fel a történelmi időket. Egyre több ilyen típusú alkotás készül, nem véletlen, hogy a dokumentumfilmek egyre népszerűbbek. A Nemzeti Filmintézet tavaly több mint harminc ilyen alkotást szponzorált.
Pál Ákos Bertalan Slachta Margittal kapcsolatban kiemelte, hogy 1923-ban megalapította a Szociális Testvérek Társaságát. Elképesztő, ahogyan a társaság nőtt, virágzott és ma is folyamatosan virágzik, világszerte, de Magyarországon is a legnépesebb női szerzetesrend. Nagyon sokan úgy nevezik őket: a „szoc tesók”, és ez a kedves minősítés is jelzi, hogy mekkora szeretet veszi körül a társaságot. Ez a testvérekben élő szeretet visszatükröződése, ami Slachta Margit öröksége.
Az NFI vezérigazgatója szerint a Hősnők legfőbb üzenete: az életben a legfontosabb az, hogy hallgassunk a lelkiismeretünk szavára, és álljunk ki amellett, amit diktál, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő erre. Ha sikerül ezt megvalósítanunk, maradandó életmű marad utánunk, még ha nem is olyan jelentős, mint amilyen Slachta Margit és Kéthly Anna után maradt, de azt elmondhatjuk: a ránk bízott küldetést elvégeztük.
Novák Tamás filmje a szociáldemokrata Kéthly Anna és a kora társadalmi kérdéseire keresztény válaszokat kereső Slachta Margit párhuzamos, de több esetben összekapcsolódó drámai történetét mutatja be 1945–1950 között, a két politikus rendíthetetlen, megalkuvást nem ismerő küzdelmét a kibontakozó kommunista diktatúrával szemben. Az alkotás több mint 70 százaléka színészekkel játszott dramatizált jelenetekből áll, a továbbiak korabeli archív felvételek felhasználásával készültek.
Kéthly Annát a Radnóti Miklós Színház igazgatója, Kováts Adél, Slachta Margitot pedig a Nemzeti Színház színésznője, Söptei Andrea alakítja. Kiemelkedő szerepe van a történetben a szociáldemokrata pártot eláruló Marosán Györgynek (Farkas Dénes) és a kommunista kultúrpolitikát alapvetően maghatározó, dogmatikus Révai Józsefnek (Bán Bálint).
A film alapján egyértelmű, hogy 1945 után a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok maximális támogatását élvező, Rákosi Mátyás vezette Magyar Kommunista Párt (MKP) teljhatalomra törekedett, bármi áron. Az erőszak a természetük része volt, így az egyeztetéseknek semmi értelme nem volt. A családról, gyermekről lemondó Kéthly Annának hiába volt nagy tekintélye, nimbusza a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban (MSZDP), bukása törvényszerűnek mondható; a gátlásokat nem ismerő erőszakkal szemben tehetetlen volt. A kommunistáknak nem az elveihez, a valódi demokráciához és szabadsághoz végsőkig ragaszkodó emberekre volt szükségük, hanem olyanokra, akik kérdezés nélkül végrehajtják mindazt, amit ők elvárnak, vagy követelnek tőlük.
Slachta Margitot pedig eleve gyűlölték mint a katolicizmus sziklaszilárd képviselőjét. Nem értették és nem is akarták megérteni, hogy mit jelent az, amikor azt mondja: akármilyen legyen is az államforma, az csak akkor szolgálhatja valóban a nemzetet, ha a nép és a közhatalmat gyakorlók tudják, hogy legelsősorban az Úristennek tartoznak felelősséggel.
Kéthly Anna hite rendíthetetlen a demokráciában és a szabadságban, nem enged az erőszaknak. Slachta Margit pedig az egyetemes, mindenkire kiterjedő, irgalmas szeretetet testesíti meg a filmben. A szociális testvérek rendházaiban üldözött zsidókat bújtat, de a baloldali költő, Várnai Zseni is védelemre lel náluk a vészkorszak idején.
A vonaton, szelíden szembeszállva a kérlelhetetlennek látszó csendőrrel, vizet ad a síró csecsemőnek, akinek édesanyját a nyilas hatalom kitelepítette. A csendőr érvére: „Parancsot kaptam, hogy nem érintkezhetek velük”, azt válaszolja: Mindannyian ugyanazt a parancsot kaptuk.” Nem mondja ki, hogy mit, de könnyen kitalálhatjuk. Slachta Margit megáldja az őt engesztelhetetlenül gyűlölő Marosán György várandós, kilencedik hónapban lévő feleségét és a magzatot is.
Több emlékezetes jelenet is van a filmben, két mozzanatot emelnénk ki: amikor Marosán György egyértelművé teszi, hogy kizárják a szociáldemokrata pártból Kéthly Annát, ő teljesen összeomlik. Slachta Margit belép a szobájába, hátulról átöleli, kezét a kezére kulcsolja.
A másik egy párhuzamos jelenetsor: Marosán felhergeli a szociáldemokraták vezetőségét Kéthly Anna ellen, zúg a „Kéthlynek kötelet”… Ő elbújva, az ajtónak támaszkodva hallgatja a gyűlölet tobzódását. Közben Fenyvesi Judit – akinek családját a nyilasok meggyilkolták, egyedül ő élte túl a vészkorszakot, mivel a Szociális Testvérek Társasága elbújtatta – örökfogadalmat tesz, mögötte az imádkozó Slachta Margit és a testvérek. Derű, remény, szeretet árad a képkockákból, amit felerősít a halk, lágy zene.
Novák Tamás filmje két olyan, sugárzó, tiszta lelkű személyiséget mutat be, akik a legnehezebb, legkilátástalanabb helyzetekben is kitartottak elveik mellett, nem törte meg őket semmiféle fenyegetés, erőszak. A lelkükben jelen lévő Isten szavára hallgattak. Egyikük tudta ezt, és mindig hallgatott a Szentlélek hangjára; másikuk nem tudatosan, de ugyanezt tette.
A film díszbemutatója után Novák Tamás rendező, producer színpadra szólította mindazokat, akik részt vettek az alkotás elkészítésében. Rövid beszédében a legnagyobb tudományágnak nevezte a történelmet, mert nemcsak a múltról, de a jelenről és a jövőről is szól. Mivel a folyók és a hegyek nem változnak körülöttünk, és a vágyaink is hasonlóak, mint az őseinké, ebből a tudományból ismerhetjük meg leginkább önmagunkat, a jelenünket, a jövőnket, és talán még Isten arcát is felismerhetjük a történelemben, akárcsak ebben a filmben – fogalmazott a rendező.
Az alkotás a Nemzeti Filmintézet támogatásával, a Siriat Zrt. és a magyar Országgyűlés Hivatala koprodukciójában készült.
Forrás: Bodnár Dániel/Magyar Kurír
