Assisi Szent Ferenc stigmatizációjának, azaz megsebzettségének 800. évfordulóján a csíksomlyói kegytemplomban az esti szentmisét Felföldi László pécsi megyés püspök, az idei csíksomlyói pünkösdi búcsú szónoka mutatta be szeptember 17-én, kedden.
A jubileum alkalmával a helyi közösséggel együtt ünnepelt: Kondé Lajos, a szegedi dóm plébánosa; Keresztes Andor, a máriagyűdi kegyhely igazgató plébánosa; Hozdik Zsolt, Kelebia plébánosa; Burbela Gergely verbita szerzetes, bicskei plébános; Kelemen Arnold csíkcsicsói származású, Rómában tanuló káplán – tájékoztatta portálunkat Bíró István ferences sajtóreferens.
„Az ember legkülönlegesebb része a sebei, azok, amelyekre büszke, és azok, amelyeket szégyell” – kezdte homíliáját Felföldi László pécsi megyés püspök, hozzátéve, hogy „mindnyájan sebzettek vagyunk. Hordozzuk a gyengeségnek a sebeit, és hordozzuk a szeretet ajándékának sebeit.” A sebek között a legkülönlegesebbek az Istentől kapott krisztusi sebek, amelyeket a stigmatizáció révén Szent Ferenc is viselt.
Amikor Jézus a feltámadásban megdicsőülve megjelent, levetette a test minden nyomorúságát, de ott maradtak a sebei, az „azonosító jelei”, amivel igazolta magát az apostolok előtt. Szent Tamás is csak a sebei láttán tudta magáévá tenni a gondolatot, hogy Jézus valóban feltámadt.
„Megmutattam-e már valakinek az életem sebeit, amelyeket csak én ismerek, amelyeket esetleg szégyellek? Mindegy, hogy magam okoztam magamnak, mások okozták nekem, vagy úgy kaptam az élettől, ezek az én gyengeségeim, az én sebeim” – fogalmazott szentbeszédében a pécsi püspök. Az igazi szeretetben meg lehet mutatni sebeinket, ahol azok ellenére is szeretnek. Ilyen a szentgyónás, amikor az Úr elé megyünk a sebeinkkel együtt. Nekünk is a másik sebzettsége ellenére kell szeretni őt. Ugyanakkor, aki Jézus után akar menni, fel kell vennie a keresztjét, emlékeztetett Felföldi László püspök, hozzátéve, hogy a mindennapi élet sebzettsége ne akadályozzon bennünket a szeretetben. „Vannak, akik el vannak foglalva a saját sebeikkel és csak arról tudnak beszélni, betegségeikről, nyomorúságukról. Ezek valóságosak. Ezek így igazak. De a keresztény élet, az emberi méltóság nagy titka, hogy a sebeim nem akadályoznak meg a szeretetben. Nem gördítenek akadályt a szeretet útjába” – magyarázta a főpásztor.
Szent Ferenc is hordozta, nemcsak a stigmatizáció sebeit, hanem élete küldetésének a sebeit is, de a szeretetben nem akadályozták. 800 éve „ragyognak” a sebei, „hívnak, megerősítenek, mert Istennek és embernek a szeretetsebei”. A szónok felidézte Szent Ferenc életének három „szikláját, amin állt”, ami a stabilitását és biztonságát adta, ezek a megtestesülés – hogy Isten fia Betlehemben emberré lett –, az oltáriszentség és a sebek.
„Emberi méltóságot kaptunk Istentől ajándékba. Becsüljük meg, szeressük, mert Isten annyira nagynak tartotta, hogy emberré lett. Ezen az úton egy olyan erőforrást adott, ami mindent felülmúl és mindennél különlegesebb: az oltáriszentséget. De ezen az úton mindnyájan sebekkel élünk, járunk és szeretünk. Fogadjuk el és szeressük a másikat a sebekkel együtt és a sebek ellenére, és ne engedjük, hogy a hétköznap fájó, szégyenteljes vagy büszke sebei megakadályozzanak a szeretet szelídségében, alázatában és szolgálatában” – mondta Felföldi László püspök, majd Szent-Gály Kata gondolataival zárta elmélkedését.
A szentmisét a kegyhely honlapján élőben közvetítették, visszanézhető az alábbi linken:
