A romániai Fokoláre mozgalom augusztus végén szervezte meg második nyári találkozóját a csíksomlyói Jakab Antal Házban, amelynek mottója Izajás próféta Istennek adott válasza: „Itt vagyok, engem küldj.” Az idei első országos találkozót Kacsikán, a moldvai Mária-kegyhelyen tartották.
Az 1943-ban Olaszországban, Chiara Lubich által alapított mozgalom célja a lelki és társadalmi megújulás az egyházban és a világban. Karizmája az egység és testvériség építése a különböző népek, nemzetek, felekezetek és felekezet nélküliek között a jézusi és emberközi szeretet építőköveivel.
A mozgalmat 1962-ben hagyták jóvá hivatalosan Mária Műve néven. Jelen van ma már a világ 182 országában, több mint 2 millió tagot számlál és több mint 1000, a nemzetközi együttműködést és fejlődést támogató projektet bonyolít le világszerte.
Mariapoli – Mária városa egy sajátos programja a mozgalomnak, egy pár napos nyári, nyitott találkozó, ahol a mozgalom tagjai vagy a mozgalmat megismerni vágyók, ennek szimpatizánsai találkoznak, és amely napokat az evangéliumi szeretet megélésére építik. Jómagam, a mozgalommal ismerkedőként és szimpatizálóként vettem részt idén a csíksomlyói Mariapolin.
A találkozón összesen 130-an voltunk, nagyrészt Erdélyből. Voltak, akik Bukarestből, Moldvából jöttek, és egy közel 20 fős csoport a Bánátból, akiket nagy örömünkre elkísért Pál József Csaba temesvári megyés püspök. A résztvevők nemzetiségi megoszlás szerint magyarok, románok, öt olasz, egy belga és egy mexikói testvér, felekezeti hovatartozás szerint görög- és római katolikusok, ötön ortodox testvérek voltak. A kisgyerekes családok és fiatalok jelenléte kiteljesítette a találkozón résztvevők körét.
„Kövess engem”
Az első nap mottója a „Kövess engem” (Mt 9,9) evangéliumi felhívás volt. Meghallgattuk és átelmélkedtük a Chiara által irt Életigét, aminek a segítségével újra felelevenítettük magunkban: „minden népből és nemzetből számtalan férfit és nőt hívott magához, és így tesz ma is. Belép életünkbe, különböző helyeken és különböző módokon találkozik velünk, és újra elismétli nekünk hívását, hogy kövessük őt. Személyes kapcsolatra hív bennünket, hogy vele legyünk, ugyanakkor meghív bennünket arra is, hogy együttműködjünk vele az új emberiség nagyszerű tervének megvalósításában. Jézusnak nem számít, hogy gyengék, bűnösök és nyomorúságosak vagyunk. Szeret minket, és olyannak választ ki bennünket, amilyenek vagyunk. Szeretete átalakít minket, és erőt ad ahhoz, hogy válaszoljunk neki és kövessük őt, ahogy Máté is tette. Ez a hívás nemcsak életünk döntő pillanatára érvényes, Jézus minden nap elismétli nekünk. »Kövess engem!« – javasolja legegyszerűbb hétköznapi kötelességeink teljesítése közben. »Kövess engem« abban a próbatételben, amit át kell ölelnünk; abban a kísértésben, amit felül kell múlnunk; abban a szolgálattételben, amit meg kell tennünk…”
Videóvetítésen keresztül meghallgattuk Margaret Karam, a mozgalom jelenlegi vezetőjének Meghívás és küldetés című beszédét, amelyben arra buzdít, hogy tárjuk ki az életünk kapuit az emberiség előtt, hogy elinduljunk Jézus keresésére, válaszoljunk a hívására, amely gyakran ott rejtőzik azok fájdalomkiáltásában, akik a szenvedésben elmerülve, annak sok arca közül egyiket hordozzák, valamint válasszuk vagy válasszuk újra, hogy Jézust követjük, anélkül, hogy kifogást keresnénk, olykor akár kockázatokat is vállalva, hogy ott szeressük őt, ahol leginkább szüksége van ránk. Margaret kihangsúlyozta, hogy Istennek mindnyájunkra szüksége van, hogy eljuttathassa szeretetét az emberiségnek. Tehát mindnyájan meghívottak és küldöttek vagyunk!
Szintén első nap hallhatuk a püspök úr számunkra is tanulságos tanúságtételét papi, püspöki hivatásáról, arról, hogy hogyan találkozott ő a jézusi szeretettel, hogyan jutott el ennek a szeretetnek a viszonzására, valamint arról, hogy minden nap újra kell tanulni a szeretet megélését.
Közösségben szentmisén vettünk részt a kegytemplomban Mária oltalma alatt. A délutáni program során a fiatalok tettek tanúságot a számunkra a Trentóban tartott nemzetközi találkozó élményeiről és a köztük megélt egység megtapasztalásáról. Ezt hasznos előadás követte az apa szerepéről a családban, a gyerekei életében ebben a kihívásokkal teli világban. Az esti szabadprogram lehetőséget adott a baráti, ismerősi találkozásokra, beszélgetésekre, kapcsolatok ápolására szűkebb és tágabb körben egyaránt.
A szombati napunk papi áldással kezdődött, amelyet az ortodox pap testvér kért ránk és az egész napunkra. A nap mottója „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21) szentírási rész volt. Ez megerősítette bennünk azt, hogy „ahhoz, hogy teljesítsük az Úrtól kapott küldetést, szükséges, hogy ő éljen bennünk. Hogyan? Úgy, hogy az egyház élő tagjai vagyunk, azonosulunk Isten Igéjével, és mindenekelőtt önmagunkat evangelizáljuk. Tanúságtételünk akkor lesz hatékony, ha rólunk is elmondható lesz majd: »Nézd, hogy szeretik egymást, készek az életüket adni egymásért.« Akkor lesz hatékony, ha konkrét módon éljük a szeretetet: úgy, hogy adunk; hogy válaszolunk a szükséget szenvedőknek; hogy képesek vagyunk ételt, ruhát vagy otthont adni annak, akinek nincs; barátságot annak, aki magányos vagy reményvesztett; támaszt annak, aki próbatételekkel küzd. Ha így élünk, Jézus vonzerejéről teszünk tanúságot a világban, és másik Krisztussá válva hozzájárulunk ahhoz, hogy műve folytatódjék.”
Minden ember csoda
Ezután Fabio Ciardi olaszországi testvér a személyes elköteleződés fontosságáról tartott elmélkedést. Megerősítette bennem: Úgy kell tekintsek minden emberre, mint egy csodára. Minden ember egyedi és megismételhetetlen, ezért jól meghatározott és pótolhatatlan szerepe van Isten tervében. Elhatározásom: ebből a felismerésből kell táplálkoznia emberi kapcsolataim ápolásának, megújításának vagy újak kialakulásának.
Még a délelőtt folyamán sor került műhelymunkákra, amelyek személyes megosztásokra nyújtottak lehetőséget. Ki-ki elhivatottsága szerint vett részt a családosok, az önkéntesek, a plébániai életbe bekapcsolódók csoportjában. A fiatalok a Sport a Békéért csoportot alkották.
A délután folyamán elzarándokoltunk a Nyeregbe, keresztutat imádkoztunk magyar és román nyelven, amit az egység megvalósulásáért és személyes szándékainkért ajánlottuk fel. A Salvator-kápolnánál, szabad ég alatt, a természet templomában hálaadó szentmisén vettünk részt. Szombat este a fiatalok mutatták be a Genfesten, az Esztergomban szervezett nemzetközi ifjúsági találkozón szerzett élményeiket, megosztották megtapasztalásaikat és tanúságot tettek.
A vasárnap mottója: „Itt vagyok, engem küldj”, – „Összevarrni a jövőt”. Kivetítve hallgattuk meg Ferenc papa öt évvel ezelőtti csíksomlyói homíliáját, amelyben emlékeztett: „Isten romániai népe együtt jár az úton a Szűzanya oltalma alatt”. Moderátorok segítségével az egyéni meghívás és küldetés, és a keresztényeknek az egységben járható közös zarándokútjának tematikáját összegeztük, illetve mélyítettük el magunkban.
Szentmisén való résztvételünk után a gyerekek és fiatalok mutatták be rövid előadásban ezen napok tanulságait, amelyeket magukkal visznek, majd a felnőttek közül páran meg osztották az elmúlt napok személyes megtapasztalásait, felismeréseit.
A találkozó közösségben elköltött ebéddel zárult, a búcsúzások pedig a következő találkozásig szóltak, mivel a zarándokútjaink folytatódnak, de egy az Út és ez közös, amelyen újra kell, hogy találkozzunk közösségben, egységben, hogy egymást megerősítve, buzdítva, lelkesítve haladjunk mindig csak a jó irányba a földi zarándokúton, a mellékletérőket pedig elkerülve.
Az egység építőköve
Mariapoli – Mária városa, az egységnek egyik építőköve, ahol találkoztunk Istennel, egymással, idén a csíksomlyói Szűzanya palástja alatt. Számomra személyesen is nagy öröm és nagy megtapasztalás volt, hogy a különböző felekezetek, katolikusok, ortodoxok, és a különböző etnikumokhoz tartozók, az itt jelen lévő magyarok, románok, olaszok közösségben tudtunk lenni, együtt élni ezeket a napokat, szeretetben, baráti kézfogásokkal, meghitt beszélgetésekkel, új kapcsolatok kialakításával, és ez azért nem volt nehéz, mert testvérek között voltunk, mindannyian testvérek, hiszen egy a mi Atyánk, Jézus Krisztus mindannyiunkért eljött és megváltott, mert mindannyiunkat végtelenül szeret. Nekünk nincs más út, csak a szeretet útját járni, az emberek közti testvériséget építeni, mindezt a világban élő Szentlélek Isten segítségével.
A mai széttöredezett világunkban a Fokoláre mozgalom, Mária Műve meg tudja mutatni a világnak azt, hogy lehet egységet teremteni, lehet az egység útján járni, lehet testvérként élni szeretetben. Minden ember egyedi, megismételhetetlen és pótolhatatlan, ott és akkor, ahol és amikor van. Ha Isten szemével próbálunk tekinteni minden emberre, hiszem, hogy mindenkiben meg tudjuk látni a testvért.
Szent II. János Pál pápa látogatásakor Romániát Mária kertjének nevezte. Mária, Jézus anyja és a mi égi anyánk összeköt minket katolikusokat, ortodoxokat. Mindannyian, országunkban is, tulajdonképpen egy és ugyanazon zarándokúton járunk, csak lehet, hogy nem mindig vettük észre egymást és nem mindig ismertük fel egymást. Kérem a Szentlélek Isten megvilágosító erejét, hogy Mária oltalmazó palástja alatt egybegyűlve ismerjük fel egymásban a testvért, kezdjük el együtt lerakni az egység útjának építőköveit, és testvéri szeretetben „Haladjunk együtt – Să mergem împreună” rövid földi zarándokútunkon.
Fokoláre mozgalom, köszönet, hogy az egyházzal egységben építed az egyetemes testvériséget és egységet a népek, nemzetek, felekezetek között a világban!
Ha te is szeretnél egy testvériesebb és egységesebb világ – amit elsődlegesen saját környezetünkben kezdünk el építeni – alakításához hozzájárulni, ismerkedhetsz a Fokoláre mozgalommal az online felületeken: https://focolare.ro/hu/ , https://www.fokolare.hu/, https://ujvarosonline.hu/ https://www.facebook.com/gen.romania/ , de leginkább a mozgalom találkozóin, eseményein, ahová szeretettel várnak. „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” (Lk 10,2). Ha meghívást érzel, gyere te is! Romániai, európai események a honlapokon.
Molnár Katalin, Ozsdola
