A Láposi-medencében az elrománosodott Árpád-kori falvak sorában már csak néhány település képez nyelvi szigetet. Ilyen a 19. században még Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozó, az 1968-as közigazgatási reform következtében Máramaros megye déli részébe kebelezett Magyarlápos is, ami kis vámszedő helyből mezővárossá nőtte ki magát a reneszánsz korában. Ma a tízezret kevéssel meghaladó lakosságának alig tíz százaléka magyar.
Szeptember 14-én a Szent Kereszt felmagasztalását ünnepli egyházunk. Magyarlápos római katolikus szórványközössége számára rendkívüli nap a szeptember közepe, hiszen ekkor ünnepeli az 1813-ban épült műemlék templomának búcsúját.
Szombaton Csiszér Imre erzsébetbányai plébános volt a búcsús szentmise főcelebránsa, Bortos Corneliu OFM mondott szentbeszédet a kereszt misztériumáról. Gyakran tekintünk a keresztre a szenvedés fényében – mondta a szónok, majd folytatta: ha így teszünk, azt jelenti, hogy nem értettünk meg semmit Istenről, az ő szeretetéről. A kereszt nem a szenvedésről, hanem a szeretetről szól. A szenvedés sok formában van jelen a világban, a Szentírás nem ad magyarázatot a miértre, de megmutatja, hogyan viszonyuljunk hozzá. A Szent János szerinti evangéliumban Jézus Nikodémussal beszél, aki nem ért semmit Jézus szavaiból, mert a törvény szerint gondolkodik, hiszen ő farizeus. Jézus figyelmezteti, hogy nem a törvény betartása üdvözítő, hanem szükség van az újjászületésre. Valaki akkor él igazán, ha szeretve van, és ha viszonozza a kapott szeretetet. Tehát a szeretetben kell újjászületnünk. Nem a szabályokhoz való ragaszkodás üdvözítő, hanem az életünk megváltoztatása.
A választott nép zúgolódott Mózes és Isten ellen, aki kígyókat bocsátott rájuk. Az akkori gondolkodás alapján, Isten büntette meg a népet. Ma is sok mérges kígyó ólálkodik körülöttünk a médiában, hírekben, reklámban, amelyek Isten ellen akarnak fordítani minket. A gyógyír minderre az, ha a keresztre tekintünk, akkor megmenekülünk, elnyerjük az üdvösséget.
A kereszt benne van Isten akaratában, tervében, nem egy kényszer, hanem a szeretetnek a jele. Jézus nem kényszerből, hanem szabadon vállalja, irántunk való szeretetből. A kereszt elfogadása tehát nem más, mint szeretetünknek a jele. Isten nem tud nem szeretni minket, bármilyen bűnt követünk el, irántunk való végtelen szeretetét pedig azzal mutatta meg, hogy saját Fiát sem kímélte feláldozni értünk a kereszten. Isten nem ítélő bíró, hanem szerető Atya. Ezt a szeretetet mutatja meg a Fiú által. Az ő szeretete feltétel nélküli, soha nem ér véget. Olyan, mint a csipkebokor, örökké ég értünk, de soha nem emésztődik fel. Isten szeretete személyes, mindannyiunkat néven szólít. Isten szeretete mindig megelőz, ő szeret előbb. A mi szeretünk mindig csak válasz lehet az ő szeretetére.
Isten nem ítél, mi emberek viselkedünk így, és elvárnánk, hogy Isten is így tegyen. Isten szeretve ítél, megbocsátva áll bosszút – ezzel a gondolattal fejezte be prédikációját a szónok.
A szentmise végén a helyi templomban őrzött, Krisztus keresztjéből származó ereklye előtt fejezték ki tiszteletüket a magyarláposi, tőkési, erzsébetbányai, kapnikbányai és más településekről érkezett hívek.
Kép és szöveg: Micaci Cristian
