Az idén 8. alkalommal nyílik kortárs ars sacra kiállítás a kolozsvári Szentegyház utcai galériában. Sabău-Trifu Cristina évente olyan művészeket hív meg kiállítani, akiknek a munkái meglátása szerint a szakralitást közvetítik, a vallásos szemléletet magukénak érzik és érvényesítik munkáikban. Hegedüs Enikő művészettörténész kiállítást megnyitó méltatását olvashatják, amely a szeptember 12-iki megnyitón hangzott el László Attila főesperes-plébános köszöntő szavai után. Közreműködött Potyó István karnagy vezetésével egy kvartett (Mányoki Mária, Kormos Melinda, Márton Szabolcs) magyar kortárs egyházzenével és Bodó Márta, aki egy, a Nobel-díjas Heinrich Böll írta novellát mutatott be az igazság, igazságosság témájában.
Az alkotások a művészek belső meggyőződését és a művészethez kapcsolódó felfogásukat is tükrözik. Az alkotóművészek mellett viszont a befogadó közösségnek is meghatározó szerepe van művek érvényesülésében. Hiszen minden műalkotás egyfajta tükörkép, adott kornak és közösségnek a szemléletét vetíti elénk, elfogadottsága pedig függ a befogadó közeg igényeitől és kultúrájától. Mindemellett a művész minden korban egyfajta küldetést vállal, közvetítő szereppel bír.
Pilinszky János, Tűnődés az „evangéliumi esztétikáról” című, az Új Emberben1961-ben megjelent cikkében: „ … van egy íratlan keresztény esztétika, amit leginkább evangéliumi esztétikának lehetne nevezni. […] Lényegében Jézus személyéhez kötött, példája Jézus, az a mód, ahogy egyedül ő tudott hallatlan kritikával és szeretettel megvizsgálni egy elébe került esetet, emberi szívet, emberi nyomorúságot. Ez a jézusi hatás az európai művészetben az igazság egyfajta szeretve-szenvedélyes keresése […] A jézusi pillantás számára megszűnik minden külső kötelezettség, egyedül a megvizsgált szív lüktet. […] A keresztény művész nem mesteri ábrázolója kíván lenni hősének, hanem felebarátja, s nem szerencséje, hanem veresége óráiban akar legközelebb férkőzni hozzá. […] A keresztény művész […] keresztény szamaritánus. […] Ez a jézusi „hatás” az európai művészetben az igazság egyfajta szeretve-szenvedélyes keresése […].” (Pilinszky János, Esszék, cikkek. Magvető, Budapest 2019, 171.)
Az Ars sacra fesztivál, programsorozat idei mottója Izajástól vett idézet: „Az igazság békét teremt” (Iz 32,17). Azt gondolom, hogy a kiállító művészekben is „az igazság egyfajta szeretve-szenvedélyes keresése”, az alapvető szerető-figyelem, ahogy környezetükhöz viszonyulnak a közös vonás. A bemutatott alkotások a szeretet és együttérzés tükörképei, a lélek rezdüléseinek kifejezései, akkor is, ha a művek többsége nem direkt módon utal a transzcendens valóságra, a Szent jelenlétére. A szakralitást tágabban kell értelmeznünk, hiszen az a témaválasztás mellett a szimbólumokban, valamint az alkotó művészek belső hozzáállásában is kifejezésre jut. „Minden közönséges bozótban ott lobog az Isten, de csak a látók veszik le saruikat …” (Robert Browning angol költő megfogalmazásában).
Az, hogy ki mit lát meg és láttat meg, azt gondolom, hogy az elsősorban a belső viszonyulásunkon múlik, valamint az is, hogy mit veszünk észre és mire figyelünk. A kiállító művészek látóknak és láttatóknak bizonyulnak.
Szemák Zsuzsa a Teremtés kezdetét idéző, a vászonra festett akrillképen éppen a szem válik hangsúlyossá. Hasonlóan Adorján Ilona Perspektívák kerámia alkotásán.
Csata Hermina Milton Elveszett paradicsom-ának I. énekét idézi: „A változó Helynek, időnek nincs hatalma; ön Magában van hazája s önmagában Mennyből Pokolt, Pokolból Mennyet alkot.” Ezt tárja elénk a drámai megfogalmazású vászonra festett olajképen. Drámai hatást kelt a fejfákkal és halálmadarakkal uralt táj látványa, Horváth Gyöngyvér Csend zóna képe is.
Farkas Melinda-nál a csendet emlék tölti be, a Táj a tájban c. képen a csendre intő romos faltöredéket arany keretbe foglalja. Forró Ágnes Emlék a múltból rajzán a dűledezőfélben lévő életet, a még fennálló kapcsolódásokkal szépnek láthatjuk. D. Bányay Éva egy számára kedves város elemeiből építi fel Isten városát. Tudoran Clara-Lívia textílképein a házak közül kimagasló, ég felé vezető tornyot – A torony – és ember vagy angyal alakját állítja elénk. Hasonlóképpen az ember belső egyensúlyát és egységét tárja elénk Memento-ként.
Csorján Melita – Életfa a Nap alatt, Mi az a Nap munkáiban – a földi és égi lét egymásbafonódását, körforgását érzékelteti. Koncz-Münich András Az élet csodája fotója, valamint Koncz-Münich Judith Fenntartható hedonizmus c. képe szintén a természeti környezet egyensúlyára / egyensúlyba tartására hívja fel a figyelmet.
Pavel Jarda Szent Lucián delfinnel a szentnek a környezettel, a teremtett világgal való harmóniáját érzékelteti. A békesség és időtlenség árad Vdokina Anastasia Szentháromság, Őrangyal, Gábriel arkangyal, Mihály arkangyal ikonjaiból, valamint Egri András egy ismeretlen szent Oltalm(om)-át megjelenítő zománcképén. Ifj. Starmüller Géza vászonképén Szent Mihály arkangyal figurája sejlik fel.
Valovits László Boldog Salkaházi Sára embernagyságot meghaladó alakját állítja elénk példaképül. Egri István vitróit itt pannókon láthatjuk – a sólyomtelki (Cornesti) Szűz Mária elszenderülését ábrázoló festett ólomüveg képet és a hagyományos technikával készült, korszerű megfogalmazású üvegablakot, amely a bálványosi Grand Hotelt díszíti. A középkori rozetták képét és hangulatát idézi Balázs László Ablak című bőr metszete.
Az arcok is ablakként mutatkoznak. Az együttérzés kifejezései láthatóak Tornay Krisztina Petra Veronika kendője, Csongrádi Piéta papírra rajzolt, festett alkotásain. A helyi Piéta ábrázolása Székely Géza Gorzafalvi Madonna-ja. A kútc. linómetszetén a kút, haranglábbal és Krisztus korpuszával is kiegészül, ezáltal a művész tágabb értelmezést ad a forrásnak. Starmüller Katalin Havasi kereszt rajzán a Korpusz és táj egysége és békéje tűnik fel. A Halászok című jelenet a bibliai jelképek sokaságát (pl. a csodálatos halfogásokat és apostolokat) idézi.
Lepedus Ildikó Emmausz című festményén, a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé lényegül. Úgyszintén Sabău-Trifu Cristina Úrnapi miseruháján, amelyen látható az eucharisztiát szimbólizáló kehely és szentostya. Fénnyel, színekkel teli az égból leereszkedő (A) szent palást és a Gondviselés, Felházi Lenke Zsuzsanna akvarelljei.
Zilahi Nono festett képei – Sóhaj a Mindenségért és a Vasárnapi ima – pedig az imába foglalt élet megtestesítői.Gondjaikbaaz ég felé tekintenek Lőrincz Lehel (elhunyt művész) Gondolkodó-imádkozó és Merengő fába faragott alakjai.
Az emberi Gyász, a méltósággal viselt szenvedés finom színekké lényegül Varga Diána selyemképén. Bordy Margit Iratlan üzenetek-ben, az üres boríték és levélpapírok, a ki nem mondottakat követő nyomasztó csend hatalmát érzékeltetik.
Gally A. Katalin (akinek éppen most nyílik egyéni kiállítása a Bánffy-palotában) leheletfinom vonalú szárny-Töredék-einszinte a szárnyak susogása, lehullása is tetten érhető. A madár, főként a pelikán az önfeláldozás jelképe. M. Lovász Noémi Az ég madarai grafikáin a madarak a szabadságnak a szimbólumai.
Az elválásnak jelképévé is válhat Mira Marincaş fényképe, a sáros, szinte járhatatlan útszélen kikötő, üresen álló két üléses bicikli, a Tandem. Darvay Tünde fára festett alkotásain a Barátság természetet felülmúló ajándékát és a Tabula Rasa-t,a minden körülmények között ellénére is tiszta lappal való továbblépés lehetőségét villantja fel.
Mondhatjuk, hogy a különböző formákkal, festői eszközökkel, művészi látásmóddal élő és alkotó, itt kiállító művészek a földi és égi kapcsolatát hozzák közelebb. Szintén Pilinszkyt idézem: Hányféle találkozás, Istenem, / együttlét, különválás, búcsúzás! / Hullám hullámmal, virág a virágtól / szélcsendben, szélben / mozdulva, mozdulatlanúl / hány és hányféle színeváltozás,/ a mulandó s múlhatatlan/hányféle helycseréje!” (Pilinszky János,Találkozások)
A különböző személyiségű és kifejezésmóddal bíró művészek alkotásaikban, érzékelhető a Pilinszky által „evangéliumi esztétikának” nevezett szemlélet is, „az igazság egyfajta szeretve-szenvedélyes keresése”. Az igazsággal,ahogyan a környezethez, az emberi élethez viszonyulnak és a szakralitásról alkotott megérzéseiket, véleményüket a hagyományos képzőművészet formanyelvén megfogalmazzák, békét teremtenek.
Itt Az igazság békét teremt (Iz 32,17) jelmondat valóra vált.
Megköszönve Sabău Trifu Cristinának a szervezést, Valovits Lászlónak és Startmüller Gézának a kiállítás felállítását, Nagy Emőkének a segítséget, László Attila főesperes-plébánosnak a támogatást, és nem utolsósorban a művészeknek a munkák bemutatását, a kiállítást szíves figyelmükbe ajánlom.
Hegedüs Enikő
Fotó: Horváth László, Bodó Márta
