A sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templomban a vasárnap esti szentmise után mutatta be a kászonújfalvi születésű György Imre uzoni plébános Kászonújfalu története című kétkötetes monográfiáját. Az első kötet alcíme: Őseink nyomában, a másodiké: Őseink szent hitében és erényeiben.
Mivel György Imre uzoni plébános szívügyének tekintette a szülőfaluja történetének megírását, mellyel eddig tüzetesen senki sem foglalkozott, ezért már a teológusi évek alatt kutatott a gyulafehérvári érseki levéltár mellett a csíkszeredai állami levéltárban, illetve a kászonújfalvi plébánia levéltárában. Tizenegy év kemény kutatómunka, anyaggyűjtés eredményeképpen született meg a Tortoma Kiadó gondozásában a Kászonújfaluról szóló két kötet, mely korabeli fényképekkel együtt összesen 1024 oldalt tesz ki. „Szívügyemnek tekintettem, hogy szülőfalum történetét jobban megismerjék az emberek, hiszen a múlt öröksége, őseink történetének megismerése kötelez. (…) Azért tartottam fontosnak Sepsiszentgyörgyön is megismertetni a köteteket, mert tudom, hogy nagy volt a kirajzás a Kászonokból nemcsak Bukarestbe és Galacra, hanem a környező vidékekre: Sepsiszentgyörgyre, Kézdivásárhelyre, Csíkszeredába egyaránt” – indokolta a könyvbemutatót a szerző. Majd behatárolta a Kászoni-medencét, és hogy hol is található Kászonújfalu: Csíkszeredától délkeletre haladva a Nyerges-tetőn át az első falu, míg Kézdivásárhelyről északnyugatra, Csíkszereda felé, a Nyerges-tető előtt.
Az első kötet borítóján a falu központja látható, mely felvételt a helyi Ázbé István magyar örmény kereskedő adta ki mint képeslapot 1915-ben. A második köteten egy még korábbi fotó található a kászonújfalvi Szent Miklós római katolikus templomról és plébániáról 1912-ből. Az első kötet a falu keletkezését, a polgári életet mutatja be szokásaival és néphagyományaival együtt. A második kötet az egyházközség keletkezését és történetét eleveníti fel és mutatja be napjainkig.
A házigazda Takó István plébános kérdésére, hogy mondana valami jellegzetességet az ottaniakról, megtudhattuk, hogy egy zárt medence, éppen ennek köszönhetően mondhatni érintetlen, és különleges világ a maga éghajlatával, az ott élő emberekkel. Másak, mint a csíkiak vagy a háromszékiek. Bár zárt közegben élnek, befogadó, nyitott szívű, érzékeny lelkű, jó kedélyű közösség lakja ezt a vidéket, amely szerette mindig Istenét, gyakorolta hitét, ragaszkodott szülőföldjéhez és egyházához, ami erőt adott és megtartotta őt. Neves egyházi és világi személyiségek kerültek ki a közösségből, mint Ujfalusi (Tódor) József apát-kanonok, teológiai tanár; Ujfalusi Jenő, aki 1902–1919 között 17 évig volt Csíkszereda polgármestere; Tima (József) Dénes ferences zenetanár; Szilveszter Ferenc gimnáziumi tanár; Róka Antal bronzérmes távgyalogló; Debrecy Sándor pedagógiai író, Kőrösi Csoma Sándor-kutató; Csűrös Lajos folyamőrezredes; Barta Ignác ügyvéd; Kotró László orvos, festő; Csúcs Péter fafaragó mester. Híresek voltak a kászoni ácsok, akik Bukarestben és Galacon, de még számos más helyen dolgoztak és építkeztek, akinek köszönhetően ismerté vált Kászonszék. György Imre befejezésül a hallgatósággal megosztotta további terveit is, hisz részben újabb két kötetre való anyag gyűlt össze: az egyik a halottbúcsúztatók, a másik a lakodalmas szokások, melyeket szeretne feldolgozni és kiadni. Ezért felhívta a Kászonújfaluból elszármazottak figyelmét, hogy akiknek ezekkel a témákkal kapcsolatban van fotója vagy más szöveg-összeállítása, jelezze számára.
Józsa Zsuzsánna
