Már akkor alternatív iskoláról álmodtam, amikor még azt sem tudtam, mit jelent ez igazán. Mégis volt egy szinte futurisztikus, reményteli elképzelésem arról, milyen is lenne jó kedvvel iskolába járni, egy olyan környezetben, ahol nem fenyítéssel tanítanak, monoton szövegek leadásával, hanem főként figyelnek a gyermekek lelki fejlődésére, egyéni sajátosságaikkal együtt, amit elengedhetetlennek tartok.
Természetesen mindig vannak hivatásuknak élő tanítók, akik a felszínre tudták/ tudják hozni a gyermek képességeit, szükségleteit, mégis a hagyományos iskola által személy szerint nem jöttem rá az iskola vége fele közelítve sem, hogy mi lenne az én célom továbbtanulás vagy hivatás ügyében, így mint olyan sokan mások, sodródtam az árral… Nem mondom, így is lehet haladni, viszont sokkal lassabban, és idővel még tanul az ember, kitisztulnak dolgok. Én csak azt mondom, másként is lehetett volna.
Az egyik kedves tanárunk, G. J. felkért minket, írjunk egy fogalmazást arról, hogy elképzelésünk szerint milyen lenne az az iskola, ahol jó lenni minden nap, és örömteli a hangulat. Különösen örültem ennek a feladatnak, alig vártam, hogy papírra kerülhessenek a gondolataim, és picit talán naivan remélve, hogy a tanítók/tanárok is meglátják, majd mire is vágyik egy diák, mit vár el az iskolától, és nemcsak fordítva mindig. Emlékszem bár Időparadoxon volt a címe, igazán nem volt tartalmilag tele elrugaszkodott gondolatokkal, hiszen ezek az alapgondolatok mind jelen vannak a Waldorf-iskolák szemléletében és működésében – ezt említeném elsősorban, mert ezzel van tapasztalatom manapság –, de biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy a többi alternatív iskolában is jelen vannak. Nyilván ezek csak elképzelések voltak számomra akkoriban.
Ma már nem időzöm sokat a múlton, a jelenre összpontosítok, hisz ez a miénk, ebben tudunk tenni a jövőért is, hogy jobb és élhetőbb legyen. Abban viszont biztos voltam, ha egy mód van rá, a gyerekeim nem a hagyományos iskola útját fogják követni, és látva, ahogyan kibontakozhatnak és fejlődhetnek anélkül, hogy a kis szárnyaikat idő előtt leszegnék, egy bizonyosság, hogy nem tévedtem. Látni ezt a fajta hangulatot egy iskolában, a kis szemek csillogását, várva minden egyes iskolai napot – tudom –, megérte álmodni és remélni a jót, hogy igenis lehet másként!
Skrabel Éva
