Kilenc szentegyházasfalvi ministráns látogatott el plébánosával együtt a népszerű látványosságnak minősülő Mini Erdély Parkba, majd felkeresték a székelyudvarhelyi Jézus-kápolnát is. Az alábbiakban Koncsag László plébános saját hangú beszámolóját olvashatják.
A múlt hét szerdáján ministránsaim közül kilenccel Székelyudvarhelyre utaztunk, hogy meglátogassuk a Mini Erdélyi Parkot. A várakozás izgalmakat okozott, amelyeket lassan feloldott a sok erdélyi híres épület makettjének látványa. Elénk tárultak azokat az épületek, amelyeket nagy áldozatok árán emeltek, s így az emberi tenni akarás beszédes példáivá váltak. A látogatók előtt várak, uradalmi házak, templomok, kolostorok sorakoznak, hogy a múlt küzdelmeire emlékeztetve, minket értékalkotásra késztessenek. A tűző nap lankasztotta a figyelmet, így nem sikerült végiglátogatni az egészet, de ami előtt szemlélődve megálltunk, az élményt jelentett, nemcsak a tájhoz igazodó elrendezésében, hanem keletkezési koruk gondolkodásának közvetítésével is. A tízórait és a fagylaltozást követően beültünk a parkmoziba, majd egy-egy fatoronyból szemléltük a környező tájat. A betelve a látvánnyal indultunk Erdély egyik legrégebbi vallási épületéhez.
Székelyudvarhely déli bejáratánál található közkedvelt imahelyre, a város megbecsült egyházi épületéhez, a Jézus-kápolnához érkeztünk, mely a XIII. század alkotása. Itt Derzsi Andás akolitus, a Szent Miklós-plébánia nyugalmazott munkatársa fogadott, és a több száz esztendő jeles eseményeit idézve, felvázolta előttünk a hely történelmi szerepét, amely mindmáig megtartó érték. Megragadott az oltár képének írott üzenete: szeretetemmel láncollak magamhoz. Miután ámulva hallgattuk a sokrétű előadást, a hely szentségének átéléséért rózsafüzért imádkoztunk. Szemléltük a felújított környezetet, majd elköszöntünk idegenvezetőnktől, és hazafelé indultunk. Útközben megálltunk egy fáradságoldó játékra. A Cekend-hegyoldalban a még ott lévő szénatűretek kedvet csináltak a szaladásra, ugrálásra. Örömükre ehető gombát is kínált az árnyékos hely, amit gondosan összegyűjtve, hazavittek az otthoniak meglepetésére. Amit örömmel nyugtázhattam: aki több csiperkéhez jutott, testvériesen megosztotta azzal, aki kevesebbet talált. Hosszan gyönyörködtünk az őszi kikerics díszítette hegyoldalban, majd örömmel ültünk vissza az autóbuszba, hogy az élmény dús napról beszámoljunk otthon.
Istené a dicséret az együttlétért, utána köszönet Márton János autóbusz-tulajdonosnak és sofőrnek, hogy elvitt a helyszínekre, s velünk végigjárta a napot. Dicséret illeti a gyermekeket, hogy éltek a kirándulás lehetőségével élvezve még a vakáció nyújtotta szabad órákat. Köszönet a szülőknek is, hogy elengedték őket, s figyelemmel élték végig a megosztott élmények örömeit.
Koncsag László szentegyházasfalvi plébános
