Mivel is írhatnánk le az idei szabadegyetemet? Tényleg szabad volt. Szabad volt jól lenni, ellazulni, tanulni. Szabad volt orra esni felismert gyengeségeink súlya alatt. És szabad volt felállni és továbbmenni. Mosolyogni és könnyezni. Mert a változás felfedezésekkel, bukásokkal és újrakezdésekkel jár.
Szabad volt több mint 100 program közül választani, amerre a szíved húzott. De szabad volt egy kávé mellett csak úgy beszélgetni, egy függőágyon megpihenni a frissítő Szeltersz völgyében. Szabad volt imádkozni, a fűre kifeküdni, jelen lenni a zenében, táncban, a testet-lelket átmozgató programokban, és főleg a közösségben. 72 állandó résztvevő és jó pár napi jegyes jelenlévő is csatlakozott az ötnapos intenzív önismereti műhelyhez. Így élte meg több mint 100 jelenlévő fiatal felnőtt a Nézőpont Keresztény Nyári Szabadegyetemet augusztus 31. és szeptember 4. között, melynek témájául idén a jelenlétet választották.
Bebizonyosodott, hogy a Nézőpont tényleg hiánypótló minőségi program, amely sok fiatal felnőttet megmozgat, hiszen összeköti a pszichológia, mentálhigiéné, teológia, sport, önismeret és önfejlesztés, karrier és még sok más területet, ezzel lesz vonzó, sokszínű és változatos programja.
Szombaton arra kaptak meghívást a jelenlévők, hogy a Nézőpontjukat tudatosan megtervezzék a lelki, testi, szellemi, érzelmi és társas területek mentén és az ezen területeken való jelenlétükre nézzenek rá. Kerekes István mentálhigiénés szemléletű tréner kiemelte: a jelenlét aktív cselekvést, döntést igényel. Előadásában Kádár Enikő pszichodráma terapeuta világított rá, hogy fontos ezen az öt területen életünk szerepeivel, kisebb-nagyobb „pizzaszeleteivel” jól manőverezni, vagyis minél több szerepben kipróbálni magunkat. Örömzenélés, felhőtlen éneklés, jammelés volt az egyik kiemelkedő szabadidős program, amely azon kérdésekkel hatott a résztvevőkre, hogyan vannak jelen a szórakozásban, miként élik meg azt.
Milyen érzéseket ad egy dal? Társasjáték est, és külön érdekességként az Időcsapda szabadulószoba is emelte az est közösségi élményét.
Vasárnap a társas kapcsolatokban való jelenlét kapott hangsúlyt, s ennek apropóján a családosokat is megszólították, hogy gyermekeikkel vegyenek részt. Borota Gábor pszichológus rávilágított előadásában: a házasságban az ember lemond szabadsága egy részéről, cserébe azonban védelmet, és legfőbb vágyát, az érzelmi intimitást kapja Az előadásokat mindig az adott téma egy-egy vetületét elmélyítő interaktív műhelyek követték, vagy számos sporttevékenység közül is választhattak.
A délutáni, Jelenlét a nevel(őd)ésben főelőadásban Gál Katalin pszichológus hangsúlyozta, hogy azáltal tudjuk megszüntetni az áldozat szerepet a gyermekekben, hogy már az anyaméhtől fogva engedjük őket kibontakozni, érzéseiket a jelenben megélni. Nemhiába követte az előadást olyan műhelyek sora, amelyek a családos életben, gyereknevelésben, gondoskodásban való jelenlétre fókuszáltak.
Az este igazán feloldó volt, A Béka-királykisasszony című énekelt mesét láthatták székelyudvarhelyi színészek előadásában. Felszabadító volt megtapasztalni az éneklésbe, nyelvtörőkbe való bekapcsolódást közönségként és azt, hogy mennyi bölcsességet hordoznak a népmesék: a megoldások tárházai, a bölcsesség hordozói. Ezt követően a táncos lábú nézőpontosok a Jelen lenni a táncban című esti programon ropták.
A hétfő a múlttal való szembenézésre hívott. Mészáros Andrea pszichoterapeuta az élet sémái létrehozta életcsapdákra hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy a felnőtt mód alkalmazása adhat megoldást kilépni egy-egy csapdából: az a tudatos felnőtt, aki reflektál önmagára, megvizsgálja történéseit és felismeri a dolgok prioritásait, hogy van-e tétjük.
Uzsalyné dr. Pécsi Rita főiskolai tanár és neveléskutató is megtisztelte jelenlétével a tábort, akinek derűje felvillanyozta a közösséget. A személyes belső hang, az eszmény és hivatás megkeresésére buzdított előadásában. A hatékony személyes eszmény belülről mozgat, jobb tettekre sarkall, nem csüggedő és fáradhatatlanul aktív embert teremt – fogalmazta meg.
A délutáni szentmisét dr. Kerekes László segédpüspök celebrálta, aki szentbeszédében a zsidó hagyomány és Jézus pedagógiájának kapcsolatára mutatott rá. A napot szentségimádással folytatva a lelkiségben való jelenlét kapott hangsúlyt.
Este táncház volt, valamint az Osonó Színházműhely előadásában a Nem vagyok, csak mások látnak című, színházi kísérlet József Attilával különleges műfajú alkalomba kapcsolódtak be szép számban a Nézőpont résztvevői. A múlt után a jelennek szentelték a keddi napot. Jakabos Barnabás SJ az Isten ígéreteinek megélésére bátorított, feladatként kiemelve: mit ígérne nekem Isten, amit nagyon szeretnék?
Beke Csilla tanár, mentálhigiénés szakember az élet nehéz helyzeteiben való megküzdési stratégiákat ajánlott a nézőpontozóknak: jó alvásrutin, mozgás, munka, a közeli kapcsolatok igazi ápolása, illetve az a fajta aktív hallgatás, amikor nem reagálok a másikra, csak őt hallgatom és zárójelbe teszem magam. Ugyanakkor ott van a flow, amely mozgásba hozhat egy-egy ilyen élményt, továbbá a relaxáció, a szívvel végzett karitatív munka és az empátia önmagunkkal és másokkal. Ennek megélésére lehetőséget adott számos szabadidős program is: jelenlét a testünkben, Add tovább! – hímzés és hagyomány átörökítés, masszázs workshop, fórumbeszélgetés a hivatásban való jelenlétről és még számos más műhely.
Az utolsó estét egy fergeteges, country jelmezes mulatsággal koronázták meg, a közös ünneplésé és táncé volt a főszerep, s a zene bakelitlemezekről szólt, mint a régi szép időkben.
A témák és programok szemlézése után nem maradt más hátra, mint megmutatni, hogyan élték meg a résztvevők, valamint egy, az anyaországból először a Nézőpontra érkező előadó a szabadegyetem napjait.
Milyen volt itt lenni közöttünk a Nézőponton? Milyen visszajelzése van a Nézőpont számára?
Beke Csilla tanár, mentálhigiénés szakember (előadó): Nagy élmény volt. Tetszik, hogy a helyszín el van zárva a külvilágtól és a természet lágy ölén van, még olyan áron is, hogy nincs térerő, sőt. Tetszik az az óriási energiabefektetés, hogy ennyi mindenre figyeltetek, hogy babzsákban lehessen olvasni, a sátrak, az összefoglaló videó. Mindehhez meg tudtátok találni azokat a szakembereket és segítőket, akik profik abban, amit csinálnak. Annyira jó élmény látni azt, hogy ekkora csapat, akit a végén a színpadon láthattunk – ez a 20 ember, a végén már valószínűleg éjt nappallá téve, de egész évben is jelentős időt szán oda azért, hogy a 70 résztvevő valami olyan komoly útravalót kapjon, amiből táplálkozhat, ami irányítást ad, reményt, és kapcsolatokat tesz lehetővé. Emelem a kalapom érzésem van. Tetszik az, hogy sokfélék a programok: testet-lelket megszólító, nemcsak lelki értelemben komoly témák. Nagy előnye, hogy színes, sok irányból van megközelítve a minőségi együttlét. Nagyon jónak tartom a témaválasztást: a jelenlét témája nagyon aktuális a hiánya miatt. A végén hangsúlyt kapott a szervezők felé való hála, és ez nem egy unott tapsolás volt, hanem hangsúlyozottan örömteli és tényleg hálás. Felmerült az is, hogy jó lenne akár a lányaimat, a kórusomat elhozni ide Magyarországról.
Mit adott számodra ez a néhány nap, milyen volt itt lenned?
Tuzson Balázs (résztvevő): Mindenekelőtt amit magammal viszek, az a sok régi és új arc, akikkel találkozhattam. Nagyon fontosnak tartom a kapcsolatok építését és ápolását. Külön értéknek és nagyságnak tartom, hogy itt 20 év fölötti fiatalok találkozhatnak egymással. Nagyon fontos ebben az időszakban számomra, hogy korombeli, illetve hasonló értékrendű és érdeklődésű fiatalokkal találkozhassak – megoszthassam tapasztalataimat, meghallgathassam az ő véleményüket és örvendhessek a társaságuknak.
Mennyiben segítette a jelenlétről alkotott képedet, hozzáállásodat a Nézőpont?
Kováts Álmos Botond (résztvevő): Nem a jelenlétről alkotott képet emelném ki, hanem magát a jelenlét gyakorlását. A Nézőpont segített abban, hogy egy régóta fennálló konfliktust rendezni tudjak itt, a helyszínen. Tehát tulajdonképpen ennek köszönhetően egymás életében újra jelen fogunk tudni lenni ezen nézeteltérések tisztázása után, amit néhány éve hordozunk. A jelenlét gyakorlása, és számomra kedves emberek jelenlétének a megtapasztalása volt fontos nekem, és hogy tudtam csak úgy lenni, „lebegni mindennek a tetején”.
Mit fogsz ezután másképp csinálni? Változtatott-e meg benned valamit a Nézőpont?
K. Á. B.: Még inkább biztatott az egyik műhelymunka arra, hogy nemet mondjak: merjek nemet mondani, amikor valami túl sok. Ez nagyon könnyűnek hangzik, de amikor a valós szituáció elé vagyok állítva, akkor egyáltalán nem könnyű ezt megtenni és kimondani. Viszont a saját magam érdekében kell nemet mondanom, hogy utána minél hosszabb ideig tudjak igeneket mondani. Mert másképp nem biztos, hogy túlságosan kellemes jelenlét tudok lenni bárki életében.
Volt-e olyan fejlődési terület (lelki, érzelmi, testi, szellemi, társas), amelyre különösen fókuszáltál a tábor alatt?
K. Á. B.: A Nézőponton engedtem, hogy folyjanak az események, nem ragaszkodtam egyik programhoz sem. Volt, amikor a teraszon lévő asztaltól messzebb nem jutottam, mert folyamatosan akadt egy ember, akivel beszélgessek. Nem fókuszáltam konkrétumra, csak ténylegesen a jelenlétre.
Mit gondolsz az idei témáról? Hogyan érkeztél meg?
Tillinger Eszter (résztvevő): A Nézőpontra vezető úton lenyugodtam, kipihentem magam, és ez segített figyelnem. A jelenlét téma nagyon érdekelt, hiszen azt vártam, hogy az egész lényemben fog fejlődést előhozni.
Történt-e ilyen változás?
T. E.: Igen. Az Osonó Színházműhely például azt adta át, hogy nem kell mindent komolyan venni, szabad kicsit hülyéskedni, szabad elengedned magad, szabad játszani, nem kell mindig foglalkozni azzal, hogy az emberek mit gondolnak rólad. Ott voltak olyan gyakorlatok, amik ezt segítették. Ha egy másik szituációban furcsán érezném magam, eszembe fog jutni az, hogy itt szabad lehettem. Félve mentem oda színészkedni, de azt mondtam, hogy kilépek ebből a komfortzónából és valami újat próbálok ki. Egy másik műhelyen, amely a korai nevelésben és a családban való jelenlétről szólt, nagyon sok technikát hallottam, amelyeket bár eddig is ismertem tanulmányaimból kifolyólag, de nem feltétlenül gyakoroltam őket. Tudatosult bennem, hogy például az étkezésben való teljes jelenléthez fejlődnöm kell. Vagy az,hogy reggel felkelek és nem rögtön indul a nap, hanem legyen egy kis énidőm, amikor jelen vagyok, megérkezem a testembe, lelkembe. Továbbá annak a tudata, hogy felnőtt vagy, van egy csomó dolgod, problémád, de mennyire jó, hogy erre is fontos szánni időt. Csak ott ültem a komolyzenés chill órában, feküdtem a füvön, simogattam a kutyát és nem gondoltam semmire. Olyan hálás voltam abban a pillanatban és azt mondtam, hogy Uram, ez mennyire értékes idő számomra: itt lehetek, semmire nem kell gondoljak és mégis jelen vagyok.
Egy pillanat alatt repült el az életünk Nézőpont 2024 állomásáról ez az utazás, napi akár 100 utas jelenlétében. Most pedig megállsz, veszel egy mély levegőt és lezárod azt az ötnapos folyamatot, ami meghatározta ezt az őszkezdést. És rájössz, hogy ez valójában egy új kezdet, egy további felfedezésekre hívó kaland. És végre jelen vagy.
Csiki Eszter
Fotók: András Attila
