Lelkinapon vettek részt a Hám János Bölcsőde és Óvoda pedagógusai szeptember 6-án. A programnak a szamosdarai plébánia adott otthont.
A szentmise után Mayer Nándor és Dali Attila lelkivezetők elmélkedése A remény emberei címet viselte. Ennek keretében elmélyülhettek a résztvevők az irgalmas szamaritánus történetében, s feltehették maguknak a kérdést: Ki vagyok én ebben a példabeszédben? Kivel tudok azonosulni? Milyen érzések törnek felszínre bennem a történet kapcsán? Hogyan lehetek én a közösségemben a remény embere?
Ezt előadás követte arról, hogyan alakult a remény fogalmának meghatározása az emberi történelem során az ókori filozófusoktól kezdődően napjainkig. Ennek végkicsengése, hogy bár a reményhez hozzátartozik a félelem, nem vakmerő bizakodással és nem is félelemmel a szívünkben kell elkezdenünk az új tanévet. Ugyanakkor a remény a keresztény ember részéről feltételezi a cselekvést. Ne legyünk csupán passzív szemlélői az eseményeknek, hanem munkánkkal járuljunk hozzá ahhoz, hogy reményünk beteljesüljön. A keresztény ember számára pedig a remény az örök élet.
Rövid szünet után dr. Szabó Thalmeiner Noémi egyetemi adjunktus vette át a szót, és ismerkedő, illetve közösségépítő játékokkal segítette a résztvevők közötti ismerkedést, a feloldódást, az egymásra hangolódást. Délután csoportmunka következett, melynek során jövőképet és küldetéstudatot igyekeztek körvonalazni a résztvevő pedagógusok. Kielemezték, melyek az erősségeik, a gyengeségeik, milyen lehetőségeket tudnak megragadni, illetve melyek azok a veszélyek, amelyekre esetleg a mindennapi munka során számíthatnak. A csoportok egyetértettek abban, hogy a siker kulcsa a hatékony kommunikáció, a kölcsönös bizalom és segítségnyújtás.
A lelkinap nagyon jó hangulatban telt, mind a kezdő, mind a tapasztalt óvónők örömmel, lelkesedéssel vettek rész a színes programon. Valóban megtették az első lépéseket az összekovácsolódás útján.
Scheitli Renáta óvónő
