A kassai vértanúk emléknapján, szeptember 7-én az idei évben is ünnepélyes szentmisére került sor, melyen a helybeliek a jelenlévő papsággal együtt az alvinci születésű Pongrácz Szent István vértanúszent közbenjárását kérték.
Immár 29 éve, hogy Szent II. János Pál pápa ünnepélyesen kihirdette Kassa városában, hogy a 405 éve vértanúhalált szenvedett Pongrácz István erdélyi magyar jezsuita, Grodeczky Menyhért lengyel születésű jezsuita szerzetes és Körösi (Crisinus) Márk horvát származású esztergomi kanonok közbenjáró segítségéért imádkozhatunk. Idei esztendőben újra ezt tettük az alvinci szórványközösségben.
Az ünnepélyes szentmisét Veres Stelian gazdasági igazgató celebrálta, ünnepi szentbeszédet mondott Antal Zoltán tűri plébános magyar nyelven, illetve Pasca Szilárd prefektus, plébános román nyelven, bátorítva a híveket a helytálló tanúságtételre, valamint emlékezésre szólítva fel, hiszen Pongrácz Szent István Erdély egyetlen hivataloson szentté avatott vértanúja.
Élettörténetük felidézése mellett keresztény felelősségünket világították meg a szónokok, példával szemléltetve, miszerint mindannyian életünk szőnyegét szövögetjük, melynek most csak a visszáját látjuk. Szövés közben nem mindig sikerül az eredeti minta útján haladni, de Isten, akié a szőnyeg, megengedi az esetleges hibákat és engedi mindezeket ,,beleszövődni” életünk szőnyegébe, értelmet adva nekik.
Mindennek az igazi szépségét akkor fogjuk látni, amikor a szőnyeg színét is megcsodálhatjuk.
Pongrácz Szent István életpéldája ebben bátorít minket, hogy mi is merjük hitünket megvallani a világban és várni a pillanatot, amikor minden úgy szemlélhetünk, ahogy van. Az erdélyi szent emléke és példája élő nemcsak a szülőfalujában, hanem a felnövekvő nemzedékben is, ugyanis a tegnap este ért végett az a kassai zarándokút, amelyen a májusban szervezett Pongrácz Szent István vetélkedő nyertes csapatai vettek részt Kassa városában és környékén.
Az alvinci templomban nemcsak Pongrácz Szent István embernagyságú szobra található, hanem ereklyét is magába zár a szobor, amely előtt imádkozva közbenjáró segítséget kérhetünk földi zarándokutunk kihívásaira. Kérjük, hogy Pongrácz Szent István életpéldája adjon erőt és lendületet keresztény életünk megélésére és hitünk mindennapi tanúságtételéhez.
Magyarországon és Erdélyben a 16-17. században a Habsburg-ellenes harcok állandó zaklatásnak tették ki és teljes bizonytalanságban tartották a lakosságot. Mohács után pedig a trónviszályok és a török megszállók kegyetlenkedései okoztak mérhetetlen nyomort és szenvedést az országban. Ehhez járult, mintegy betetőzve a bajokat, a 16. században a nyugati kereszténység vallási megosztottsága, aminek következtében az addig egységes keresztény társadalom egész Európában válságba került. Elkezdődött a vallás megreformálása.
A reformáció Németországban Luther fellépésével kezdődött; onnan terjedt tovább Európa többi országába. Így Magyarországra és Erdélybe is, főleg a németek lakta területekre. A másik reformátor, Kálvin Svájcban tevékenykedett, Az ő tanait főleg Magyarország és Erdély magyar lakossága között terjesztették. A reformációnak Kassán is sok követője akadt. A katolikus egyház is felismerte a reformok szükségességét a vallási életben. Próbáltak is cselekedni ezen a téren. A vallás megújítására törekedtek az egyházon belül. Ugyanakkor a reformáció terjesztésének visszaszorítására katolikus intézményeket, iskolákat létesítettek, amelyekbe képzett szerzeteseket hívtak meg oktatói és nevelői munkára. Emellett a hívek körében lelkipásztori tevékenységet végeztek. Munkásságuk eredményesnek bizonyult. Éppen emiatt éleződött ki a harc egyes reformátorok és a katolikus vallás hirdetői között. Az ellenségeskedések nemegyszer tragédiához vezettek. Ez történt Kassán is 1619-ben, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem felvidéki hadjárata idején, amikor az erőszakosságoknak három katolikus pap esett áldozatul.
Az erdélyi származású Pongrácz István volt a legidősebb a vértanúk közül. Régi magyar nemesi családból származott. Erdélyből, Alvincről került Kassára. A gimnáziumot Kolozsváron végezte, majd Brünnben és Prágában folytatta tanulmányait. A teológiát Grácban fejezte be. Pappá szentelése után Homonnára került iskolaigazgatónak. Később Kassára jött a városi kapitány meghívására, hogy ott a missziós munkában tevékenykedjék.
Leginkább Alvinczy Péter református prédikátor haragudott a jezsuitákra, különösen Pongrácz Istvánra és az ország minden bajáért és szenvedéséért a katolikusokat okolta. A feszült légkör nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Bethlen Gábor hadainak kassai bevonulása után az események tragikus fordulatot vettek. A felkelő sereg Rákóczi György vezetésével 1619. szeptember 3-án érkezett Kassa falaihoz. A városi tanáccsal megegyeztek, hogy a lakosságnak semmi bántódása nem lesz. Ennek ellenére miután szeptember 6-án bevonultak a városba, Rákóczi György parancsára mégis letartóztatták a királyi főkapitányt, Dóczy András generálist. A királyi házhoz pedig, amelyben a három katolikus pap tartózkodott, szigorú őrséget állítottak. Rákóczi György három nap múlva magával vitte Dóczyt, aki a fogarasi börtönben nemsokára meghalt. A bevonuláskor, szeptember 6-ról 7-re virradó éjjelén Bay Zsigmond prefektus vezetésével néhány hajdú megtámadta az őrizetben levő katolikus papokat. Arra akarták rávenni őket, hogy tagadják meg hitüket és térjenek át a protestáns vallásra. Miután ezt elutasították, mindhármukat embertelen kínzások között megölték és holttestüket a közeli szennygödörbe dobták. A gyászos esetet a kassai tanács latin nyelvű jegyzőkönyve is feljegyezte. Magyar fordítása a következő: „Ezután csütörtökön Rákóczi György kiküldött darabontjaival a generálist az erdélyi fejedelem nevében elfogatta s a lőcsei házba vitetve őriztette: szombaton pedig magával vitte, midőn éjjel, amely a szombatot megelőzte, a város előzetes tudta és beleegyezése nélkül a pápista papokat, két jezsuitát s harmadiknak a széplaki apátság kormányzóját, a Rákóczi gyalogosok prefektusa Bay Zsigmond (miként a hír mondja) felkoncolta és a kloakába dobatta: ahonnét azonban a tanács parancsára kihozattak és a földbe ásattak mégpedig éjnek idején.”
A tragikus eseményeknek tanúi is voltak. Ezeknek a vallomásait a kihallgatások során 1628. szeptemberében hivatalos oklevélben följegyezték. A vallomásokat Eperjessy István házgondnok és özvegy Gadóczy Zsófia tette, akik az események idején a tett szín¬helyén tartózkodtak.
A három pap vértanúságának híre gyorsan elterjedt a városban. A szenátus elhatárolta magát az eseményektől és a felelősséget Rákóczi György katonáira hárította. A három vértanú tanúsága talán inkább szól a mának, mint a múltnak. Mindig is meg volt az értéke az önfeláldozó szeretetnek, azonban napjainkban is időszerű az önmagunk akaratáról való lemondás és a Krisztusért vállalt áldozat. Segítsen bennünket életutunk áldozatainak megtételében közbenjárásával Pongrácz Szent István vértanú!
Kovács József
