Francisco de Zurbarán 1598 és 1664 között élt. A művészettörténet a spanyol aranykor festőjének tekinti. Velázquez kortársaként alkotásai főként egyházi és spirituális jellegűek, amelyeket a miszticizmus hat át. Emellett a katolikus megújhodás kiemelkedő művészének is tekinthető. Korai alkotásain érzékelhető az itáliai manierista művészek hatása, de ábrázolásmódja határozottan különbözik Velázquez realizmusától, ehelyett minden művét vallásos áhítat hatja át. A következőkben egy olyan festményét szeretnénk bemutatni, amelyen egy másik hozzá hasonlóan híres és elismert személyt jelenít meg, Nagy Szent Gergely pápát.
Gergely egy olyan időszakban foglalta el Szent Péter székét, amely kísértetiesen hasonlít jelen korunkhoz. Az évszázadra jellemző volt az éhínség, a népvándorlás és a háború is. Őt tekintik az utolsó római és az első középkori pápának, emellett az egyházban a kiemelkedő szolgálatával kiérdemelte a „Nagy” megszólítást is. Az arisztokrácia világában magasan elhelyezkedő Gergelyt elsőként a magány és a csend vonzotta. Visszavonultágát a II. Pelagius pápa által elrendelt szolgálat szakította meg, amely elindította és formálta apostoli küldetését. Az egyházi rend szentségeit és később a pápai szolgálatot is a másoktól jövő kérésre és a nép szükségére adott válaszként fogadta el. Az alázatos élet és a kereszténység szolgálata mellett kiemelkedett teológiai írásaival, amelyek egyháztanítóvá tették.
Zurbarán festményén egy idős alakot láthatunk, papi öltözetben, pápai palástban és tiarával a fején. Bár a díszes öltözet méltóságot és gazdagságot sugall, az enyhén meghajolt alak mégis alázatot sugároz. A kezében tartott könyv egyaránt utal írásaira és arra a könyvre is, amely élete vezérfonalát képezte, vagyis az evangéliumra. Az egész alakos kompozíciót összevetve az életrajzi adatokkal, állíthatjuk, hogy ezen festmény esetében is kitűnik Francisco de Zurbarán jellemábrázolásának zsenialitása.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2024/36-os számában.
