Rogier van der Weyden, születési nevén Rogier de la Pasture Tournai-ban látta meg a napvilágot 1399-ben vagy 1400-ban. A németalföldi festő Jan van Eyck mellett a késő gótika és a korai reneszánsz művészeti korszakok közötti átmenet jelentős mesterének tekinthető. Művei témájában, kompozíciói szerkesztésén észlelhető a középkor hatása. Dinamikus ábrázolásmódja azonban már a reneszánsz kor hatását sejteti. Főként oltárképeiről és korabeli portréiról vált híressé. A következőkben egy olyan alkotását szeretnénk bemutatni, amely három különböző jelenetben mutatja be Keresztelő Szent János életének főbb jeleneteit.
A panelek sorrendje balról jobbra a Lukács-evangélium által leírt események sorrendjének felel meg. Krisztus megkeresztelkedése tekinthető a kulcsfontosságú jelenetnek, amelyet a művész a központi panelen jelenített meg. Keresztelő János születése és névadása a bal oldalon látható, mint a sorozat kezdő jelenete, ezzel ellentétben pedig jobb oldalon a kivégzése, mint a földi élet kezdete és vége közötti két pillér. Krisztus tehát az egész oltárkép középpontjában áll. A jeleneteket faragott kő kapuk keretezik, amelyek további bibliai eseményeket jelenítenek meg a fő történethez kapcsolódva. Az oszlopokon megjelenített szoborfülkékben pedig a tizenkét apostol alakja ismerhető fel.
Van der Weyden festészeti stílusa és kigondolt koncepciója által a spirituális világ elérhetővé válik az egyszerű emberek számára is. Mintegy ablakot nyit a mennyei és a földi világ között. Ennek érzékeltetéséért különböző jeleneteket helyezett el háttér gyanánt a mindennapi életből, vagy a középső fő kompozíció hátterében egy alföldi tájat fedezhetünk fel. Itt találkozik van der Weyden művészeti koncepciója van Eyckével. A szent összeolvad a mindennapokkal, és ez utóbbi felé irányulnak a szent események.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2024/35-ös számában.
