Húsz évvel ezelőtt született meg a gondolat, hogy Debrecenben városával összefogva Nagyvárad és Bihar megye is szerepet vállaljon a virágkarnevál népszerűsítésében, továbbvitelében. 2006-ban csak Nagyváradra mentek át az autók, ez később kiszélesedett, és Bihar megye több települését is érinti a karneváli felvonulás. A virágkarneválról áthozott kocsik közül idén sem hiányzott a Szent Korona, valamint a koronázási jelvények.
A hagyomány szerint az augusztus 20-i virágkarnevált követően érkeztek át a kocsik Debrecenből, augusztus 21-én Nagyváradon vonultak fel, másnap augusztus 22-én reggel 8 órakor szokás szerint Bihar községből indult útnak a karaván, hogy a megállók során eljusson Paptamásiba, Biharfélegyházára, Bihardiószegre, Csokalyra, Székelyhídra, Kiskerekibe, Ottományba, Értarcsára, Érkörtvélyesre és Érmihályfalvára – írta meg az útvolnaltervet az RMDSZ beszámolója alapján az erdon.ro. A karnevál idén első alkalommal érkezett Érkörtvélyesre és Érsemjénbe.
A virágkarneválról áthozott kocsik közül idén sem hiányzott a Szent Korona, valamint a koronázási jelvények. A Szent Korona állítólag 175 évvel ezelőtt már járt az Érmelléken, erről két tanulmányt is közölt Szabó József diószegi helytörténész A Szent Korona az Érmelléken címmel.
A kalandos történetű Szent Korona hollétéről Szabó József helytörténész így ír a második tanulmányában: „A Korona 1849. augusztus 10-én még egyszer megfordult Biharban, ezúttal Váradon, a püspöki palotában. Ennek helytörténeti vonatkozásáról egyelőre keveset tudunk. Görgey Szegedről hozatta fel, hogy állítólag felajánlja azt Konstantin orosz nagyhercegnek. Miután a tervből nem lett semmi, útnak indult a Korona Nagyszalonta és Arad érintésével, Lugoson át Karánsebesnek és Orsovának. 1909-ben került elő az a féltve őrzött családi legenda is, mely a korona Patay József gombai kastélyában tartózkodásáról beszél még a váradi megérkezés előtti időkből. Mikor Szemere Bertalan a koronával Váradon volt, Bónis Sámuel akkor Görgei közvetlen környezetében tartózkodott. Szemere saját bevallása szerint Aradon felpróbálta a koronát, és mint írja „meggyőződtem, miképp e föveg nem emberi fejre való” – az a pletyka járta, hogy V. Ferdinánd alig bírta fején a koronát súlya miatt. A ládát állandóan magával hurcolta azt hazudva környezetének, hogy fontos iratok vannak benne (Ipolyi Arnold: A magyar szent korona és koronázási jelvények története és műleírása. Bp., 1896: 125). Szemere negyedmagával (Házmán Ferenc, Grimm Vince és Lóródi Ede) ásták el a koronát ott, ahol Orsován és a titokról esküt is tettek. Érdekes, hogy előbb egy karánsebesi vendéglő egyik szobájában próbálták elásni, és az ásás felett tüzet is gyújtottak – érdekes visszatérő motívum. Később Szemere elárulta Kossuthnak a rejtekhelyet, ez utóbbi pedig, lelkiismeret-furdalástól gyötörve, titkos küldöttek által igyekezett meggyőződni a korona jó rejtekéről, esetleg kiásását és titkos kivitelét szorgalmazva. Kossuth egyik bizalmasa, az emigrációban csak osztrák spionként számon tartott (valójában megbízóit is megvezető), kalandor előéletű Böszörményi Wargha István, későbbi váradi főjegyző volt az, aki „lefülelése” után pénzért árul(hat)ta el az osztrákoknak a korona hollétét.”
A tanulmány további részében kiegészít ezt: „Összefoglalva az eddigi információkat, a Korona holléte 1551 első felében bizonytalan, inkább 1849 január elején, mint nyara végén lehetett Érmelléken. Mivel csak közvetett információk bizonyítják az 1849 januári hajdúszoboszlói tartózkodás lehetőségét és időtartamát, valamint a debreceni érkezés időpontját, az érmelléki tartózkodás akár még igaz is lehet. Ez utóbbira viszont ugyancsak nincs elég meggyőző, közvetlen bizonyíték. További levéltári kutatások szükségesek a végleges tisztázáshoz.”
Az egyik legrégebbi épségben megmaradt beavató korona történetéről Szabó József diószegi helytörténész tanulmányait IDE és IDE kattintva érdemes elolvasni.
