Nyáron, amikor a legtöbb egyházi intézményben (is) nyaralni mennek, az újságírók, szerkesztők rendszerint vakarják a fejüket, hogy miről szóljanak a hírek. Az „uborkaszezonban” – ahogyan magunk között hívjuk ezt az időszakot –, amikor elő kell ásni, hosszas erőfeszítés során kell felkutatni a híreket, igazi felüdülést jelent egy-egy nyári tábor beszámolója. Ezek a cikkek közel sem jelentik az újságírás csúcsát, nehéz újat felmutatni bennük, mégis valami olyan történik ezekben a táborokban, ami mellett nem szabad elmenni szó nélkül. A gyermekeknek és fiataloknak szóló egyházi táborok jelentős nyomot hagynak a résztvevőkben, a programok gyümölcsei pedig évek, akár évtizedek múltán érnek be.
Jól emlékszem, hogy én már „rutinos” táborozónak számítottam, amikor a húgomat rávettem, hogy menjen el egy katolikus nyári táborba. Amikor el kellett indulni, hatalmas könnyeket hullatott, mert nem akart menni. A tábor végén lufikkal, „Isten hozott” feliratokkal vártam haza, részben háborgó lelkiismeretem megnyugtatása miatt, részben mert valóban vártam őt haza. Bár nagyon örült a kedvességnek, közben beláttam, hogy mégiscsak jó döntés volt „elküldeni” őt táborozni, ugyanis sokkal jobb kedvvel, élményekkel telve tért haza.
A táborok során a gyermekek és fiatalok olyan közösségi élményre tehetnek szert, amit máshol egyre nehezebb megtapasztalni. A játékos, mégis tartalmas együttlétek, a mindig újdonságot rejtő ismerkedések, az új barátok, a másik megismerése fontos közösségi tapasztalattá válnak. A nyögvenyelős bemutatkozások, az esetlen ismerkedési kísérletek a próbálkozások során egyre csiszolódnak, a fiatalok megtanulják, hogy miként tudnak bekapcsolódni egy társaságba, megtanulnak kötődéseket kialakítani. Megtanulják a nézeteltéréseket kulturált módon rendezni, a tőlük különböző emberekre és megközelítésekre nyitottabbá válnak. Időközben akár vezetői készségekre is szert tehetnek a különböző csoportok és táborok vezetése révén. Eközben ugyanakkor saját magukat is jobban megismerik, felismerik erősségeiket és gyengeségeiket, felfedezik korlátjaikat, és hogy miként tudnak azokon túllendülni. Az egyházi táborok mindemellett programjuk és a kialakított légkör révén az istenélményt is emberközelbe hozzák, megtapasztalhatóvá válik a szentnek a közelsége, mélyülhet, formálódhat a gyermekek és fiatalok hite.
Miután a húgom részt vett az első nyári táborában, a szívélyes fogadtatást követően ő maga is mindig hasonló módon várt haza a táborokból. Isten is hasonló módon vár mindannyiunkat!
