Minden lépés nyomot hagy – lengyelországi zarándoknapló

0
1374
Lengyelországi zarándoklat. Fotók: Hölgyes Pál-Zsolt

Zarándoknapló Európa egyik legnagyobb Mária-kegyhelyén, Lengyelországban megtett zarándoklatról és kirándulásról, amelyen augusztus 12–17. között ötvenöten vettek részt Felső-Háromszékről. „Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr.” (Iz 55,8) Fülöp Zsófia benyomásait olvashatják.

Nem az út a fontos, hanem hogy hova és kivel teszed meg. Összerázódott csapat, a zöme már jól ismeri egymást. Nem az első közös út, tavaly ősszel döntöttek arról, hogy a mostani zarándokutat is együtt teszik meg. Aki meg elsőre jelentkezett, hamar bekapcsolódott egy olyan közösségbe, amely lélekben összeforrt. Mégis mindenkinek a saját útja, a saját megmérettetése mind lelkileg, mind fizikailag, mondhatni erősítő utazása.

Kérdés, hogy miért is van ennyire szükségünk napjainkban egy zarándokútra. Vágy az elcsendesedésre, a gyaloglásra, az utazásra? Hiszen már hétköznapjaink, életünk is zarándokútnak felel meg, mégis most többről van szó, keresed a választ azokra a kérdéseidre, amelyeket indulás előtt meg sem tudtál fogalmazni.

Aggteleki barlangtúra

A koncertek helyszínéül szolgáló Hangversenyteremben énekhang csendül – „vándor fecske haza talál, édesanyja fészkére száll” –, a székelyek régi himnuszát hallgatja magyar, szlovák és lengyel kiránduló. Kigurul egy könnycsepp, magyar földön zeng a székely himnusz.  A sok fekete szín, a kormos képződmények, sziklák, mind-mind az elődök emlékeit őrzik – halljuk Jánó Árpád akolitustól, a zarándokút megálmodójától. Hatalmas termek és képződmények sokasága jellemzi az aggteleki cseppkőbarlangot; függő-, állócseppkövek, cseppkőoszlopok, cseppkőzászlók között vezet az út, elénk tárul a látványos Oszlopok csarnoka, a híres Anyósnyelv, a gyermekek kedvencei, a Mikulás és a Tigris.

Kassa és a wieliczkai sóbánya

Szlovákia keleti részén helyezkedik el Kassa, ahol a Hernád folyó elhagyja a festői erdős völgyet és a széles síkságra folyik – az ország legrégebbi városainak egyike. A Fő tér közepén látható a Szent Erzsébet-székesegyház impozáns, gótikus épülete, tőle északra az Orbán-torony, valamint a zenélő szökőkút túloldalán az Állami Színház monumentális tömbje. A város szimbóluma, a kassai dóm Felvidék legcsodálatosabb középkori műemléke, a magyar gótikus művészet legkiemelkedőbb alkotása. A templom legszebb és legértékesebb műkincse a gazdagon díszített főoltár, legnépszerűbb látnivalója pedig II. Rákoczi Ferenc kriptája. Néhány utcával tovább a Márai Sándor-emlékház az 1930-as évek egyik legelismertebb magyar írójának állít emléket. Az Ég és föld című könyvéből idézek „Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. (…) Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek. (…) Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van: elvezetnek valahová. Nemcsak mi haladunk az utakon; az utak is haladnak velünk. Az utaknak céljuk van. Minden út összefut végül egyetlen közös célban.” Ez a gondolat vezérel tovább a wieliczkai sóbányába.

Az UNESCO világörökségi listáján szerepel a Krakkó mellett található wieliczkai sóbánya, amely méltán nevezetes tárnáiról és termeiről. A sóbányában megfordult Kopernikusz, Goethe, Chopin, Szent II. János Pál pápa és Bill Clinton is. A kétórás út alatt a bányászati technológia fejlődésének minden szakaszát megismerhetjük, látványos szobrokban és makettekben gyönyörködhetünk. 378 lépcsőfok megtétele után elénk tárul a Szent Kinga-kápolna, a sóbánya legcsodálatosabb terme, amelyet föld alatti templomnak is nevezhetünk. A kősó az alapja a csillároknak, szobroknak, szentélyeknek, művészi faragványoknak. 1999-től látható itt II. János Pál szobra is, Stanisław Anioł bányász alkotása, de a főoltár magába foglalja Szent Kinga és a két mellékalak, Szent József és Szent Kelemen szobrát.

Częstochowa – Lengyelország lelki fővárosa

Van egy szép legenda, amely szerint Szent Lukács evangélista készítette az egyenes tartású, álló Mária-alakot, bal karján Jézussal, a Fekete Madonna hodégétria ikont (szerk. megj.: az ikonfestészetben az Istenszülő-ábrázolások ikonográfiai típusának egyike). A Jasna Góra, Fényes Hegy – a magyar alapítású rend, a pálosok által őrzött kegyhelyen járunk, itt látható Lengyelország Királynőjének kegyképe. A Fekete Madonna csodálatos erejét alátámasztják a mankók, amit azok hagytak ott, akik járni kezdtek, és a fogadalmi ékszerek, táblák…

A częstochowai kép nagy jelentőséggel bír a lengyelek számára, a 17. század második felétől hét ruhát kapott, köztük a legszebb rubinokkal, gyémántokkal, gránátokkal, türkizzel és gyöngyökkel díszítve.

A hely lelki értékét nekünk, magyaroknak a szentmise adta meg. A közös ima ereje nagy, ahogy Jézus is mondja – benne volt hitünk és reményünk –, éreztük, hogy fohászunk nem marad viszonzatlanul, Isten gondol ránk, és megsegít bennünket, ha rábízzuk magunkat!

Auschwitz és Birkenau

Az auschwitzi haláltábor látogatása megrekeszti a jelenedet, a legerősebb embert is kettétöri. Bármerre nézzel, csak a néma fájdalmat érzed, minden apró kőbe bele van vésve az emberiség legszörnyűbb tette. Többször feltevődik a kérdés, hogy fényképezd vagy csak érezd a látottakat. De ezt nem lehet megtagadni, nem a te fényképezőgéped semmisíti meg a bűnt, azzal, hogy nem örökíted meg az egykori náci koncentrációs és megsemmisítő tábor maradványait, nem oldod meg a világ fájdalmát, sőt félreteszed, tagadod!

Krakkótól 60 kilométerre vagyunk, nagyjából 1,1 millió embert öltek itt meg, akiknek körülbelül 90 százaléka zsidó volt. Ezen kívül itt vesztette életét 150 000 lengyel, 23 000 cigány, 15 000 szovjet fogoly, 400 Jehova tanúja és több tízezer eltérő nemzetiségű ember – mind Emberek!

Mintegy 700 fogoly kísérelt meg szökést az auschwitzi táborokból, ebből hozzávetőlegesen 300 volt sikeres. Akit elfogtak, annak büntetése a szökési kísérletért az éhhalál volt.

Wadowice, Szent II. János Pál szülővárosa

Csendes kisváros, a zaját, a mozgalmasságát a zarándok turisták adják. Számomra az a hely, ahol félreteszem szorongásaimat, félelmeimet, zaklatottságom – itt született Karol Wojtyła, a későbbi II. János Pál pápa, a 20. század legszeretettebb pápája. A hely ereje meghozta lelkemben „a békesség ritka adományát, a gondtalanságot, amit koldusok és névtelen emberek is megélnek” – most kezdem érteni Müller Pétert. Ez az a hely, ahol minden elkezdődött, mondta egyszer a pápa.

Többszörösen érzem a néma sírás erejét, a pápa szülőházának megtekintése, életútjának részletes megismerése és elsősorban a főtéren álló Szűz Mária-bazilika (1791–1798 között épült), ahol megkeresztelték a pápát, mind oda vezet. A kezemet jó barát fogja, a jó Isten adta mellém, fülembe súgja, ne sírj, mert én is mindjárt zokogok! Egymás kezét szorongatjuk, egymást erősítve most már tudjuk, hogy tovább tudunk lépni, bármi is történne!

A várost látogatva, a templom mögötti kis cukrászdában feltétlenül meg kell kóstolni II. János Pál kedvenc süteményét, a különleges tojáslikőrös krémest, a kremówka papieskát. A szuvenírboltokban egy bevásárló zsákra bukkantam a következő felirattal: Tell me who you love and I will tell you who you are – mondd meg, kit szeretsz, és én megmondom, ki vagy – magam számára értelmezzem, a saját nyelvemen. Mert az irgalom kérése nem gyengeség, hanem az ember egyik erkölcsi erénye, ami képessé tesz a segítségnyújtásra, akkor is, amikor nem elvárható. Embertársaink elfogadása, szeretete megbocsájtja az auschwitzi bűnöket is, meg a mieinket is. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvösséget szerezzen a világnak.” (Jn 3,16–17)

Megérkezés – találkozás önmagaddal és Istennel

Minden perc, lépés nyomot hagy. A lelki zarándoklat mélypontját az otthon adja, ott hajt rügyet, bont virágot és hoz gyümölcsöt! Most már én is tudom, hogy: „Valaki értem imádkozott, / Talán apám, anyám régen? / Talán más is, aki szeret. / Jó barátom vagy testvérem? / Én nem tudom, de áldom Istent, / Ki nékem megváltást hozott, / És azt, aki értem csak / Egyszer is imádkozott.” (Reményik Sándor: Valaki értem imádkozott)

A hazavitt szeretet, az otthonod csendje, családod ölelése és templomod hívó harangszava megteremti a találkozást önmagaddal és Istennel. Légy te is részese ennek!

Köszönet a megszólításért és a lelki kísérésért Hölgyes Pál-Zsolt plébánosnak és Jánó Árpád akolitusnak, és mindenkinek, aki társ volt az úton!

Fülöp Zsófia