A CSIT (Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó) második reggelére ébredtek a táborlakók. Már ismerős volt a terep, ismerős a program egy része, már nem új és ismeretlen minden. Reggeli tornán kinyújtóztathatták végtagjaikat, és előkészíthették izmaikat az egész napos megpróbáltatásra. Majd szétszéledtek táplálék után, avagy kezdődött a reggeli.
Ma volt a második reggel, amikor a több helyszínen zajló, különböző imamódok közül választhattak a jelenlévők. Mindenki kedvére választhatott imaformát, és mind a csendességet kedvelők, mind a nagyobb hanggal járó ima kedvelői találhattak magukhoz illőt, ugyanis dicsőítés, zsolozsma és szemlélődés is szerepelt a listán több társukkal karöltve. Az Istennel töltött idő után újra egy helyre gyülekeztünk, ahol a himnusztáncból tanulhattunk meg új mozdulatokat. Majd mindenki felkerekedett és a tanítások helyszíneire igyekezett.
Megújulni az imaéletemben címmel folytatták a tegnap elkezdett előadássorozatot az előadók, majd a megtapasztalásokban mélyítették el mindazt, amiről szót ejtettek.
Következő lépésben kiscsoportra igyekeztek az emberek, ahol a már ismerős arcok köszöntötték őket. Most már az ismerkedés részen túl voltak, így mélyebb beszélgetések alakultak ki a felvetődő témák kapcsán. „Ahogy a vas formálja a vasat, úgy formálja egyik ember a másikat.” (Péld 27,17) mondja a Szentírás is. A résztvevők megtapasztalhatták kiscsoport erejét, hiszen a kimondott szavak formálták egymást és önmagukat is. Persze mindezen együttlétbe játékokat is belecsempésztek a kiscsoportvezetők, melyek szintén a közösség alakulását szolgálták.
A délelőttünk el is repült, hiszen a következő esemény már az étkeztető sátraknál az ebéd volt. Rövid szünet után, vérserkentőként újabb részt lepleztek le a himnusztáncból, majd elindultunk a kegytemplomba, Nagyboldogasszony-napi ünnepet ülni… Az ünnepi szentmise előtt egy rövid ráhangolót hallhattunk Kiss Endre spirituálistól, aki többek között a szentmise misztériumáról is szót ejtett. A szentmisét Tamás József ny. segédpüspök celebrálta. Felemelő szertartás volt, Nagyboldogasszony ünnepét Mária lábánál ünnepelni sok száz csillogó szemű fiatallal és azokkal az érdeklődőkkel, akik részt vettek a nyitott szentmisén. A szertartás végén újra visszatértünk a táborhelyre, ahol már készenlétben álltak a délutáni műhelyek, melyeket izgatottan vártak a részvevők. Arra viszont nem gondoltak, hogy az időjárás egy olyan dolog, ami Isten kezében van és senki más nem irányíthatja, így kissé meglepve tapasztaltuk az erős széllökéseket, melyek a sátorlapokra olyan hatással voltak, mint a muzsika a szerdai táncoskedvűekre. Ám ez nem szegte hangulatunk, műhelyek után, a nap utolsó étkezésére gyülekeztünk, ugyanis vacsora után újra visszatértünk a kegytemplomba, hiszen az elmaradhatatlan szentségimádás következett.
Leírhatatlan az a látvány, amikor ennyi fiatal egy szívként imádja Jézust. A könnyes, de mégis boldog szemek, az áhítattal éneklő emberek, a rengeteg gyónó és a zenekar együtt maradandó élmény, de inkább egy pecsét az ember szívén. „Újíts meg engem, Istenem” az idei mottó, és este a templomban láthattuk, ahogyan az addigi erős falak leomlanak, és átveszi az Úr hatalmas szeretete a helyet.
CSIT
Fotók: Antal Zsófia, Csog István Csaba, Kozma Eszter, Sebő Zsolt, Sorbán Mónika
