Évfolyamunk diakónusait Isten szolgája Márton Áron püspök 1971-ben két alkalommal és két helyszínen szentelte pappá: április 18-án a gyulafehérvári székesegyházban tízen (hat gyulafehérvári, két nagyváradi, egy szatmári és egy temesvári egyházmegyés), majd szeptember 12-én Ditróban a Jézus Szíve-nagytemplomban ketten (két ditrói születésű) részesültünk a papság szentségében.
Tizenkettőnkből négyet Isten már magához szólított: Sáska Jenő és Siklódi Sándor ditrói, Kolozsvári István nagyváradi és Cserháti Ferenc szatmári évfolyamtársunkat. (Cserháti Ferencet, a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom–budapesti segédpüspököt egy évvel ezelőtt, 2023. július 22-én hívta haza az Úr.) A jelenleg élő nyolc osztálytárs közül hatan gyűltünk össze 2024. augusztus 7-én és 8-án a Hargita megyei Libánban. László András volt újtusnádi plébános, aki ebben az évben ment nyugdíjba és a Csíkszereda melletti Szécsényben telepedett meg, valamint Szabó Árpád, aki több évtizedes németországi tartózkodás után néhány éve Magyarországon talált új otthonra, egészségi okokból kifolyólag nem tudtak eljönni a találkozóra.
A hat jelenlévő közül Gábor Zoltán szépvízi plébános az egyedüli, aki még aktív. Mi, többiek nyugdíjasként szolgálunk ott, ahol igénylik munkánkat. Pálos István nagyváradi kanonok kisegít a helyi székesegyházban, Ambrus Vilmos, aki nyugalomba vonulása után is Marosludason maradt, továbbra is gyakran vállal a városban lelkipásztori tevékenységet. Sándor Tivadar az év egy részét szüleinek aradi házában, másik részét Libánban tölti. Ebből kifolyólag vasárnaponként a gyergyóújfalvi templomban mutat be szentmisét. Ferencz István a székelyudvarhelyi Pastor Bonus Papi Otthon lakója. Én jelenleg is Linzben, illetve Gyergyószentmiklóson, szüleim volt házában töltöm napjaimat.
A Sándor Tivadar által szervezett libáni találkozóra csatlakozott hozzánk két kántoriskolás osztálytársunk, Égei Lőrinc volt teológiai adminisztrátor és Korodi Béla nyugalmazott csatószegi kántor is feleségével, Juliannával és Zoltán fiukkal.
A programot közös vacsorával kezdtük a csodálatos fenyvesek között. Másnap, csütörtökön délelőtt, Szent Domokos emléknapján a gyergyóújfalvi templomban, számos hívő jelenlétében adtunk hálát Istennek az elmúlt ötvenhárom évért. Házigazdánk engem kért fel, hogy legyek főcelebráns. Felemelő volt a liturgia ünneplése, amelyen a helyi plébános, Tankó Géza, volt tanítványom köszöntött minket. Prédikációjában Sándor Tivadar Istennek a papi szolgálatra való meghívásáról és a hűségben eltöltött évekről-évtizedekről beszélt. Ezért a hűségért adtunk hálát, és megköszöntük Istennek, hogy megtartott minket ezen a pályán. A szentmise végén, az áldás előtt röviden megemlékeztem a négy elhunyt évfolyamtársunkról, és én is kiemeltem, hogy mind a tizenketten, akiket Márton Áron püspök pappá szentelt, hűségesek maradtunk a papi szolgálathoz. Az áldás előtt a hat ministráns egy-egy fehér rózsaszálat adott át nekünk.
A szentmise után együtt voltunk a Libán-tetőn a fehér asztalnál, Sándor Tivadar vendégszeretetét élvezve. Közösen elhatároztuk, hogy ha Isten is úgy akarja, jövő évben ismét találkozunk, és egyúttal a 60. érettségi találkozónkat is megtartjuk. Ezt a tervezett találkozót a csíksomlyói Jakab Antal Házban szándékozunk rendezni 2025 júliusában vagy augusztusában. Adja Isten, hogy a mostani találkozóhoz hasonlóan akkor is tudjunk majd közösen hálát adni Istennek és örvendeni egymásnak.
Vencser László
