Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek, Magyarország prímása a Vatikáni Rádiónak adott interjújában arról a meggyőződéséről szólt, amely hivatását ösztönözte. Továbbá a bíboros személyes hitéleti útjáról is beszélt, amely családjában formálódott a kommunizmus időszakában, valamint arról a tiszteletről, amelyet a magyarok éreznek Nagyboldogasszony és Szent István ünnepe iránt. A helyi egyház augusztus 20-án tartja, a világegyházban augusztus 16-án ünnepelik Szent István liturgikus emléknapját. Magyarország több mint fele keresztény, és a kommunista rendszert követően a hit a remény magvát kínálja Európában, amely egyre inkább hajlamos arra, hogy elveszítse gyökereit – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros.
Bíboros úr, néhány napon belül tartja Magyarország Szent István ünnepét. Melyek a főbb események? És miért olyan jelentős ez az ünnep?
Szent István volt az ország első keresztény királya. Uralkodása idején, ezer évvel ezelőtt Magyarországot nem durva eszközökkel, hanem a meggyőződés és a szervezettség módszereivel tették kereszténnyé. Szent István a magyar állam egységét is jelenti. Emiatt nemcsak a hívő katolikusok, hanem mindenki tiszteli személyét és ezt az országos szinten megünnepelt emléknapot is. Ami a programot illeti, minden évben egy katonai eseménnyel kezdődik a nap: az új tisztek leteszik az esküt. Ezt követik a politikai, majd délután a vallási események, mint a szentmise a Szent István-bazilika előtt és a nagy körmenet az első szent király megmaradt Szent Jobb ereklyéjével. A körmenetet követőn kerül sor a tűzijátékra. A nap népszerű ünnepléssel zárul.
Hogyan magyarázná el egy külföldinek, hogy a magyarok számára ki Szent István? És miért olyan széles körben elterjedt a kultusza az egyházban?
A magyarok számára általában Szent István az a király, akinek nemcsak célszerűségből voltak keresztény elvei. Keresztény lett, mint apja, Géza fejedelem, de személyes meggyőződésből is. Mindent megtett tehát a keresztény kultúra és világnézet megerősítése érdekében. Magyarországon ez a gazdasági fejlődéssel és a körülöttünk élőkkel való új kapcsolat kialakításával is járt. Ezért a történészek meg vannak győződve arról, hogy ettől a nagy döntéstől függött a magyarság, mint nép fennmaradása. Szent István azt akarta, hogy a magyarok bekerüljenek az európai keresztény népek nagy családjába. Nagy döntés volt, mert a király misszionáriusokat kért, főleg Nyugatról. Élete során azonban a keresztény Nyugat és Kelet még nem vált szét egymástól. István király 1038-ban halt meg, tehát a keleti egyházszakadás előtt. Ezért az ortodox egyház is szentként és apostolként tiszteli, aki megtérítette népét.
Szent István alakja Magyarország, mint keresztény ország történelmének kezdeteihez vezet vissza bennünket. Más európai országokban ez a kapcsolat a kereszténység által fémjelzett történelmi gyökerekkel elveszni látszik. Néha ezek a gyökerek vitathatónak, eltávolítottnak vagy megtagadottnak tűnnek. Mi a véleménye erről a kulturális trendről?
Számunkra alapvető marad a „Mit brennender Sorge” kezdetű enciklika, amelyet XI. Piusz pápa tett közzé 1937-ben, a II. világháború előtt. Ebben megállapításra kerül, hogy a nemzetek mint kulturális közösségek a saját nyelvükkel, emlékezetükkel, saját struktúráikkal és kultúrájukkal valódi értéket képviselnek, a teremtés gazdagságához tartoznak, ezért kedvesek a Teremtőnek. A Bibliában több helyen azt találjuk, hogy még az utolsó ítéletkor is az Úr ítéli meg a népeket. Még a népeket is, nem csak az egyéneket. Tehát a népeknek bizonyos szerepük van Isten nagy tervében, de a nemzetek nem képviselik a legfőbb értéket. A nemzetekre így tekinteni bálványimádás lenne, ezért mindig ezt az egyensúlyt keressük, amelyet a pápai tanítás kijelöl. És ez a tanítás napjainkban is aktuálisnak tűnik.
Ebben a helyzetben mit jelent a keresztény hit nyilvános megünneplése Szent István esetében?
A nyilvános és a magánszféra nem választható el az emberi életben, a társadalmak életében, mert a döntések, még a magánszférában is, kihathatnak a társadalomra és fordítva. És így soha nem marad üresen a köztér, az utcák, a terek. Vagyis nem lehetséges, hogy ne létezzenek olyan szimbólumok, amelyek kifejeznek valamilyen világlátást. Még a kommunizmus idején is sok szobor volt, sok minden, ami a kommunista világnézetet fejezte ki. Albániában például Enver Hodzsa diktátor piramist építtetett magának Tirana központjában. Tehát a köztér nem marad teljesen üres. És a keresztény szimbólumok? A templomok például azt jelzik, sok nemzedék felismerte, hogy nem a mindennapi élet a legfőbb horizont, hanem van egy magasabb horizont, amely értelmet és értéket ad életünk apró dolgainak. Ezért fontos, hogy gondoljunk időnként legalább a nagy ünnepekre, erre a valóságra.
A mai magyar fiatalok talán nem élték át azokat a nehézségeket, amelyekkel az előző generációk – mint az Öné – a hit megélésében és a tanúságtételben találkoztak olyan időkben, amikor a politikai hatalom ki akarta írtani a kereszténységet a nemzeti identitásból. Abban a nehéz időszakban, amikor fiatal volt, mi segített abban, hogy ne veszítse el a hitét?
Először is a szüleim, a családunk, mert nemcsak otthon imádkoztunk, hanem a vallási ünnepekről is beszélgettünk, együtt jártunk templomba, de édesapám is tanított minket katekézisre. Aztán megtudtuk, hogy édesapám jogászként nem gyakorolhatja a hivatását, mert túlságosan vallásosnak tartják. Édesanyám, aki tanár volt, nem taníthatott, mert túlságosan vallásosnak tekintették. Tehát láttuk, mi volt fontosabb az életben. Természetesen a hit állt az első helyen. Így mindezt nem tragikus módon élték meg a szüleim, hanem természetesen, vagyis a hitnek abban a természetességében, hogy Isten a legfőbb, és hogy a vallás a legfontosabb az életünkben.
Amit elmondott, hogy a szülei katolikusok voltak, és ezt nem titkolták, és hogy a kommunista rezsim megtiltotta nekik a hivatásuk gyakorlását, mit jelentett ez az Ön számára? Példa volt? Volt szerepe abban, amikor elfogadta a papi hivatást? Mesélje el azt is, hogyan fedezte fel hivatását egy hasonló kontextusban…
Biztosan [volt szerepe abban]. Ha a hit a legfontosabb az életben, akkor mások hitének szolgálata, a hit közvetítése, a hit oktatása, és mindenekelőtt a hit szolgálata a liturgiában az élet legnagyobb dolgai. A legfontosabbak, amiket az ember megtehet, és a leghasznosabbak, mások üdvössége érdekében is. Ez a fő motiváció, amit már ifjúként éreztem. Így aztán fokozatosan arra a döntésre jutottam, hogy belépek a szemináriumba.
Ferenc pápa azt akarta, hogy a szentévet megelőző év különleges legyen, az ima éve. Hogy éli meg ezt az évet?
Az imaéletem középiskolás koromban kezdődött. A napot mindig Szent Pál korinthusiakhoz írt első leveléből a Szeretethimnusszal kezdtem, a napot pedig a Te Deum elimádkozásával fejeztem be. Tehát az ima keretet adott napjaimnak. Lelkiatyám azt ajánlotta, hogy elmélkedjek egy kicsit a Szentíráson: nem több, mint 10 percet, mindig, minden nap. Egy részletről az Újszövetségből, ami szintén nagy segítség az életben való eligazodásban az ima évében, ami most zajlik.
Az egyházmegyében pedig vannak személyes és közösségi programok, rózsafüzér minden első szombaton délelőtt 10 órakor. Tartunk imát a Szent István-bazilika előtt, a téren, ahol az emberek térden állva mondják el a rózsafüzért, amely nagy tanúságtétel a világ előtt. Továbbá az Örökimádás templomban minden nap van szentségimádás reggel 8-tól este 6 óráig. Egy másik templomban, a Szent Angyalok templomában egész nap – még éjszaka is – szentségimádást tartunk. Ezentúl minden első pénteken 6 órakor az Emmánuel Közösség imaestet szervez szentmisével és gyónási lehetőséggel. Szintén minden csütörtökön 20 órától péntek reggel 5 óráig tartanak szentségimádást a Szent István-bazilikában. Aztán a pesti ferenceseknél van gyónási lehetőség minden nap 6 és 22 óra között. Végül minden első szombaton rózsafüzért és szentmisét tartunk a családokért és a fiatalokért. Most próbáljuk meghatározni azokat a templomokat, amelyekben lehetőség lesz a Szentszék által biztosított búcsúk elnyerésére.
Egy pillanatra visszatérve Szent Istvánhoz, már majdnem Nagyboldogasszony ünnepe van, és tudjuk, hogy Szent István nagy tisztelettel adózott a Szűzanyának. Milyen jókívánsága van erre az ünnepre? Van valami különleges gondolata ezekre a napokra?
Igen, Szent István felajánlotta a koronáját és országát Szűz Máriának. Magyarország volt az első ország a hagyomány szerint, amelyet felajánlottak a Szűzanyának, ezért Magyarországon Szűz Máriát népünk védőszentjeként tisztelik. Öröm azt tudni, hogy sok más nép is van, amely időközben Szűz Máriát választotta védőszentjének, mert ugyanannak az édesanyának több gyermeke is lehet.
Deborah Castellano Lubov / Somogyi Viktória – Vatikáni Rádió
