A CSIT napjait mindig önkéntes napok előzik meg. Ez idén sem volt másképp, így mikor a résztvevők megérkeztek, a szervezők és önkéntesek tárt karokkal, nyitott szívekkel várták őket, hiszen van, aki hetek, van, aki már hónapok óta erre a pillanatra áhítozott, hogy találkozhasson a részvevőkkel, így az önkéntes napok és a CSIT első napja szépen összesimulva váltották egymást.
A kiscsoportvezetők már javában a csoport tagjainak megismerésére készültek, mindenki az utolsó simítások elvégzésére törekedett, közben pedig új arcokkal bővült a helyszín, ismeretlen fiatalok izgatottságától kezdett egyre zajosabb lenni a regisztráció tere. Délutánra már megérkeztek a résztvevők is. Az ifjúsági főlelkész és a főszervezők köszöntője után pedig köszöntött minket Kerekes László segédpüspök.
„Mert ő ma is képes minket megújítani”, hangzott a segédpüspök buzdítása az idei mottó nyomán, ugyanis arra hívta a fiatalokat, hogy ne ugyanúgy menjenek haza, mint ahogyan érkeztek, hanem lépjenek egy új élet útjára, amelyre Isten hívja őket. Mindezek után csoportokba oszolva széledtek szét az új és már ismerős arcok egyaránt a tábor különböző helyszínein. Játékok, kacagás, ismerkedés, megosztások és ölelések sorai következtek. Majd a kimaradhatatlan nyitó szentmise, ahol a jó Isten elé helyeztük a tábort kéréseinkben, és őt kértük Márton József székelyudvarhelyi főesperes-plébános, a 2024-es CSIT szónoka nyomán, hogy hússzívet, érző szívet adjon nekünk Isten, hogy megújulásunkban kicserélődhessünk.
Ha már a lelki táplálékot magukhoz vették a táborlakók, akkor következhetett a testi táplálék is, hiszen vacsorával folytatódott a nap.
A programban a következő pont a nyitóest volt, hiszen még sok minden váratott arra, hogy bemutassák, például a moderátorok, az idei himnusz, az előadók. Szép műsorral készültek a szervezők, ahol Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke is szólt hozzánk. A műsorból természetesen nem maradhatott ki a tánc, zene és buli sem. Megmozgattuk a testünket, illetve az agytekervényeinket, és minekután megtekintettük, milyen volt felkészülni a táborra, lassan a jó Istenre hangolódtunk. Megszólítottuk őt, és imában áldását kértük, és útmutatást. Ennél jobb zárónk nem is lehetett volna, hiszen ezek után az esti készülődés és az elcsendesedés következett, hogy másnap újult erővel fedezhessük fel, együtt a táborban lakozó Krisztust.
Kristály Veronika, András Hajnalka
