A legtöbbször elhangzó kérdés: nahát, maga balkezes? Mit is mondhatnék erre? Nem, csak viccelek. Nem, csak fordítva kötötték a huzalokat, ezért úgy tűnik, mintha, de igazából jobbkezes vagyok. Ugyanennyiszer hangzik el, hogy barátnőm/padtársam/szomszédom/kollégám is balkezes. Erre nincs is mit mondani, hacsak azt nem: Igen? Nahát!
Pedig éppen lenne, amit mondani, de igazán nincs kinek, mert tulajdonképpen igen keveseket érint elevenen.
Amilyen gyakran ránk csodálkoznak az emberek, ugyannyira gyakran nem érdekel senki mást a hétköznapi apró bosszúságaink hada. Hogy első osztályban (legalábbis régen még akkor) úgy tanítanak írni, hogy na, s akkor te is csináld ugyanígy, csak bal kézzel. Súgok: nem fog menni. Mi, balkezesek ugyanúgy nem tudjuk csinálni. De megtanuljuk máshogy, mert muszáj. A kétoldalnyi házi feladatba írandó a és A betű nem fogja odaírni magát. Egész iskola alatt elkísér ez: így rajzoljuk, úgy írjuk, úgy húzzuk, csináljad szépen te is így… De balkézzel máshogy megy. Hányszor húzták le a szépírás füzetet, mert nem tudtunk szépen írni (ok, hát mondjuk nagy segítség volt, hogy na, te is írd így, miközben fizikailag az nem megy), maszatos volt esetleg – és akkor nem láttad a kisujjunkat, csuklónkat, amivel írás közben maszatoltuk a grafitot vagy tintát, hacsak nem voltunk kénytelenek kilencven fokban fordított csuklóval írni, hát ezt el sem tudom magyarázni ennél jobban, aki látott balkezest így írni, az érti. Sok letolás volt azért, mert a táblára képtelenek voltunk egyenes sorban, esztétikusan elhelyezve írni. Segítek: nem láttuk, amit a tábla elején írtunk, mert takarta a kezünk, karunk. Ugyanez a rajz és a térben való elhelyezése a dolgoknak vagy a szimmetrikus rajzolás, és sorolhatnám. A kézfej mindig ott van, belelóg, kitakar, nem mint a barátságos jobb kéz, ami engedelmesen eltávolodik a frissen írt betűtől, most húzott vonaltól.
A kisolló csak jobb kézben vág. Körülbelül 12 éves koromban kaptam egy balkezes ollót, amit aztán az egyetemi bentlakásban nagyjából az első hónapban elloptak a szobából. De hát ez apróság. Akárcsak a diódaráló, az ajtó–kilincs elhelyezés – lépj a termopánhoz, és próbáld kinyitni ballal, légyszi, persze, hogy megy, nem az a lényeg, az a lényeg, hogy esik kézre! –, az optimális egérhasználat, a bögre, a konzervnyitó, a láncfűrész, a kapcsolók elhelyezése, a fényképezőgépen a gombok és panelek… És sorolhatnám napestig, megállás nélkül. Akinek nem inge, általában nem érti, mi ezzel a gond. Mit kell virnyákolni annyit, sajnáltatni magunkat. Nem jobb kézbe veszed, hanem balba, s ámen. De nem, nem így megy. A bögre a leghétköznapibb és legbanálisabb eset. Azt hinnéd, mindegy neki. De nem. Még a teljesen sima, nem a fogásmintára dizájnol, hajlítottan készült füllel bíró bögre is jobb kézre optimalizált, kényelmesebb úgy fogni. Ó, de hát ez csak egy bögre, nem kell akkora ügyet csinálni belőle… És ezekkel a csak bögrékkel van tele a pince és a padlás, a napunk reggeltől estig. Ezekkel a „csak át kell venned a bal kezedbe / bal kézzel kell csinálnod ugyanezt” dolgokkal. Segítek: nem, nincs ilyen, hogy csak egyszerűen a másikkal csináljuk pont ugyanúgy, mint a jobbkezes többség.
Nem szeretek kimondottan balkezességgel foglalkozó könyveket olvasni, mert tudatosodik, mi mindenben kell jobbkezesnek lennünk, mert nincs megfelelő eszközünk. Kerestem a cikket, de nem találtam meg a megszokott kulcsszavakkal, ezért nem tudom lehivatkozni, bocs. De azt olvastam talán két éve, hogy Amerikában a láncfűrészes súlyos balesetek nagy százaléka balkezeseket érint. Mert nem igazán van balkezes szerszám, és persze, meg lehet tanulni balkezesként is jobbkezes szerszámot használni, csak mégsem olyan. Főleg az igazi balkezesek (akiknek a jobb oldala valóban ügyetlenebb) számára kihívás. És van is belőle komoly, halálos baleset elég. Tudom ám, megoldás: balkezes kerülje a láncfűrészt. Pont.
Hogy miért írom mindezt, mit akarok ezzel?
Semmi különlegeset. Ma nem akarok arról hallani, hogy Clinton és akárkicsoda is balkezes volt, és lám-lám, milyen sokra vitte. Amit ma kívánnék: egyenlő ,,jogokat”, egyenlő lehetőségeket. Ó, de hát minek is, hiszen minden adott, csak bal kézbe kell vennem és ballal kell csinálnom ugyanazt, mint a többség.
