A temesvári egyházmegye ministránsainak kis csoportja is részt vett a Ministránsok Világtalálkozóján Rómában július 27. és augusztus 4. között. Irimiciuc Alin egyházmegyei felelős, Sergiu Ursache, temesszlatinai, Radulov Piri, vingai plébánosok, Baum Péter állandó diakónus, Baum Melinda, referens és két további felnőtt kíséretében húsz oltárszolga fiatal képviselte püspökségünket. A magyar anyanyelvű ministránsokat 8 fiatal képviselte: négyen Majláthfalváról (Tamás Krisztina, Molnár Roli, Ciurusniuc Alexia és György Emese), négyen pedig Arad-Ségából (Kiss Tóbiás, Kiss Rebeka, Rajcsek Timea és Popăț Cezar). Érdemes megemlíteni, hogy az egyházmegye szóvivője is a magyar minsitránsok közül került ki: Kiss Tóbiás ügyesen és jó nyelvtudással mutatta be a csoportot és válaszolt a kérdésekre a sajtókonferencián. A résztvevők közül Miklós Csaba majláthfalvi plébános felkérésére Tamás Krisztina számol be az ott és az útközben átélt élményekről.
„Ahogy a mondás tartja: »Minden út Rómába vezet«, a miénk sem vitt minket máshová. Róma nagy történelmi múlttal rendelkező város, tele felejthetetlen és káprázatos helyekkel, titkokkal, üzenetekkel, melyeket mi, zarándokok szívesen fedeztünk fel, feltöltődésre lelhettünk bennük. Július 27-én útnak is indultunk három kisbusszal, hogy részt vegyünk az immár tizenharmadjára megrendezett nemzetközi ministránstalálkozón. Voltak közöttünk temesváriak és annak környékéről valóak, aradiak és majláthfalviak. Olaszországban az első megállónk Velencében volt, ahol lehetőségünk adódott megtekinteni a Szent Márk-bazilikát, mely sokkal lenyűgözőbb élőben, mint ahogy azt mesélik. A város elnyerte mindenkinek a tetszését, illetve emlékezetes marad, hiszen közlünk többen egy ott levő étteremben próbálta ki, kóstolta meg élete első „igazi” olasz pizzáját. Mindenki igyekezett minél több emléktárgyat, ajándékot vásárolni a családtagoknak. Kiadós városnézés után elindultunk az eredeti és fő úti célunk felé. A szálláson jobban megimerkedtünk egymással, és nagy izgatottsággal indultunk felfedezni Róma városát. Nem tartott vissza minket a meleg, sőt kihívásnak véltük. Meglátogattuk a Szent Péter-bazilikát, a Trevi-szökőkutat, ahol természetesen bedobtunk egy érmét, hiszen a hiedelem úgy tartja, hogy ha hátra fordulva dobjuk be a pénzt a vízbe, még vissza fogunk térni oda. Természetesen tudtunk róla, hogy ami pénz ott összegyűl, a szegényeknek ajánlják fel, ezért is támogattuk a szokást. Ezen helyeken kívül a Colosseumot is meglátogattuk, mely tényleg olyan szép és óriási, mint ahogy azt az interneten látni lehet, tele turistákkal. Minden helyszínen találkoztunk más nemzetiségű ministránsokkal, akikkel egymás pólóját, kalapját és karkötőjét látván mindig összemosolyogtunk, illetve köszöntünk egymás nyelvén (ha ismertük, természetesen).
E látogatások után végre eljött zarándoklatunk főpontja, a ministránstalálkozó. A közös imádságot a vatikáni Szent Péter téren szervezték meg, ahol maga az egyházfő, Ferenc pápa tisztelt meg minket jelenlétével. A hangulat meghitt volt, nyugtató volt látni, hogy sokan vagyunk, hogy nem vagyunk egyedül. Együtt énekeltünk az Úrnak, minden nyelven szóltunk hozzá. Több, mint 50 ezer ministráns volt jelen 15 országból. A találkozó mottója a sok ministráns által ismert „Veled” volt. Nagyon megérintett, amikor arról beszéltek, hogy mi, fiatalok vagyunk a jövő kulcsa. Ráébresztett minket, hogy mennyi fontos dolog van a kezünkben, felelősek vagyunk egymásért és a világért is. Ferenc pápa így köszöntött minket ministránsokat: „A Szent Péter tér mindig gyönyörű, de veletek még szebb.” Megragadta őt találkozónk témája, „Veled vagyok!”, úgy gondolta, hogy ez a két szó magába foglalja életünk, illetve a szeretet titkát. Lenyűgöző volt ezt a kifejezést 15 nyelven hallani. A találkozó ráébresztett minket arra is, hogy milyen fontos egy ministráns szerepe a szentmisében. Jézus velünk van, és az ő szeretetének hála vészelhetjük át a rossz és jó napokat egyaránt:
„Veled vagyok, aki nem szimpatikus, veled is, aki más vagy, mint én; ott vagyok veled is, aki idegen vagy, veled, akivel úgy érzem, nem értesz meg; ott vagyok veled is, aki soha nem jársz templomba, és ott vagyok veled is, aki azt mondod, hogy nem hiszel Istenben.”
Nagyon jól éreztük magunkat, feltöltődve jöttünk haza tele tervekkel és motivációval. E talalálkozó felejthetetlen élmény marad: a sok fiatal, velünk egykorú ministráns, a kedvesség és tisztelet egymás iránt, a nyitottság.
A hazafele vezető úton megálltunk egy Genova nevezetű városban is, ahol megszálltunk egy napra. A Genovában levő programok közül a legmegérintőbb, legmeghatóbb történés az a beteg gyermekek meglátogatása volt, amely megmutatta milyen szerencsések vagyunk, hogy el tudunk menni egy zarándokútra, otthon lehetünk szüleinkkel, és hogy ne panaszkdjunk minden kicsi dolog miatt, van, aki sokkal rosszabb helyzetben van. Adjunk hálát mindenért, amit kaptunk a jó Istentől!
Örökké hálásak leszünk az Úrnak ezért a zarándoklatért, és reménykedünk, hogy még több ilyen eseményre is lehetőséget ad életünk során.
Tamás Krisztina, Majláthfalva
