Különleges élményben lehetett része azoknak, akik július közepén Csíkpálfalvától Máramarosszigetig vagy Déstől Gyulafehérvárig a közúton találkoztak azokkal a kisebb-nagyobb motoros rajokkal, amiket a XXIII. Márton Áron Zarándoklat résztvevői alkottak. Az eddig már jól megszokott, évente többször is megszervezett buszos zarándoklat mellett idén, hagyományteremtő szándékkal július elején harminckét motor megközelítőleg ötven motorosa vállalkozott arra az útra, amelyet nagyformátumú püspökünk hosszú és hitvalló élete során bejárt.
Az első nap Csíkpálfalván kezdődött, ahová szépen sorban érkeztek a motorosok, ki közelebbről, ki távolabbról. A Szent Pál-templomban Csíki Szabolcs plébános fogadta a színes társaságot, s ismertette a hely jelentőségét Áron püspök életében, valamint bemutatta a templomot, amelyet 1949-ben szentelt fel Isten szolgája. A közös imádságot követően a zarándoklat lelki vezetői, Obermájer Ervin viceposztulátor és P. Bátor Botond pálos szerzetes ismét nyeregbe szólították a lelkes csapatot.
A következő állomás a szentéletű főpásztor szülőfaluja, Csíkszentdomonkos volt. A zarándokokat itt megtisztelte jelenlétével és közösségével Kovács Gergely gyulafehérvári érsek is, aki szentmisét mutatott be a zarándokok számára. A zarándokközpont, a múzeum és a szülőház megtekintése után legközelebb Gyergyószentmiklóson találkoztak a motoros zarándokok. Itt az Áron püspökhöz is kapcsolódó kiállítást, majd a Szent Miklós-templomot tekintették meg, majd nem csak az imádságban, hanem az asztalközösségben is találkoztak egymással az ebéd során. Kis pihenő, s néhány kilométer után Ditróban ismét imádságra hívtak a szervezők.
A hosszú út Máramarosszigeten zárult. Itt előadással és szentmisével indították a napot a Borromeo Szent Károly-templomban, ahol a házigazda, Reszler Mihály főesperes és Dobes Andrea történész, muzeológus várta őket. A nap további részében felkeresték a Máramarosszigeti Börtönmúzeumot, ahol testközelből láthatták azokat a tereket, ahol nem csak Márton Áron, de számos más egyházi és világi méltóság töltötte börtönéveit. Közülük voltak, akik életükkel fizettek hitükért, egyházukért.
A megrendítő látogatás után folytatta zarándokútját a motoros csapat egészen Désig, ahol a napot ismét közös imádsággal zárták, a ferences testvérek meleg vendégszeretetét élvezve. Kora reggel ismét a templomban, szentmisén találkoztak egymással. Útjuk innen Kolozsvárra vezetett, ahol László Attila főesperes fogadta a zarándoklat résztvevőit, s mutatta be a templomot, ahol helyi lelkipásztori szolgálata után püspökké szentelték Áron püspököt. A Szent Mihály-templomot a szó szoros értelmében a pincétől a padlásig lehetőségük volt bejárni. Áron püspök szobrának megkoszorúzása után ismét motorra szálltak a zarándokok, s meg sem álltak egészen Gyulafehérvárig. Itt ismét Kovács Gergely érsek várta őket, aki bemutatta az érseki palotát, s Márton Áron püspök egykori életterét, háziőrizetének tereit. A zarándoklat Áron püspök sírjánál fejeződött be, ahol imádságban kérték közbenjárását népünkért, hazánkért, egyházunkért.
Kovács Péter
