Százhúsz személy mondott igent a csomafalvi Madarász Károly meghívására, és a kerekesszékesek, járókeretesek konvoja megérkezett a kicsiloki kalandparkba. A kirándulók között voltak csomafalvi, csíkszeredai, csíkszentdomokosi és gyergyói fogyatékkal élők is. Az ötletgazda, Madarász Károly az augusztus 6-i eseményről elmondta, hogy ez már a harmadik alkalom, de nem az utolsó, mert jövőre is megszervezik.
„Ez a harmadik ilyen esemény. Úgy történt, hogy először elhívtam a közeli mozgássérült barátaimat a Veresvirághoz, hogy érezzék jól magukat, kapcsolódjanak ki. Aztán második alkalommal már a kalandparkban találkoztunk kicsit többen, most pedig százhúszan jöttek el… Ez egy lakodalomban sem kevés” – számol be az augusztus 6-i együttlétről az ötletgazda, Madarász Károly. Akik találkoztak vele, ismerik humorérzékét, így nem csoda, ha a reggeli „Milyen időjárásra számítsunk?” – telefonos kérdésre a szemerkélő esőben csak ennyit válaszolt: „nedvesre.”
Igen, többször eleredt az eső, a kalandpark sem sima terep a kerekesszékeseknek, mégis mosolyogva számoltak be élményeikről a Caritas Fogyatékkal élő felnőttek csoportjába tartozó résztvevők. Elmondták, hogy bár hosszú volt az út, és kétségtelen, hogy az időjárás sem kedvezett a kiruccanásnak, de finom süteményekkel, kávéval fogadták őket.
A kicsiloki Naturapark úgy van kialakítva, hogy a fogyatékkal élők is kalandozhassanak, volt, aki ki is próbálta a kötélpályát a helyi önkéntes tűzoltók segítségével. A parktulajdonos, Szász Emil és családja nem csak a park adottságait biztosította, a meleg ételt is elkészítette. Ezt Karcsika szülei, testvérei és barátai pótolták meg finomabbnál finomabb süteményekkel és szíves vendéglátással. Esernyő, esőkabát jó szolgálatot tett, mégis a képek arról árulkodnak, hogy bánhatja, aki kihagyta ezt a lehetőséget.
Kozma Albert, aki egyaránt képviselte a Gyergyói Mozgó Sérültek Egyesületét és a Caritas Fogyatékkal élő felnőttek csoportját, így vélekedett az eseményről: „Nekem eléggé izgalmas lett ez a kirándulás, már a készülés, indulás, utazás is nagy kihívás volt, főleg, hogy csak úgy szakadt az eső és borús volt minden, de bíztunk, vártunk s örültünk mindnyájan, hogy mehetünk, s valami csudajó dologba lehet részünk. És az is lett. A csomafalvi kicsiloki Naturapark kalandparkban – bár előzőleg senki sem így képzelte – volt minden és mindenki: sok barát, sok segítő, sok ismerős és még több ismeretlen; sok utazás, sok túra, természetjárás és csúszkálás, mert volt sok eső és sok ázás. De volt sok finomság, sok kedvesség, sok öröm, sok jó szó és sok hűhó is, mikor valaki a fejünk fölött mászkált vagy épp a sérültségét elfelejtve ugrált. Aztán meg a végére a vendéglátóink még egy jó pityókástokánnyal nyugtatták a hasunkat, s így mindenki hálával nyugtázta a hazaúton a napunkat. Tehát ez a kirándulás összességében egy igazi extrém-különleges kalandnapra sikeredett. Óriási köszönet Karcsikának, a családjának és a barátainak ezért a hatalmas áldozatos, de örömteli és szeretetteli vendéglátásért!”
Sorban a harmadik, Karcsika által szervezett alkalom volt ez, melyhez sokan nyújtottak segítséget, jelentős áldozatot vállalt a Madarász család is. Harmadik alkalom, de nem az utolsó. Mert ha a szervezőt terveiről kérdezzük, azt mondja: „nincsenek nagy terveim. De a találkozót a jövőben is megszervezem.” A miért nem változott: mert jó látni a mosolygó arcokat, azt, hogy sorstársai jól érzik magukat.
Balázs Katalin
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
